Csellóbajnok kerestetik!

A hosszú évtizedek óta a nemzetközi komolyzenei életben jelen lévő, ám idén új néven jelentkező Budapesti Nemzetközi Csellóverseny kiírására 135 fiatal adta be a jelentkezését – Afrikát kivéve minden kontinensről –, akik közül a zsűri 15 kiválasztottat hívott meg a budapesti élő fordulókra. A verseny művészeti vezetője, Várdai István Liszt-díjas csellóművész szerint a Budapesti Nemzetközi Csellóverseny már most túlteljesítette a várakozásaikat: a világ minden tájáról érkező, színvonalas zenei anyagokkal jelentkező művészek nagy száma mutatja, a verseny mára átlépte a nemzetközi láthatóság küszöbét, és híre eljutott a legtehetségesebb muzsikusokhoz.

Az elődöntőkre szeptember 8–9-én, a Zeneakadémia Solti Termében kerül sor, a versenyzők szólóban és zongorakísérettel mutatkoznak be, többek között Beethoven, Brahms, Kodály, Ligeti műveivel. A középdöntő szeptember 11-én következik a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével, stilárisan változatos, komoly virtuozitást igénylő csellóversenyekkel. Szeptember 13-án, a döntőben már a csellóirodalom legnagyobb kihívást jelentő remekművei – Sosztakovics, Prokofjev, Dvořák alkotásai – hangzanak el, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közreműködésével, Vashegyi György vezényletével. A verseny fináléjában, szeptember 14-én a győztesek a díjátadóval egybekötött gálakoncerten lépnek majd színpadra.

Évszázados hagyomány

A Budapesti Nemzetközi Csellóverseny új fejezet hazánk kilenc évtizedes zenei versenyhagyományában. 1933-ban Fischer Annie zongoraművész győzelme indította el Budapest rangos versenyeinek sorát, később, 1963-ban Mező László és az akkor még csak 15 éves Perényi Miklós a legendás csellóvirtuóz, Pablo Casals elismerését is elnyerte. Azóta számos kiemelkedő művészünk – köztük Bogányi Gergely zongoraművész, Kelemen Barnabás hegedűművész vagy Várdai István csellóművész – indította versenygyőzelemmel nemzetközi karrierjét.

– A megmérettetés a 30 év alatti fiatal művészeknek szól: vágatlan zenei felvétellel kellett jelentkezniük, ezek alapján a zsűri tizenöt művészt választott ki, akik bekerültek az első fordulóba – hangsúlyozza Szamosi Szabolcs, Liszt Ferenc-díjas magyar orgonaművész, a Filharmónia Magyarország ügyvezető igazgatója. Elmondja azt is, hogy a szervezést minden alkalommal gondos mérlegelés előzi meg: ha ugyanis túl sok, illetve túl nehéz művet kell a versenyre megtanulni, akkor kevesen jelentkeznek, ha pedig túl könnyűeket, akkor kevésbé jelentenek kihívást, és a legtehetségesebbek nem neveznek be.

Fontos ugyanakkor a zsűri összetétele is, hiszen a fiatalok nagyrészt a zsűriben helyet foglaló művészek személye, szakmai presztízse miatt jelentkeznek a megmérettetésre. Idén a zsűri elnöke a legendás svéd csellista, Frans Helmerson, aki a világ vezető zenekaraival lépett fel, és generációkat nevelt fel tanárként. Helmerson 1971-ben megnyerte a firenzei Cassado-versenyt, és az elmúlt fél évszázadban Európa csaknem valamennyi országában, valamint az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, a Távol-Keleten és Ausztráliában is koncertezett. A szólókoncertek mellett Helmersont kamarazenészként, a Michelangelo Vonósnégyes alapítójaként is ünneplik. Professzorként tanított Kölnben, Madridban, Berlinben és 2006 óta a Kronberg Akadémián. A nemzetközi zsűriben a francia Anne Gastinel, a magyar hegedűművész-karmester Keller András, a német Jens Peter Maintz Echo Klassik-díjas csellista, a magyar–amerikai Gwen Starker – Starker János csellóművész lánya –, a kolumbiai virtuóz Santiago Cañón Valencia, valamint Várdai István is helyet foglal.

Nem elhanyagolható szempont a nyeremény kérdése sem: Szamosi Szabolcs hangsúlyozza, a kulturális minisztérium támogatásának köszönhetően a Filharmónia Magyarország jelentős pénzdíjakat biztosít a verseny győzteseinek. Ám még a díjaknál is fontosabb a szakmai fejlődés lehetősége, valamint az, hogy a versenyzők fellépési lehetőségekhez jutnak, ahol megcsillogtathatják tudásukat, tehetségüket nemcsak a komolyzenei élet szereplői, hanem a közönség előtt is.

Csellistacsillagok

A zsűri dolga nem egyszerű: ezen a színvonalon már csak nüanszok döntenek egyik vagy a másik versenyző javára.

– Az egyik versenyző tökéletes hangokat játszik, a másik esetleg több érzelmet visz a játékába, szebben frazeálja, fogalmazza meg a hangokat, míg a harmadik lehet hogy éppen a partnerekkel közös muzsikálásban teljesít kiugróan jól. A győztesek kihirdetésénél a zsűrinek nagyon sok tényezőt kell egyszerre figyelembe vennie – magyarázza Szamosi Szabolcs, és Mező László Kossuth-díjas csellóművészt idézi: „A versenyzés hosszú távon is megéri a befektetett munkát, hiszen fejleszti a koncentrációt, állóképességet és a művészi önbizalmat. És nem utolsósorban fórumot teremt, ahol az ifjú csellistageneráció megmutathatja tudását.”

– Emellett adott a szakmai fejlődés lehetősége is: a zsűri tagjai mesterkurzust tartanak néhány kiválasztott versenyzőnek, ami azért különleges lehetőség, mert a fiataloknak sokszor hosszú hónapokat kell várniuk arra, hogy bejuthassanak egy-egy neves mester kurzusára. A második fordulóban ráadásul zenekarral léphetnek fel a versenyzők: a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséri majd a játékukat – sorolja Szamosi Szabolcs a verseny újításait, hozzátéve, hogy szerinte hibát követ el az a művész, aki úgy indul neki a versenynek, hogy azt gondolja, itt dőlhet el a pályája. Ahogyan José Cura operaénekes-zeneszerző mondta: „Versenyre azért megyünk, hogy megnézzük, hol tartanak a többiek.”

Út a közönséghez

A Filharmónia Magyarország szervezői remélik, hogy a hazai magas reputációjú nemzetközi versenyek – mint amilyen például a jövő szeptemberben megrendezendő Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny – mellé felsorakozik a Budapesti Nemzetközi Csellóverseny is. És erre minden esélye megvan: nemcsak a zsűri, a különleges versenyprogram és a jelentkezők óriási száma, hanem különleges helyszíne okán is. A Zeneakadémia ugyanis a világ számos pontján hatalmas vonzerővel bír; a nemzetközi komolyzenei életben mindmáig presztízse van az intézménynek az egykor itt tanító vagy éppen tanuló világhírű művészeknek, zeneszerzőknek köszönhetően.

A verseny tehát e nagy múltú intézményben indul, minden fordulója nyitott, így a közönség testközelből élvezheti az izgalmakat és a jobbnál jobb produkciókat.

– Hosszú évek óta foglalkozom előadó-művészettel és koncertszervezéssel. A reformkor hajnalán Széchenyi István úgy képzelte, a kaszinó vagy éppen a lóversenyek népszerű társasági eseményei fontos eszmecserékre, találkozásokra teremthetnek alkalmat, ugyanígy napjainkban ilyen találkozások színterei lehetnek akár a hangversenyek is. A zene élvezete mellett a hangversenyek a különböző generációk, az értelmiség, a művészek találkozóhelyévé is válhatnak – magyarázza Szamosi Szabolcs. Szerinte ezt a funkciót láthatja el szakmai szerepe mellett ez a verseny is, ahol a fiatalok, az új művészgeneráció, a már befutott, neves művészek, valamint a zenerajongó közönség is találkozhat egymással. A Filharmónia Magyarország ügyvezetője igazgatója hozzáteszi: így a verseny nem csupán a szűkebb szakma ünnepe, hanem különleges kulturális eseménnyé is válik, amely hidat épít művész és közönség között.