Könnyűzenei forradalom a Petőfi Rádióban

Igencsak meglepődhetett az, aki az elmúlt hónapokban a Petőfire tekert a rádióján. Eltűntek a régi műsorok, és csak klubokban, koncerteken, fesztiválokon, külföldi CD-ken hallható együttesek és előadók számai csendültek fel. Az új zenei adót éles támadások érték, a műsorstruktúráról élénk vita bontakozott ki a sajtóban, és az internetes fórumokon. Egy biztos, az új Petőfiről mindenkinek van véleménye. Csillag János főszerkesztőt a változtatások értelméről, az ORTT vizsgálatáról, és a távolabbi tervekről kérdeztük.

– Mik az első visszajelzések?

– Hihetetlenül sok ember ír nekünk e-mailt és sms-t. Egészen torokszorítóak azok a reakciók, amik a vidéki fiataloktól jönnek, hogy ez egészen fantasztikus, hogy ők nem gondolták volna, hogy ilyen zenék is vannak.

– Ha stagnál a hallgatottság, abból az is következik, hogy sokan elfordultak az új stílustól és műsorstruktúrától.

– A régi hallgatók több mint háromnegyede 60 év feletti volt. Ha most nem szólítjuk meg a fiatalokat, akkor 10-20 év múlva már nem lesz kinek rádiózni. A rádiós piac hallgatottsági mérésének metódusa miatt pedig az ilyen típusú teljes változás eredményei csak kb. 4-6 hónap után lesznek érzékelhetők az adatokban.

– Az új Petőfi Rádió ellen két súlyos vádat emelt a szakma egy jelentős része. Az egyik, hogy zenei rádióként sérti a médiatörvényt, hiszen nem felel meg a közszolgálatiság követelményének. Másrészt a médiapiacon kvázi kereskedelmi rádióként jelenik meg, de ahogy Rónai Egon, a Pont Fm főszerkesztője fogalmazott, „mi, kereskedelmi rádiók befizetői vagyunk az államnak, a Magyar Rádió viszont ugyanazt a programot az adófizetők pénzéből állítja elő”. Az Országos Rádió és Televízió Testület vizsgálatot indított.

– Az alapkérdés az, hogy megteheti-e a közszolgálati magyar rádió azt, hogy a 40 év alatti korosztályt egyszerűen átengedi a kereskedelmi rádióknak, vagy pedig megpróbálja megszólítani őket. Azt állítjuk, hogy az általunk játszott zene a kultúra része, és ezért annak bemutatása közszolgálati funkció. Olyan rádiót szeretnénk, amelyik megszólítja ezt a több mint hárommilliós célcsoportot, másrészt amit férfiak és nők nagyjából azonos arányban hallgatnak. Végül pedig olyat, amelyik progresszív, és nem nosztalgikus hangulatot áraszt. Mi tehát nem olyan zenét „állítunk elő”, mint a kereskedelmi rádiók, nekik pedig nem azért kell fizetniük, mert könnyűzenét adnak, hanem azért, mert a földi frekvencia szűkös erőforrás.

– Ezek szerint nem próbálnak tudatosan a kereskedelmi rádiók piacán terjeszkedni, hanem pusztán a közszolgálatiságot tágan értelmezve, de annak keretein belül maradva készítik az adásokat? A vesztesek mégis a kereskedelmi rádiók lesznek.

– A cél az, hogy a három adó, a Kossuth, a Bartók és a Petőfi együtt tudja megvalósítani azokat a közszolgálati funkciókat, amiket a törvény is előír. Természetesen minél több embert tudnunk megszólítani, annál hatékonyabbak, ha úgy tetszik, annál közszolgálatibbak vagyunk. Egyébként a legfontosabb tanulság nekünk, és hogy jól gondoltuk, amikor belevágtunk, az az: nem szabad csak Budapestre gondolni. Itt van huszonegynéhány rádió, amiből mindenki megtalálhatja a hozzá közel álló stílust. De vidéken általában csak a nagyobb kereskedelmi rádiók és néhány helyi rádió közül választhatott eddig a közönség. Mi olyan magyar együttesek dalait játsszuk, akiket egyetlen országos kereskedelmi rádió sem vállal be. Vannak közöttük olyanok, amelyek külföldön rengeteg díjat nyertek, vagy nagy sikerrel turnéznak, mint például a Heaven Street Seven vagy a Moog. Ők viszik a hírünket a világba, és közben itthon fogalmunk sincs róluk. Yonderboi már viszonylag ismert, de említhetném az Amorf Ördögöket is. Ezek az előadók kreatív szellemiséget, harmóniát, szenvedélyt árasztanak. Ezt miért ne adhatnánk át a hallgatóknak? Vagy ott vannak a DJ-k, mint Palotai vagy Vajdai Vili. Emellett olyan külföldi előadókat mutatunk be, akiket szintén nem vállalnak más rádiók. Ezek nem agyonjátszott, de borzasztóan érdekes zenék. Nagyon fontos szempont volt az is, hogy lehetőséget teremtsünk a létező zenei irányzatok legteljesebb palettájának bemutatására. Több ezer zeneszámból választottuk ki azt az alapkínálatot, amivel elindultunk.

– Mi lett a régi műsorokkal? Hánynak sikerült túlélnie máshol, más formában az átalakítást?

– Részben más adókra kerültek, részben megszűntek, a körkapcsolás vagy a Nótaszó az MR vidéki frekvenciáin hallható, és ez a tervünk a Kabarécsütörtökkel is.

– Az esténként jelentkező Kultúrfitneszen kívül a jövőben nem terveznek más, „szövegelős” műsorokat?

– Ez nem kizárt, de fontosnak tartom leszögezni, hogy az új Petőfi egy zenei rádió. Ha túl sok lenne a szöveg, akkor nem tudnánk megszólítani ezt a célcsoportot.

– Mi várható a következő hónapokban?

– A tracklista folyamatosan bővül. Monitorozzuk a műsort, hogy az a sodrás, az a flow, amit elterveztünk, és ami minden programunknak az alapja, fennmaradjon úgy, hogy az az egész napon át végigvigyen. Ehhez az kell, hogy ki „merjük” venni azokat a zenéket, amelyek diszharmóniát okoznak, vagy megakasztják ezt. Terveink között szerepel, hogy tehetséges fiataloknak is biztosítsunk bemutatkozási lehetőséget.

Monostori Tibor