Diplomácia, logisztika és cselszövés a XIV. századi Európában

Anjou – a hiteles dráma lovagkirályunk nápolyi hadjáratairól.

Merthogy nem kispályás színházi vállalkozásról van szó, azt már az előadást beharangozó cikkben bemutattam: a fél világot átszövő, Londontól a bizánci császári palotáig érő diplomáciai szálakat, a követjárást az angol II. Edward és a magyar Nagy Lajos között, az expanziós hadjáratot előkészítő és levezénylő logisztikai bravúrok sorozatát, a magyar diplomáciai játszmákat a Dalmáciát megszerezni akaró, Zárát ostromló Velence megkerülésére a Földközi-tenger medencéjében, és az itáliai hadjárat előkészítését és logisztikázását az 1300-as évek közepének gazdasági és társadalmi viszonyai között, valamint a magyarságot és Európát immáron bő évszázada sanyargató tatárok elleni megsemmisítő hadjáratot a színpadon mind-mind be kell mutatni vagy legalábbis érzékeltetni szükséges a színpadon, hogy a végre nyugodt hátországgal rendelkező Nagy Lajos seregei megindulhassanak Nápoly felé. Mindez elárulja, hogy Andrási Attila egyedi látásmódú rendezésében és Szigeti Réka dramaturgiai képességeivel megjelenítve valóban izgalmas és szó szerint vérbő előadásra számíthatunk.

Természetesen láttatni kell mindeközben az elképesztően alacsony színvonalra süllyedt nápolyi udvart is, ahol a trónon ülő szajha, Johanna céljai érdekében még a királyi trón várományosaként Nápolyban élő vőlegénye, azaz Nagy Lajos király öccse, a magyar Endre herceg meggyilkoltatásától sem riad vissza. A merénylők ráadásul Johanna szeretői. Igaz, nem az Anjou királynő az egyetlen gátlástalan szereplő a történetben, hiszen láthatunk itt a pápa nevében aláíró, pápai okiratot hamisító bíborostól kezdve a megvesztegetések sorozatáig és a lovakkal való fajtalankodásnak beállított gyilkosságig mindent, ami az erkölcsi züllöttség legalsó szintjéig csak elképzelhető.

Vannak persze olyan szereplői a történetnek, akik vélt vagy valós személyes érdekeiknél magasabb szempontokat is figyelembe vesznek. Mivel a művészek a rendezői elvárásoknak megfelelően és a szerep hiteles megformálása érdekében érzékelhetően és valóban a korba helyezik magukat, nem csupán a vívások és csatajelenetek korhűek és hitelesek, hanem a számtalan, nem ritkán országok, nemzetek és királyságok sorsát meghatározó elhatározásokat megelőző belső vívódások színészi eszközökkel történő megjelenítése is. 

A nehéz döntések meghozatalának terhe elsősorban Nagy Lajos magyar király (megszemélyesítője László Roland) vállát nyomja, ám rokona, Bölcs Róbert nápolyi uralkodó (Jantyik Csaba)  és az országnagyok helyzete sem mindig egyszerű. Ha kellően empatikusak vagyunk, elképzelhető, hogy e tekintetben időnként még a nápolyi szajhaként elhíresült szicíliai királynő, Johanna (Orbán Bori) sincs mindig könnyű helyzetben a nemzetközi diplomácia szövevényes útvesztői közt lavírozva, bár őt az erkölcsi kérdések nem nyomasztják különösebben.

Hogy egy királylánynak sem egyszerű, arra a fiai érdekében semmilyen cselszövéstől vissza nem riadó Perigord Ágnes (Pethő Kincső) hercegnő utal az előadásban, amikor az Árpádok és az Anjouk céljait összegezve mondja el Anjou Máriának (Tóth Zsuzsi), hogy „Ön is egy olyan kikövezett út, amelyen keresztül rokonaink, a magyarországi Anjouk rátehetik kezüket a Nápolyi királyságra, és ezáltal birtokolni fogják az Adriai tenger mindkét partját”. 

Egy korábbi jelenetből kiderül, hogy Lajos e már Könyves Kálmán királyunk által felvázolt magyar diplomáciai célkitűzések, azaz végső soron a nemzeti célok eléréséért még igazi szerelméről és jegyeséről, Margitról is hajlandó lemondani. Valószínűleg ez sem lehetett könnyű döntés.

Hosszasan ismertethetném még az egész darabot átszövő meglepő fordulatokat és személyes mini drámákat, ám az már talán ennyiből is érezhető, hogy Andrási Attila drámája, az Anjou – a liliom útvesztői megfilmesítésért kiált. A történetet ráadásul folytatni kell, hiszen a meghökkentő, ám történelmi hűséggel ábrázolt befejezést – melyet a darabot megtekintve az olvasó is megismerhet – és az időleges nápolyi magyar uralmat követően volt egy második hadjárat is.