Edgar Allan Poe 170 éve halt meg

Vándorszínész szülőktől, út közben született Bostonban 1809. január 19-én. Édesanyja korán meghalt, apja a három gyermeket jómódú richmondi családokhoz adta ki. Edgar egy John Allan nevű dohány-nagykereskedő házába került, akinek felesége sajátjaként szerette a kisfiút. Öt évig Angliában éltek, ahol Edgar egy kiváló magániskolában tanult, Richmondba visszatérve pedig a tehetős déli úriemberek életét élte. Beiratkozott a charlottesville-i egyetemre, ahonnan kártyaadósság miatt távozni kényszerült.

1827-ben jelent meg első verseskötete Tamerlán és más költemények címmel. Ebben az évben Bostonban beállt közlegénynek az amerikai hadseregbe, majd két év után kilépett, és a West Point-i tiszti akadémiára iratkozott be, innen 1831-ben menesztették. Baltimore-ba költözött, ahol megírta első novelláit, amelyek egy philadelphiai napilapban jelentek meg. 1833-ban a Palackban talált kézirat című novellájával megnyerte a Baltimore Saturday Visiter című lap pályázatát, s a richmondi Southern Literary Messenger tulajdonosa maga mellé vette szerkesztőnek. Az 1831 és 1835 közötti időszak a művészi beérés és az érzelmi biztonság kora volt életében: meghitt nyugalomban élt nagynénje házában, s annak lányát, Virginiát tanítgatta nagy örömmel.

1836-ban hatósági engedéllyel feleségül vette tizennégy éves unokahúgát, egy évvel korábbra hamisítva a lány születési dátumát. New Yorkba költöztek, ahol saját lapot szeretett volna indítani, de nem volt hozzá tőkéje. 1838 júliusában jelent meg egyetlen regénye, az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése.

New York után Philadelphia következett, ahol különböző magazinok szerkesztője volt. 1840-ben megjelent novelláinak első, kétkötetes gyűjteménye, amelyben olyan remek írások találhatók, mint az Usher-ház vége, a Ligeia és a Berenice. A Graham’s Magazine-ban jelent meg a detektívtörténet műfaját megteremtő Morgue utcai kettős gyilkosság című novellája. Ezek az évek sikert és viszonylagos anyagi biztonságot hoztak számára, ezt azonban beárnyékolta felesége tüdőbaja. Poe a remény és a kétségbeesés közt vergődve ivással próbálta tompítani fájdalmát. 1842-től 1849-ig keveset írt, de ekkor születtek igazi nagy művei, megjelent Az aranybogár című kötete és A holló című költeménye, amelyet magyarra olyan kiváló költők is lefordítottak, mint Babits Mihály, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső.

1844-től New Yorkban éltek, Poe az Evening Mirror szerkesztője volt. 1847-ben meghalt Virginia, a gyászból születtek Poe legszebb lírai darabjai, az Ulalume és a Lee Annácska. Életének utolsó nagy érzelmi fellángolásaként 1849 nyarán eljegyezte ifjúkori szerelmét, ám a házasság Poe halála miatt meghiúsult. Halálos delírium vagy talán veszettség okozta halálát, örök rejtély marad. Tény, hogy 1849. október 3-án egy baltimore-i utcán eszméletlen állapotban találtak rá, s október 7-én hajnalban meghalt. Gyors temetésén mindössze heten jelentek meg, sírkövét egy fatális vonatbaleset törte össze a kőfaragó kertjében, még mielőtt felállíthatták volna, a lapokban megjelent visszaemlékezést pedig egy haragosa írta róla nem épp meghatottan: „Edgar Allan Poe halott. Tegnapelőtt halt meg Baltimore-ban. A bejelentés sokak számára ijesztő lehet, de kevesen fognak bánkódni miatta.”

Poe századik születésnapja, 1949. január 19. óta valaki minden évben három szál rózsát és egy üveg francia konyakot helyezett el az író sírján, 2010-ben azonban hiába várták az érdeklődök a titokzatos rajongó felbukkanását, illetve ajándékait, az ismeretlen nem jelentkezett többé.

Az író csak 2009-ben, halála után 160 évvel kapta meg a méltó végtisztességet: a baltimore-i Poe Ház és Múzeum a sírhelye szomszédságában található egykori templomban a korabeli hagyományok szerinti temetési szertartást rendezett, amelyen neves színészek öltöztek be Poe kortársainak, íróknak és művészeknek, hogy ily módon róják le tiszteletüket a költő- és írófejedelem előtt.