Dévényi Sándor 70 éves lesz

November 27-én lesz hetvenéves Dévényi Sándor Kossuth-díjas építész, a nemzet művésze.
Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja.

Fotó: MTI (archív, illusztráció)

Pécsett született, felmenői között több építő is található, banktisztviselő édesapja szabadidejében otthon maketteket épített. Kisgyermek kora óta építésznek készült, házakat tervezett, svájci építészeti lapokat nézegetett, pályaválasztási indíttatását meghatározta, hogy a család egy Forbát Alfréd által tervezett Bauhaus-villában lakott.

1973-ban szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1978-80 között a BME Műemlékvédelmi szakmérnöki képzését végezte el, 1980-82 között az Építőművész Szövetség Mesteriskolájába járt. 1999-ben a BME-n DLA fokozatot (a PhD művészeti megfelelője) szerzett, 2011-ben a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar Breuer Marcell Doktoriskolában habilitált.

Pályáját Budapesten, építész szerkesztőként kezdte az Ipartervnél, az Ybl-díjas Csíkvári Antaltól tanulta a szakma fogásait. Két év után feleségével, a szintén építész Lugosi Ágnessel visszaköltöztek Pécsre, ahol a Baranyaterv, majd 1980-tól a Dél-dunántúli Tervező Vállalat építész tervezője lett. 1987-től a Lakásépítő Mérnöki Iroda főmérnöke, 1988-tól a Pécsi Építész Iroda Kisszövetkezet alelnöke volt, 1990-től Skrobák Lászlóval alapított önálló tervezőirodája ügyvezető igazgatója. 2011-től a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar Építőművészet Intézet egyetemi tanára.

Az 1989-ben megalakult Kós Károly Egyesülésnek alapító tagja, 2009-től igazgatója, kezdeményezésére jött létre 1991-ben Pécsett az Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány, amely 13 szoborral állított emléket a kivégzett tábornokoknak. 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja, 2011-től az MMA rendes tagja, 2014-2017 között alelnöke volt. 2016-tól tagja a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiumának. Elnöke volt a Dél-Dunántúli Építész Kamarának, a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Építész Kamara tagja. 1992-ben társalapítója és ügyvezetője volt a tizenöt évig működő Dunántúli Autópálya Kht.-nak (DUTAP Kht.). Tagja volt a 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program Építészeti Konzultációs Testületének, 2002-2004 között önkormányzati képviselő volt Pécsett.

Kezdetben főleg Pécs belvárosának rehabilitációjával és műemlék-helyreállítással foglalkozott, a baranyai város számos ikonikus épülete köthető nevéhez, de Budapesten és az országban több helyen is megtalálhatók alkotásai. Korai munkái közé tartozik a pécsi pincerendszer kialakítása, köztük a magyar építészetben kiemelkedő, különleges Egyetemi Pinceklub (1976). Tervei szerint valósult meg többek között a pécsi Színház tér köztéri burkolata és a műemléki védettségű Tímárház átalakítása, valamint a belvárost tehermentesítő Kálvária-dombi alagút és Aradi Vértanúk útja. Több foghíjat is beépített a baranyai városban, s két olyan nívódíjas háza is van, amely során régiből épített újat: a pécsi házasságkötő terem mellett álló Lakodalmas ház és az azóta helyi védettséget kapó Villámsújtotta ház, mely nevét egy törést szimbolizáló kapuépítményéről kapta.

Munkái között családi- és társasházak mellett szerepelnek iroda- és középületek is, tervei szerint épült a barcsi és a marcali gyógyfürdő, a harkányi gyógyszálló és a budapesti Corvin-szálló. Ismert közterek arculatának tervezője: a pécsi Jókai és Ágoston téré, a budapesti Nagymező utca egy szakaszáé, a Fővám téré és a Szent Gellért téré, a Gellért szálló felújítási terveinek kidolgozása mellett a Forrásházat is ő tervezte. Részt vett a lágymányosi Rákóczi híd gyalogos feljáróinak és az acélszerkezet megjelenítésének tervezésében, valamint a tervezett Budapest EXPO’96 beépítési-, arculat- és épülettervezésében. Tervei alapján épült a kékesdi Szent Mihály-templom és az idén augusztusban Tatabányán megnyílt Gerecse Kapuja elnevezésű látogatóközpont repülni készülő Turul madárra emlékeztető épülete.

Dévényi Sándor az organikus építészeti stílusban alkotók közé sorolható, architektúrájában humorral, eredeti módon reflektál a múltra. Műveit formai játékosság, változatos anyaghasználat jellemzi, az alkotásain megjelenő kerámia mögött családi kötődés is áll: anyai felmenői között megtalálható a Zsolnay-gyár egykori porcelánfestője is. Épületeihez szervesen hozzátartozik a szín, mint a formát alátámasztó, az épületet magyarázó, értelmező elem. Munkásságára meghatározó módon hatott a Csete György által vezetett Pécs Csoport szellemisége, Makovecz Imre életpályája, emberi-alkotói magatartása, míg a klasszikus építészek közül Frank Lloyd Wright, Antoni Gaudí és pécsi kortársa, Pilch Andor a példakép számára.

Munkásságát számos díjjal ismerték el: Pécs belvárosában végzett építészeti tevékenységéért 1988-ban Ybl Miklós-díjat vehetett át. 1994-ben Pro Architectura díjban, 1996-ban Pécs Megyei Jogú Város Millenniumi Díjában, 2012-ben Pro Civitate díjában részesült. 1999-ben Kossuth-díjat kapott, mint „a mai magyar építészeti kultúra egyik legigényesebb, legkövetkezetesebb képviselője, akinek döntő szerepe volt és van Pécs történelmi belvárosának megújításában”. 2004-ben Prima-díjjal, 2012-ben Magyar Művészetért Díjjal, 2017-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.