Vass Attila és Fenyvesi Zsanar kazah játékokkal
Hirdetés

Keleti gyökerekkel rendelkező szkíta örökségű nemzetként, nekünk, magyaroknak nem esik nehezünkre rezonálni a keleti népek életfelfogására, ők pedig bennünk távoli rokont látnak, minden adott hát a baráti kézfogáshoz.

De minél alaposabban megismerjük a kelet világát, annál inkább rá kell jönnünk, milyen keveset tudunk valójában az ott élő népekről.

Ezért szívmelengető a Magyar-Kazah Kulturális Társaság tevékenysége. A közösségnek magyar és kazah tagjai egyaránt vannak, fő céljuk az eurázsiai puszták elfeledett hagyományainak újraélesztése, lehetőség szerint meghonosítása.

Ilyen sztyeppei hagyomány például a Pál utcai fiúk nevezetes múzeumkerti einstand-jelenetéből ismert golyózáshoz hasonlatos ügyességi sport, a csontdobás, kazah nevén beszteban aszik, eltérő számú csonttal játszott női változatában besz aszik.

Korábban írtuk

– Ez még ma is népszerű Kazahsztánban, valaha mindennapos unaloműző próbatétel volt a pásztorok körében. Hagyományosan a birkák sarokcsontjával játszották, azt kell a játékosoknak bizonyos szabályok szerint eldobni, kiütve vagy megelőzve a többiek csontjait – magyarázza a különös játék lényegét a Magyar-Kazah Kulturális Társaság alapítója. Fenyvesi Zsanargül, azaz Zsanar Kazahsztánban született, de 15 éve hazánkban él, mivel magyar férfihez ment feleségül. Jól beszél magyarul, és a szívébe zárt minket.

Szeretettel és szenvedéllyel beszél a pusztai hagyományokról, a csontdobásról éppúgy, mint más ügyességi-szellemi játékokról. Olyannyira fontosak ezek számára, hogy ő készítette fel a szeptemberben a kazah fővárosban, Asztanában megrendezett V. Nomád Világjátékokon részt vevő magyar női és férfi csontdobó csapatokat. Az előbbi tagja volt Zsanar mellett Digner Márta és Jarunik Tímea, az utóbbit Göntér Balázs, Vass Attila és Visnyei László alkotta. Érdekesség, hogy a magyar csontdobók egy toguz kumalak nevű, lényegileg területfoglalást célzó táblajátékban is indultak volna, de arra egy ismert hazai hagyományőrző közösség már benevezte a maga küldötteit – akik viszont nem jelentek meg a versenyen…

– Ez a Nomád Olimpiának is nevezett esemény megállja a helyét az ötkarikás játékok mellett. Olyan sportágakban mérik össze a tudásukat ott a résztvevők, amelyek nem szerepelnek a hagyományos olimpia műsorán. Az erősportok, például többféle övbirkózás, kötélhúzás, bothúzás mellett ügyességi versenyeket is rendeznek, ilyen például a köböre, aminek keretében jó nehézre kitömött kecse- vagy birkabőrt kell felkapni a földről egy vágtató ló hátán ülve. Ezt eredetileg frissen elejtett farkas tetemével játszották a nomád pásztorok, el lehet képzelni, milyen testi erő kell hozzá. És vannak az ügyességet, némi állóképességet is igénylő szellemi játékok, ilyen a csontdobás – veszi át a szót az utóbbi sportágban negyedik helyezett magyar csapat tagja, Vass Attila. A marosvásárhelyi születésű hagyományőrző büszkén meséli, hogy többek között a mongolokat és az orosz színekben induló jakutokat is megelőzték, és a legjobb európai csapatnak bizonyultak.

Ez önmagában is megsüvegelendő, ám az V. Nomád Világjátékokon való részvételnek van egy talán még ennél is fontosabb tanulsága.

– A szervezés világszínvonalú volt, az asztanai stadionban 35 ezer ember nézte végig a lenyűgöző megnyitót, ami minden elemében a hagyományok büszke felmutatása volt. Nyáron szurkolóként ott voltam a párizsi olimpián, így van összehasonlítási alapom. Ordító volt a különbség a kétféle szemlélet között, a francia fővárosban a hagyományok, az értékek pusztításának voltam tanúja, két nap után menekültem is onnan, Asztanában viszont büszkén megélték azokat, a színpadon farkast, lovat, sast is felvonultató, igazi viselet-parádénak is beillő megnyitón hatalmas képeken megjelenítve többek között Attila király és a sztyeppe királynőjének is nevezett szkíta Tomürisz királynő képét – meséli Vass Attila, hozzátéve, hogy a logisztika, a versenyzők, résztvevők kiszolgálása is tökéletes volt.

A magyar küldöttség tagjától azt is megtudjuk, hogy a kazahok rajongtak a magyar résztvevőkért, és nagyon kíváncsiak is voltak rájuk.

– Szabályosan turnéztunk a helyi médiában, interjút kért tőlünk többek között a kazah köztévé, az asztanai sporttelevízió, a Selyemút TV, az Astana Times, és az üzbég köztévé is megszólaltatott minket. Még egy dokumentumfilm is készült rólunk. Keleten valóban őszintén érdeklődnek irántunk, távoli rokonnak tartanak, és ezért rendkívül nyitottak felénk – mondja Vass Attila.

A magyar csontdobók már a két év múlva Kirgizisztánban a tervek szerint már 100 ország részvételével rendezendő VI. Nomád Világjátékokra készülnek, de a puszta személyes teljesítménynél magasabb célokat is kitűztek.

– Az aszik, amely rokon a Magyarországon golyózásként ismert játékkal, fejleszti a gondolkodást, a motorikát, a koncentrációt. Van benne stratégia, kell hozzá kézügyesség, és a fizikai terhelés sem elhanyagolható, a szettek végére bizony megizzadnak a versenyzők, mert a játék során futniuk is kell – mondja Zsanar.

A Magyar-Kazah Kulturális Társaság szeretné elterjeszteni, népszerűsíteni a csontdobást éppúgy, mint más keleti golyós vagy táblás ügyességi játékot, akár iskolai tornaórák keretében. Idővel pedig versenyeket szerveznének, még nulláról kezdve is viszonylag gyorsan, régi hagyományt őrizve kijuttatva a legjobb, legügyesebb magyar gyerekeket erre az olimpiával felérő rendezvényre.

Ezért hozták létre a jogi személynek minősülő egyesületet, így ugyanis pályázhatnak, emellett nagy segítség volna számukra egy szponzor érdeklődése. A társaság számára nagy elismerés, hogy a Nomád Világjátékok szervezői már szerződést kötöttek velük. Minden bizonnyal hamarosan szélesebb körben is találkozhatunk a furcsa alakú birkacsontokkal, illetve az azok szintetikus anyagból készült pontos másaival taktikázó versenyzőkkel.