Hirdetés

A képzőművészet fejlődését három jelenségsor befolyásolja erőteljesen. A téma, amely folyamatosan változik a művészet története során, a stílus, amely szintén különböző tényezők hatására változik, fejlődik és a technika, amely az anyagszerűség lényegét adja a műveknek. A megvalósítási technikák közt természetesen vannak hagyományosak, de a korok változásával és a technikai fejlődéssel állandóan adódnak új lehetőségek. Nagyjából száz évvel ezelőtt, az izmusok rohamszerű térfoglalásakor, elsősorban a kubizmusban jelent meg a kollázs, ami ragasztást jelent. Ekkor elsősorban papírt alkalmaztak e célra, később sokféle matériát felhasználtak, és ez alapvetően formálta az avantgárd törekvések képi látásmódját. A magyar képzőművészetben e téren is kiemelkedő egyéni teljesítmények születtek a II. világháború előtt és után is. A kilencvenes évek második felében elsősorban Kováts Albert festőművész aktivitásának köszönhetően több jelentős kollázskiállítást rendeztek, gyarapodott a technika szakirodalma, és a művészek egy jelentős körében lett (ismét) népszerű az alkalmazása. Az idén huszonöt éves Magyar Festők Társasága idén pályázatot hirdetett ilyen alkotásokra, és a tatabányai Kortárs Galéria, az utóbbi évek kortárs képzőművészetének egyre jelentősebb kiállítóhelye a nagyjából ötven művész munkáiból igen figyelemreméltó tárlatot rendezett. A kollázs alkalmas lelkiállapotok, világérzések, nyersebb és poétikusabb mondandók közvetítésére, miközben a technika összetettsége lehetőséget ad a kreativitás, a tehetség kibontására. Jó látni, hogy a műfaj él.

Korábban írtuk