Csillagok kora – interjú Baán Lászlóval

– A Liget-projekt tízéves évfordulója tiszteletére jelentették be a napokban, hogy akár jövőre el is kezdődhet az Új Nemzeti Galéria építése. Lehet ebben a helyzetben egyáltalán prognosztizálni?

– Az orosz–ukrán háború kitörésekor a világ még reménykedett abban, hogy egy gyorsan lezáruló konfliktusról van szó, ám azóta kiderült, hogy az elhúzódó háborúnak az ott élőket közvetlenül sújtó tragikus következményei mellett a világgazdaságra is rendkívül súlyos hatásai vannak. Az európai nemzetgazdaságok többségének hatalmas érvágást jelentett a kibontakozó energiaválság. Emiatt a kormány kénytelen volt az állami kiadások és ezen belül az állami beruházások teljes rendszerét felülvizsgálni. Több mint ezer projektet tekintettek át: volt, amit átütemeztek, felfüggesztettek, és volt, amit töröltek: ezen belül az Új Nemzeti Galéria a szükséges, ám megvalósításában későbbre tolódó beruházások közé került. Erről a háborúról, amelybe közvetve már a fél világ belekapcsolódott, immár szinte lehetetlen felelős prognózisokba bocsátkozni. Remélhetően 2024-25-ben eljutunk odáig, hogy a konfliktus valamilyen formában lezárul, globálisan normalizálódik az élet, és ezzel együtt a magyar költségvetés helyzete is. Most egyelőre úgy tűnik, 2024-től talán megkezdhetjük az építkezést, és akkor 2027-2028-ra elkészülhet az épület.

– A Szépművészeti Múzeum főigazgatói szobájában beszélgetünk, ahol az Új Nemzeti Galéria makettjét munka közben is látja: az épületet a nemzetközi hírű, Pritzker-díjas japán SANAA építésziroda tervezte. Hiányozna a megújuló Városligetből, ha nem készülne el ez az épület?

– Mindenképpen! Ez a Liget-projekt záróköve: annak a lehetőségét teremti meg, hogy a következő évtizedekben Magyarországé legyen a legkomplexebb és legvonzóbb kulturális negyed egész Európában. Egy kiemelkedő kortárs építészeti minőséget képviselő művészeti múzeum ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a megújult Városliget az egész világ számára látható és vonzó módon felkerüljön Európa kulturális térképére.

– Tíz évvel ezelőtt fogadta el a parlament a Liget-törvényt. Akkortájt már világossá vált, hogy a Városliget egészének átgondolására lesz szükség?

– Tizenkét évvel ezelőtt egy új múzeumi negyed létrehozásának előkészítésére kaptam megbízatást a kormánytól. Ebben az előkészítő szakaszban egyértelművé vált, hogy a Városliget egészének megújítása szükséges ahhoz, hogy itt egy valóban izgalmas, XXI. századi, értékőrző és új értéket teremtő fejlesztés születhessen – erre az alapvetésre épült aztán 2013-ban a Városliget-törvény is. Másfél évszázaddal ezelőtt kezdődően több lépésben, tudatosan döntött úgy az akkori kormányzat és városvezetés, hogy nem a park körül, hanem a parkban elhelyezve, egymástól sétálható távolságra hozzák majd létre a Városliget kulturális és rekreációs intézményeinek egész Európában egyedülállóan gazdag kínálatát. 1866-től 1913-ig kiépült a Városligetben az a zöldbe ágyazott intézményi struktúra – múzeumok, állatkert, fürdő, színház, jégpálya, cirkusz, éttermek, parki létesítmények –, ami a Városligetet az ország legvonzóbb és leglátogatottabb közpark­jává avatta. A Liget-projekt, amely ma Európa legnagyobb kulturális városfejlesztési programja, ennek a történetileg kialakult értéknek, azaz a zöldfelületek, a kultúra és a rekreáció sokrétű és harmonikus egymásba fonódásának a megőrzésére és XXI. századi megújítására tett vállalást.

– Sokszor szóba került a Liget-projekt kapcsán a hazánkba érkező kulturális turizmus fellendülése, amely a költségvetésbe is visszaforgatja majd a ráfordított állami pénzeket. Látható már a felfutás?

– Ahhoz, mint már említettem, elengedhetetlen az Új Nemzeti Galéria megépítése. De a hazai látogatók körében egyértelmű a fejlesztések pozitív fogadtatása. A Liget-projekt során eddig átadott intézményekben, létesítményekben regisztrált látogatók száma már több mint ötmillióra rúg, ám azokat értelemszerűen nem tudjuk számszerűsíteni, akik nem az egyes intézményeket keresik fel, hanem csak kisétálnak a zöldfelületeiben megnövelt parkba, és élvezik az ott kiépített sétányokat, rózsakertet, sportpályákat, futókört, a megújult botanikus kertet. Budapestre a Covid-járvány lezárultával érezhetően visszatért a nemzetközi turizmus is: épp minap az amerikai Time magazin a világ ötven legnagyszerűbb úti célja közé sorolta a magyar fővárost, ezen belül külön nevesítve a Liget-projekt részeként létrejött új intézményeket, a Magyar Zene Házát és a Néprajzi Múzeumot is. Ezt a nemzeti büszkeségre joggal okot adó hírt néhány napja főpolgármester úr is megosztotta egy Facebook-bejegyzésben, igaz, az ő posztjából valahogy kimaradt a Time írásában kiemelt mindazon fejlesztés, amit a magyar kormány valósított meg az elmúlt években Budapesten, és amelyek közül többet is – így például a Liget-projekt beruházásait vagy a Várban, a Hauszmann-program keretében megvalósult visszaépítéseket – a főváros vezetése korábban szörnyűségnek minősített, és minden eszközzel meg akart akadályozni.

– Talán mert a ma a fővárost vezető politikai erő évekig hadakozott a Liget-projekt fejlesztései ellen?

– Nehéz is szembenézni azzal, hogy a zöldpolitikai identitásuk fő bizonyítékának szánt politikai termékük, a Liget-projekt elleni állhatatos küzdelem ellehetetlenült. Mára kiderült ugyanis, hogy a jövendölt Városliget-pusztulásból semmi se igaz. A Városliget úgymond elpusztítása elleni permanens kampány a fővárosi vezetés politikai kommunikációjának egyik alappillére volt: ez lett az ő greenwashingjuk, azaz önmaguk zöldre festése legegyszerűbbnek gondolt, saját munkát, teljesítményt nem kívánó eszköze. Ezt elérendő turbózöld fokozatba kapcsolva démonizálták a Liget-projektben kitűzött célokat, gátlástalan hazugságokat sulykolva a Városligetnek a beruházás miatt bekövetkező „tönkretételéről”, amelytől ők ha kell, testükkel védik meg a parkot. A Liget-projekt számos eleme azonban időközben megvalósult, sok millió azóta idelátogató számára tételes cáfolatát adva a főváros korábbi állításainak, hiszen nemhogy nem pusztult el a Városliget, hanem pont fordítva: a projekt által megújított részeiben a korábbiaknál minden elemében többet és jobbat nyújt az idelátogatóknak. Ahogy ígértük: egyszerre lett több zöld és több kultúra a Ligetben. Most csak a zöldfelületeket nézve: több száz fát, több tízezer cserjét és több mint kétszázezer évelőt ültettünk el a mintegy negyedmillió négyzetméter megújított zöldfelületen, miközben több tízezer négyzetméter betonfelületet bontottunk el. Elég csupán az egykori Felvonulási térre gondolni: a korábban itt parkoló napi sok száz autó ma már az új Múzeumi Mélygarázsban, térszint alatt kap kulturált és a felszíninél olcsóbb parkolási lehetőséget, míg a kockakövek helyén zöld sétány létesült. A fővárosnak mindeközben másfél évébe telt, hogy a Blaha Lujza téren, nagy csinnadrattával és néhány tucat új fácskával kialakítson egy mindössze ezer négyzetméternyi zöldfelületet. Egy másik, a választási programban beharangozott zöldfejlesztési ígéret az volt, hogy a Főpolgármesteri Hivatal parkolója helyén győzelmük esetén egy közel tízezer négyzetméteres közparkot hoznak létre, ám ebből eddig egyetlen négyzetcentit sem valósítottak meg, és ebben az évben már nem is fognak. A nemes gondolat így immár a következő választási programban is szerepelhet majd, nyilván most még hitelesebben – de legalább a hivatali autóknak addig is van parkolójuk. Így utólag különösen jól látszik, hogy a zöldgondolatra öndefiníciója szerint olyannyira érzékeny fővárosi vezetés számára a Liget védelme kommunikációs fegyver volt csupán. Mára a politikai mezőből eltűnt a Liget-vita, hiszen a ligetlátogatók milliói – politikai meggyőződésüktől függetlenül – saját szemükkel győződtek meg arról, hogy a fővárosi narratíva a Liget-projekt ügyében egyszerűen nem mondott igazat. A főváros vezetése korántsem a park valós érdekei mellett volt elkötelezett, és ez mára beigazolódott.

– Mire gondol?

– Például arra, hogy a főváros bármikor dönthetne úgy, hogy lezárja a forgalom elől a Kós Károly sétányt, ahol most napi 10-15 ezer autó zúdul át a Ligeten, miközben a Hungária körút és az M0 körgyűrű képes lenne elvezetni ezt a forgalmat. Ebben a kérdésben a kormánynak nincs semmiféle hatásköre, itt döntésre kizárólag a fővárosi vezetés jogosult, amely ezt nyilván már rég meg is hozta volna, ha csak tizedannyira érdekelné a Liget zöldfelületeinek állapota, mint amennyire ezt magáról hallatni szereti. Mivel főpolgármester úr pártja a minap a nevébe is felvette a Zöld megjelölést, remélem, hogy ők ezután bizonyítani fogják, hogy ez nem pusztán egy tényleges cselekvés helyetti, trendi cégér, és meggyőzik legnevesebb tagjukat, hogy most már tényleg zárják le néhány héten belül a Ligetre nézve oly súlyos környezeti terhelést jelentő autóforgalom elől a Kós Károly sétányt. Hasonló történet a ligeti parkolási díjak ügye is. A közelmúltban a főváros drasztikusan emelte a közterületi parkolási díjakat. Mikor a döntés előtt tudomást szereztem a tervről – ismervén a városvezetés oly sokat hangoztatott eltökéltségét a Városliget zöldfelületének védelmében –, kértem őket, hogy ezzel párhuzamosan szüntessék meg a Városligetben az ingyenes hétvégi parkolást, hiszen a kiváló tömegközlekedési elérhetőségre is figyelemmel ez jelentősen csökkentené a parkba irányuló gépkocsiforgalmat, ezáltal annak környezeti terhelését. Az ehhez hasonló, kiemelt turisztikai érdeklődésre számot tartó területeken, például a budai Várban sehol sem ingyenes a hétvégi parkolás. A főváros – amelynek állítólag olyannyira szívügye a Városliget zöldjének, levegőjének védelme – végül továbbra is meghagyta a hétvégi parkolás ingyenességét a Ligetben. Döntésük okait nem ismerem, de hogy nem a park védelme volt az elsődleges, az biztos. Mindezek fényében igencsak farizeusnak tűnik a városvezetésnek az a kommunikációja, amely éveken keresztül a Városliget zöldfelületének kompromisszumok nélküli védelmét hangoztatta.

– A Liget-projekt sikert sikerre halmozó intézményei mellett a Szépművészeti Múzeum is különleges évet zárt, 2022-ben nagyszabású kiállítások sorával csábította be a közönséget. Cezanne, Bosch, Matisse, El Greco: a művészet nagyágyúinak életmű-kiállítását rendezték meg egyetlen év alatt. A jövőt illetően nem tették túl magasra a lécet?

– Különleges csillagállás volt számunkra az elmúlt év: évtizedek óta nem fordult elő a világ egyetlen múzeumában sem, beleértve a legnagyobbakat is, hogy falaik között egymást követően négy ekkora világnagyság életműve mutatkozzon be egyetlen év leforgása alatt. Ezt az unikális együttállást visszaigazolták a látogatószámok is: tavaly 750 ezren voltak kíváncsiak a Szépművészeti kiállításaira, ami azt jelenti múzeumunk életében, hogy újra elértük a félmillió látogatót vonzó Van Gogh-tárlat fémjelezte 2006-os év történeti csúcsát. Megismételni egy ilyen éves programot nem lehet, és nem is törekszünk rá, ám amit eddig vállaltunk, továbbra is betartjuk: minden évben igyekszünk legalább egy olyan nemzetközi nagykiállítást rendezni, amely egy-egy izgalmas életművet vagy korszakokat dolgoz fel – idén ez a szeptember 21-én nyíló Renoir-tárlat lesz.

– Áprilisban pedig két magyar zseni: Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos életműve érkezik. Egyfajta adósságtörlesztés a két magyar alkotóval szemben?

– Hosszú ideje ott volt a terveink között, hogy kell egy átfogó Csontváry-kiállítást rendezni a Szépműben, hiszen a mi tágas, hatalmas tereink méltó helyszínül szolgálhatnának a mester óriásvásznai számára. 1963-ban volt utoljára a Szépművészeti Múzeumban egy nagy Csontváry-tárlat, ekkor vált igazán mindenki számára átélhetővé, sőt kultikussá az életmű. Rá tíz évre, 1973-ban, azaz ötven évvel ezelőtt nyílt meg a pécsi Csontváry Múzeum, a művész pedig 170 évvel ezelőtt született: adott volt tehát 2023-ra egy különleges, hármas évforduló. A most megnyíló emlékkiállítás a legjelentősebb Csontváry-műveket őrző két közgyűjtemény egyesített anyagát fogja bemutatni, több mint negyven festményt, előbb Budapesten, aztán Pécsett. Ez utóbbi azért is kiemelendő, mert ez lesz az első alkalom, hogy a Nemzeti Galériában látható Csontváry-remekművek Pécsre, a Csontváry Múzeumba látogatnak. Annak is immár száz éve, hogy 1922-ben megrendezték az akkor már nagybeteg Gulácsy Lajos első nagy gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban. Már ezen száz évvel ezelőtti tárlat megvalósításakor is tervezték, de sikertelenül, hogy egyszerre mutassák be a közönségnek a két különleges, magányos géniusz, Gulácsy és Csontváry életművét. Most, száz évvel később ez is megvalósul: a Szépművészeti Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában párhuzamosan megrendezett tárlatok egymást erősítik majd, hiszen két olyan, haláluk után kultikussá vált művész alkotásait láthatja a közönség, akik sajátosan egyedi életművet hoztak létre, amelyek nem simulnak bele semmiféle művészeti kánonba.