Csák János: A magyar jövő az innovációs kultúra elterjedésén múlik

A kulturális és innovációs miniszter Klebelsberg Kunó hivatalba lépésének századik évfordulója alkalmából, az egykori kultúrpolitikus II. kerületi kastélyában rendezett emlékülésen hozzátette: „ez a programunk és ezért fordulunk inspirációért Klebelsberg Kunó példájához”.

Csák János a jelen kor egyes szellemi áramlatait – köztük az úgynevezett woke-ideológiát és a cancel culture-t – bírálva arról beszélt, hogy a magyar kultúrpolitika legfőbb problémája, hogy miként tudunk a normalitás szigeteként megmaradni. Ezen belül a magyar állam feladatának nevezte, hogy az segítse a magyar észjárást tükröző világszínvonalú alkotások létrejöttét. Egyúttal kiemelte, hogy úgy kell fejleszteni a köznevelési, tehetséggondozási és a pedagógusképzési intézményrendszert, hogy az növelje a kiművelt emberfők számát.

Hangsúlyozta, hogy kitartóan fognak dolgozni azért, hogy a nemzeti érdek optimuma érvényesüljön. Szavai szerint „nyugati mintára nálunk is létezik a kultúraipar, amely a sikert a megszerzett pénzben, erőforrásokban méri, nem pedig a nemzeti kulturális hozzáadott érték növelésében”. Csák János kijelentette: a KIM feladata nem a pénzosztás, hanem az, hogy az öntudatos, cselekvőképes, kiművelt és magabíró emberek számát növelje.

A tárcavezető úgy vélekedett, hogy a magyar kultúra két fundamentumon, az imago dei fogalmán, azaz az ember Isten képére való teremtettségének hitén és a magyar sors tanulságain nyugszik. Az imago dei az az abszolút, maradandó és állandó tényező, amelyet meg kell őrizni a történelem viharaiban, amikor változó divatok és téveszmék tombolnak – tette hozzá, kiemelve: ha az imago dei-t feladjuk, minden emberit feladunk.

A másik fundamentumra térve arról szólt: a magyarok szabadságvágyók, de emellett túlélők és földhözragadtan realisták is vagyunk. A magyarok ezer éve élnek geopolitikai ütközőzónában, ahol konstituált életvilágot alkottak, amit nemzedékről nemzedékre képesek voltak átadni, több mint ezer éven keresztül – közölte. Megfogalmazása szerint koronként változik az a támasz, amely leginkább elősegíti a kultúra fenntartását. Erre példaként említette vallást, a politikai gondolkodást, a művészi reflexiót és „lesz olyan korszak, amikor ez a támasz a tudomány lesz”. „Ha jól kezeljük a tudományt, az segíteni fogja a magyar megmaradás, kultúra és szabadság ügyét” – hangoztatta, majd úgy zárta szavait: „Éljen a magyar kultúra, éljen a haza!”.

Varga Mihály pénzügyminiszter, a térség fideszes országgyűlési képviselője, a Polgári Művelődésért Alapítvány kuratóriumi elnöke Klebelsberg Kunót is méltatva részletesen ismertette az egykori kultúrpolitikus budai kúriája felújításának szükségességét, amely jelenlegi felújított állapotában a köz célját, a polgári művelődést és kultúrát szolgálja. Szavai szerint minden társadalomnak szüksége van arra, hogy újrateremtse azt a kulturális közeget, amit az elődeitől örökölt. Klebelsberg Kunó „élete a nemzet részévé vált, erénye a nemzet erényévé, története pedig a nemzet történetévé” – hangoztatta a tárcavezető. Mint megjegyezte, az egykori kultuszminiszter azért dolgozott, hogy a tudás, műveltség révén emelje fel Magyarországot, mivel „hite szerint csak így lehetünk módosabbak, függetlenebbek és mindenek felett öntudatosabban gondolkodó magyarok”.

Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár a többi között arról beszélt, hogy az elmúlt száz év magyar történelmének hányattatásai „kapaszkodókat kerestetnek velünk”. Ilyen kapaszkodó gróf Klebelsberg Kunó és az ő mintegy tízéves kultuszminiszteri tevékenysége. Szavai szerint az új minisztérium a klebelsbergi hagyományokba gyökerezve próbál meg üzenetet hordozni a mai modern, posztmodern korszak számára.

Klebelsberg Kunó 1922. június 16-ától kezdődően mintegy kilenc éven keresztül irányította a kultuszminiszteri tárcát.

A Klebelsberg 100 emlékülésen Hankó Balázs felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, György László államtitkár, továbbá Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója, L. Simon László a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató, Ujváry Gábor, a Veritas intézetvezetője, Závogyán Magdolna, a Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője és Szabó Csaba Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója vett részt.