Égi játék
Verdi: Aida – Szegedi Szabadtéri Játékok, Dóm tér, 2019. július 27.Ha van opera, amely igazán szabadtérre kívánkozik, az Verdi Aidája. Az egzotikus helyszínen, Egyiptomban játszódó, tömegjelenetekben és táncbetétekben bővelkedő, nagy létszámú zenekarra és kórusra írt remekmű megmozgatja a díszlet- és jelmeztervezők fantáziáját. A zene rendkívül dallamgazdag, magával ragadó, a bevonulási induló slágerszám.
Kesselyák Gergely rendezése a mű univerzalitását hangsúlyozva csak egyes látványelemekben utalt Egyiptomra. Koncepcióját erősítette a színpad közepére tervezett lépcsős piramis (Zeke Edit), amely fölé neoncsövek rajzoltak mutatós alakzatokat, a hátsó LED-falra vetített színes képekkel. Velich Rita egyedi színvilágú jelmezei pazar látványt nyújtottak.
A zenei megvalósítás Pál Tamás vezényletével remekül sikerült, és jól szólt a Honvéd Férfikar és a Szabadtéri Játékok kórusa is. Aida szerepében a nemzetközi énekversenyeken díjazott Ádám Zsuzsanna debütált. A fiatal énekesnő szép színű, magvas hang tulajdonosa, ám az egyik legnehezebb szopránszerepet talán korán kapta meg: a főhősnő zeneileg is összetett jellemrajzát nem tudja még érzékeltetni, de benne rejlik egy későbbi kiváló Aida ígérete. Radamest kiváló tenoristánk, László Boldizsár formálta meg, sajnos nem csúcsformában, és bár a magasságokat bírta, hangja fáradtan szólt. Amnerist Gál Erika alakította, hangilag és színészileg is kiválóan. Amonasróként Kálmándi Mihály az est legjobb vokális produkcióját nyújtotta, sok év tapasztalatát belesűrítve a szerepbe. Kiss András mély basszusával kellő súlyt adott a főpap személyének. A darabban gyakran fohászkodnak az égiekhez, mi is azt tettük az egyre nagyobb esőfelhők láttán. Ezen az estén azonban az égiek nekünk nem, főhőseinknek viszont megkegyelmeztek: az utolsó jelenetet elmosta az eső, így a befalazás elmaradt.