Hirdetés

Hogy Fábián Tibort részleteiben, mélységében foglalkoztatja a kiteljesedett Ceau­șescu-diktatúra, annak az is oka, hogy az 1974-ben született nagyváradi református lelkész, író, újságíró gyerekkora és eszmélése erre az időszakra esett. Tavaly jelent meg a nyolcvanas éveket megidéző, pillanatok alatt elfogyó tárcagyűjteménye (Ilyenek voltunk), azután drámát írt Ceaușescu tragikomikus bukásáról (Diktátorkeringő), legújabb műve pedig szatirikus regényként némileg párhuzamba állítható Bacsó Péter A tanújával, ám humora fanyarabb. A szerző saját bevallása szerint azért választotta ezúttal ezt a műfajt, mert a diktatúra mindennapjainak túléléséhez is elengedhetetlen volt a humor, az összekacsintás, az ártalmatlannak tetsző szavak mögé bújtatott lényegi mondandó. A könyvben elősorjáznak a korszak elborzasztó pártemberei a diktátorral és nejével, azaz a paranoid Elnök Elvtárssal és a nála is elviselhetetlenebb Feleségem Elvtársnővel az élen. A gyűlölt-rettegett házaspár elképzelt, de történelmi ismereteink birtokában élethűnek tekinthető dialógusai és Ceaușescu gyakran dühösen felhorkanó, máskor rezignált belső monológjai adják a mű fő vonalvezetését. Körülöttük az írói fantázia szülötteiként nagyon is valóságos karakterek fontoskodnak, hajbókolnak, alázatoskodnak, máskor dölyfösen gorombáskodnak szituációtól függően. Fábián Tibor testközelből tapasztalta meg a rendszernek és szereplőinek hétköznapi lélektanát, ezért tudja sebészi pontossággal ábrázolni akkor is, amikor az olvasó, de érezhetően maga a szerző is kínjában nevet. És ez még akkor is felszabadító erejű, ha nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy a megrajzolt embertípusok és mechanizmusaik másként, de ma is itt élnek velünk.

Korábban írtuk