Dávid és Góliát
Éppen száz éve született Béres József, a Béres Csepp megalkotója. A világhírű tudós nem csupán szakmailag, hanem kérlelhetetlen erkölcsisége és humanizmusa révén is példaképpé vált. Az ő páratlan életútját dolgozza fel a múlt héten bemutatott A feltaláló című film Gyöngyössy Bence rendezésében, Gáspár Tiborral a címszerepben.
Gyermekként a nyári szünetet a Tisza-parton töltötte, és egy alkalommal arra lett figyelmes, hogy egy eldobott fűzfavessző, amelyből valószínűleg furulyát próbáltak készíteni, gyökeret eresztett a nedves talajban, a végén pedig hajtások nyíltak. Béres Józsefben ekkor fogalmazódott meg egész későbbi létének és munkásságának vezérgondolata: az élet mindig élni akar. Megfogadta, ha egyszer lehetősége nyílik rá, összes erejét annak szenteli, hogy megmentsen minden olyan élőlényt, legyen szó emberről vagy állatról, amelyről mások már régen lemondtak.
Gúnyos mosolyok
Dr. Béres József Záhonyban született, agrármérnökként diplomázott, a nevét viselő találmányát pedig egy különös felfedezésnek köszönheti. Megfigyelte, hogy teljesen más a burgonya minősége a különböző területeken, és rájött, hogy ahol korábban művelték a földet, lerontva ezzel a talaj minőségét, ott a növények is sokkal rosszabb állapotúak. Ezeken a földeken ugyanis megcsappant a mikroelemek száma, vagy éppen a makroelemek kerültek túlsúlyba – utóbbiak elfoglalják a növények hajszálereit, így a tápanyag nem képes bejutni a szervezetbe. Később többször hívták az ország eltérő pontjairól betegeskedő vagy látszólag ok nélkül elhulló disznókhoz és csirkékhez, és kiderült: a rossz minőségű takarmány miatt az állatok, majd az azokat elfogyasztó emberek sem jutnak hozzá a megfelelő mennyiségű mikroelemekhez.
Ezután kezdte kidolgozni a Béres Cseppet azzal a reménnyel, hogy a szernek a rákgyógyításban is döntő jelentősége lehet. Az orvosi szakma gúnyos mosollyal fogadta az elméletét, miként azt is, hogy tanulmányait házi egereken végzett kísérletekkel akarta igazolni. Egy kórboncnok főorvos állt csak mellé, aki ellátta daganatos emberi szövetekkel, így Béres megvizsgálhatta a biokémiai defektusok kialakulását. A kutatások alapján arra jutott: a daganatok mintegy kilencven százalékáért ugyanaz a vírus felelős. Ezáltal nyílt lehetősége hatékony gyógyszer előállítására. Ebben régóta közismert hatóanyagokat használt olyan arányban és kémiai kötésben, hogy azok képesek legyenek bejutni a daganatsejtekbe, így rendezve a páciens anyagcseréjét, segítve az immunrendszer működését, gátolva a vírus terjedését és szaporodását, majd serkentve annak kiürítését.
Bár hamar kiderült, találmánya önmagában nem képes legyőzni a kórt, a Béres Cseppet 2000-ben hivatalosan is gyógyszerré nyilvánították, elismerve pozitív hatását, és kiegészítő terápiakánt javasolva a tumoros betegségben szenvedők általános állapotának, közérzetének javítására. Minderre azonban a készítmény megalkotásától számítva 28 évet kellett várni, a szocialista rendszer ugyanis mindent megtett a szer és vele együtt Béres József ellehetetlenítésére.
Győz az igazság
Nem véletlen, hogy A feltaláló című film amellett, hogy végigköveti a találmány megszületését, olykor már szinte szatírába hajló képet alkot a múlt rendszer visszásságairól is. Béres József már 1956-ban ellenségeket szerzett magának azzal, hogy megakadályozta egy ávós tiszt meglincselését, az önjelölt hóhérok ugyanis később a hatalom hű szolgái lettek, a szakember pedig két lábon járó lelkiismeretként emlékeztette őket a múltjukra. Így csak az okot keresték, hogy tönkretehessék. Eleinte azzal az ürüggyel támadták, hogy agrárkutatási tevékenysége mellett a laboratóriumot más célokra is használni kezdte szabad idejében, amikor pedig híre kelt felfedezésének, és egyre több betegnek adta vissza a gyógyulásba vetett reményt, kuruzslónak bélyegezték. A boszorkányüldözést higgadtan viselte, a rászorulókon pedig még akkor is segített, amikor a bíróságon halálos ítélettel fenyegették.
Kabay Barna producer 2015-ben készített egy dokumentumfilmet Béres Józsefről, és már akkor megfogalmazódott benne egy egész estés játékfilm ötlete Gyöngyössy Bence rendezővel, tervüket azonban a Magyar Nemzeti Filmalap visszautasította. A Duna Televíziót ellenben nagyon is érdekelte a sztori, amelyből elsőként egy minisorozat született: a Cseppben az élet című szériát eleve úgy forgatták le, hogy később akár nagyvásznon is megállja a helyét. A feltaláló így ennek a tavaly sugárzott sorozatnak az újravágott, új jelenetekkel kiegészített és dramaturgiai-technikai értelemben is a mozis igényekhez igazított verziója lett.
– Az volt a célunk, hogy ne csupán azokat az idősebb korosztályból való nézőket érjük el, akik annak idején maguk is végigkövették a Béres József ellen indított nemtelen hadjáratot, hanem a fiatalokkal is megismertessük e kivételes életutat. Ezért a hollywoodi narratívához igazodva arra törekedtünk, hogy már az első néhány percben beszippantsuk a közönséget, és fogva tartsuk a figyelmét a kétórás játékidő egésze alatt. Nem sok kiegészítést kellett tennünk ez ügyben, hiszen a valós történet önmagában tele volt izgalommal, feszültséggel, számtalan fordulattal – magyarázza Gyöngyössy Bence. Ő már csak azért is nagyon örült ennek a munkának, mert korábban is mindig a rászorulók, a kisebbségben vagy éppen mélyszegénységben élők sorsa, a Dávid és Góliát szituációk érdekelték igazán, vagyis azok a határhelyzetek, mikor a kisember konfliktusba kerül az igazságtalan hatalommal, és végül, mivel nála az igazság, diadalmaskodik.
Hős születik
Az elmúlt évtizedben mind a tévé-, mind a mozifilmek tekintetében megszaporodtak a múlt rendszerben játszódó alkotások, elég csupán a forgatókönyvíró Köbli Norbert munkáira (A berni követ, A vizsga, Trezor) gondolni. Gyöngyössy Bence szerint ez természetes folyamat, hiszen rengeteg izgalmas, el nem mesélt történet gyűlt össze a szocializmus „tűrt-tiltott” időszaka alatt, arról nem is beszélve, hogy a feszült, embertelen történelmi helyzetekben sokkal több hős születik, mint a „kényelmes” kapitalizmusban.
A rendező Kabay Barnával együtt sokat gondolkodott azon, ki játszhatná el a Béres-filmek főszerepét, aztán egyszer csak a televízióban meglátva Gáspár Tibort, egyszerre kiáltottak fel: itt van Béres József! Mint később kiderült, a színésztől személyesen sem állt messze ez a történet: még gimnazistaként követte nyomon a Béres ellen indított pert, és remegve izgult, hogy a tudós elnyerje igazát. Nem csupán a betegeknek adott remény miatt, hanem mert eltökéltsége, erkölcsi kitartása példaértékű volt egy többnyire kisszerű és aljas világban.
Gáspár Tibor ezért most, jóval a forgatás után is elérzékenyül, ha arra gondol, hogy hatvanéves korában lehetősége nyílt megformálni a XX. század második felének egyik legnagyobb magyarját. A szerepre készülve folyamatosan a közös pontokat kereste Béres Józseffel, úgy érezte, fel kell nőnie a hiteles alakításhoz.
– Segítség volt, hogy én is a Tisza mentén nőttem fel, Szentesen, egy gangos parasztházban. Kukoricaföld, tehenek, disznók, kutyák, macskák vettek körül, mindig akadt valami tennivaló, nem esett ki a kapa a kezemből, és ha kellett, egy Jawa motort vagy egy motorcsónakot is elvezettem. A kihívás inkább Béres József hihetetlen humánumának és lelkierejének a megfogalmazása volt – fejti ki Gáspár Tibor. Ez a fajta tartása később sem ingott meg soha: amikor a győztes per után arra kérték Béres Józsefet a Belügyminisztériumból, nevezze meg azokat a személyeket, akik megpróbálták őt a munkájában ellehetetleníteni, akkor is rendületlenül hallgatott. A róla készült alkotások most helyette is beszélnek.
