Másfél évszázad ragyogás: dívák a Városligetben
Csillagok, sztárok, királynők
Operadívák, filmcsillagok, popzenei előadók – mások mellett Maria Callas, Jászai Mari, Marilyn Monroe vagy Rihanna –, több mint száz világsztár és hazai előadóművész alakja elevenedik meg kosztümökön, kép- és hangfelvételeken, személyes tárgyakon keresztül a Dívák & Ikonok című, a Zene Házában nyílt nagyszabású kiállításon.
A Dívák & Ikonok című tárlat egyenesen a londoni Victoria and Albert Museumból, a világ egyik legnagyobb iparművészeti és dizájnmúzeumából érkezett. A londoni intézmény utazó kiállításának legelső állomása a budapesti Magyar Zene Háza, ahol egész nyáron megcsodálható a kiállítás, ugyanis csak szeptembertől indul tovább a világ más, jelentős intézményeibe.
A Dívák & Ikonok nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy az elmúlt másfél évszázad zene- és filmtörténetének legnagyobb művészeit – elsősorban a nőket – személyes tárgyakkal, kosztümökkel, kép- és hangfelvételekkel, plakátokkal hozza közel az érdeklődőkhöz. E művészek mindegyike korszaka úttörő egyénisége volt, formálták a kort, amelyben éltek, és hatottak rá, újradefiniálták, sőt, új jelentéssel töltötték meg a díva oly sokrétű fogalmát.
A díva ezer arca
A XIX. század nagy színészegyéniségeitől a táncosokon át az operadívákig, a néma- és a hangosfilmek sztárjaiig és persze a rock- és a popkorszak ugyancsak megkerülhetetlen előadóiig ível a névsor – Adelina Pattitól, Sarah Bernhardttól Josephine Bakeren át Maria Callasig, Marilyn Monroe-tól Judy Garlandon át Isadora Duncanig, Rihannától Björkön és Pinken át Beyoncéig –, a tárlat pedig olyannyira látványos, mintha csak meghívást kaptunk volna a filmcsillagok és popsztárok ragyogó budoárjába.
– Nagy elismerés a Zene Háza számára, hogy mindössze két és fél év működést követően ilyen grandiózus nemzetközi tárlatot hozhattunk el. Ehhez hasonlóra talán a régióban sem akad példa – összegzi Batta András ügyvezető igazgató, hozzátéve, hogy hatalmas élmény volt a V&A csapatával együtt dolgozni, akik arra is nyitottak voltak, hogy az eredeti kiállítást magyar vonatkozású tartalommal is kibővítsék. Ennek köszönhetően a magyar dívák is reflektorfénybe kerülhettek, többek közt Fedák Sári, Jászai Mari, Karády Katalin, Sebestyén Márta, Marton Éva, Rúzsa Magdi vagy Lakatos Mónika, akik ugyancsak különleges művészetük, izgalmas előadói karakterük és nem hétköznapi történetük okán kaptak helyet a tárlat anyagában.
A művészet Jeanne d’Arcjai
A tárlat több részből áll – Kate Bailey kurátor hasonlata szerint éppúgy, mint ahogyan az opera is több felvonásból –, az első a XIX. században indul, és történelmi kontextusba helyezi a díva jelenségének megszületését. A világtörténelem egyik első dívája Adelina Patti énekesnő volt, akiről 1883-ban írta le először az Oxford English Dictionary a díva szót. Elismertségét, népszerűségét mutatja, hogy a korszakban az uralkodók és az arisztokrácia portréfestőjeként is hírnevet szerző Franz Winterhaltert kérte fel, fesse meg az arcképét.
A művészek élete, sorsa, pályája persze szorosan összefonódik azzal a korral, amelyben éltek: a XIX. században alkotó Sarah Bernhardt francia színésznő a legnagyobb szerepeket játszotta el, és nem csak női figurákat – Hamlettől Medeián át Jeanne d’Arcig –, a szecesszió egyik legnevesebb grafikusával, Alfons Muchával készíttette színházi plakátjait, amelyeken szinte istennőként tündököl – ezt az imázsát tudatosan építette. A táncművészet megújítója, Isadora Duncan harcolt a nők jogainak kiterjesztéséért, és úgy vélte, „a szabad és modern nő szebb és dicsőségesebb lesz, mint az elmúlt évszázad összes nője”, gondolkodása, életvitele megelőzte a korát. Joséphine Baker énekes-táncosról, polgárjogi aktivistáról Ernest Hemingway író pedig úgy nyilatkozott, „a legszenzációsabb nő, akit valaha is láttam”. A felsorolt művészekben közös, hogy felrúgták koruk merev társadalmi kereteit, éppúgy, ahogyan a később jövők sem álltak be a sorba.
A hollywoodi hangosfilmekben felbukkanó dívákkal aztán új korszak született. Elizabeth Taylor, Marilyn Monroe, Bette Davis: mindannyian sikeresek, körülrajongott sztárok voltak, ám a háttérben küzdöttek a művészvilág status quója ellen, hiszen a férfi színészeket ekkortájt jóval magasabb rendűnek tartották a női művészeknél. Nem hiába jelentette ki Bette Davis: „Ha egy férfi mondja el véleményét, akkor férfi. Ha egy nő, akkor szajha.”
És persze ott vannak az operadívák – közülük is talán az egyik legnagyobb, Maria Callas, akinek drámai erejű alakításáról és különleges hangjáról egy rövid videófelvételen keresztül is meggyőződhet a látogató, mégpedig a Tosca címszerepében: Callas a Royal Opera House-beli előadáson viselt borvörös kosztümje is szerepel a tárlaton.
Állócsillagok
A második felvonás már a kortárs popkultúra díváról alkotott képét értékeli újra. Azokat az előadókat mutatja be, akik különleges hangjukkal, tehetségükkel, olykor extravagáns, de mindenképpen egyedi karakterükkel, önazonosságukkal a társadalom változásában is szerepet vállaltak. Billie Eilish, Björk, Amy Winehouse jellegzetes fellépőruháin, Tina Turner és Cher Bob Mackie által tervezett ikonikus szettjein túl az is nyomon követhető, hogy formálódtak, alakultak át az utóbbi évtizedekben a díva szerepei. Rihannának a 2018-as Met Gálán, azaz a New York-i Metropolitan Múzeum javára tartott nagyszabású rendezvényén viselt ruhája, a kövekkel gazdagon kivarrt, palásttal és püspöksüveggel kiegészített öltözet mutatja, hogy az előadóművész nemcsak tehetségével, hanem a határok állandó feszegetésével, a kísérletezéssel vált a popkultúra megkerülhetetlen szereplőjévé.
Az első pillantásra talán a kakukktojásnak tűnő szekcióban megjelenő előadók, mint Freddie Mercury, Prince vagy Elton John azért is kaphattak helyet a tárlaton, mert úgy váltak ikonná, hogy inspirálta őket a dívák világa, az elmúlt évtizedek emancipációja ugyanis visszahatott a férfi művészekre is. Freddie Mercury egyenesen úgy fogalmazott: „Senkihez sem hasonlítunk igazán. De talán több közünk van Liza Minnellihez, mint a Led Zeppelinhez.”
A színpompás jelmezek és a show business kulisszái között sétálva tehát az is kiderül, hogyan változott a női előadók társadalmi megítélése a magunk mögött hagyott másfél évszázadsorán. Megsejthetjük, milyen elképesztő tudatosság és munka áll egy-egy előadó nyilvános megjelenése, felépített karaktere mögött, és milyen erő kell ahhoz, hogy a világot jelentő deszkákon már bizonyított művész ne hagyja, hogy bedarálja őt a show business gépezete – láthatunk elbukott hősöket, szomorú sorsokat is, mint például a különlegesen tehetséges Amy Winehouse-é. De talán a legérdekesebb eltöprengeni azon, hogy vajon mi adja a dívaság összetevőit. Mi az az összetett érték, mi az az egyediség és varázslat, ami még az archív film- és hangfelvételeken is átsugárzik, és ami a művészt a legnagyobbak közé emeli? A maguknak percnyi hírnevet kicsikaró celebek és online hősöcskék világában pedig már az is üdítően hat, ha ezt a titkot csak megsejti a látogató.
