Egy csipetnyi Hollywood

Hol volt, hol nem volt… Valahogy így kezdődött az a hollywoodi tündérmese, amelyben a főszerepet Adolf Zukor és William Fox alakította. Merthogy ennek a két magyar származású fiatalembernek köszönhető, hogy Hollywood neve ma egyet jelent a sikerrel, a pénzzel, a sztársággal, vagyis az amerikai filmgyártással. A mese aztán tovább folytatódott mások mellett Kertész Mihállyal, George Zukorral, Tony Curtisszel, no és Gábor Zsa­zsá­val, akinek emlékmúzeuma a közelmúltban nyílt meg Budapesten, az Origo Filmstúdióban.

Magyar alapítók

„Nem elég magyarnak lenni, tehetségesnek is kell lenned.” Állítólag ez a felirat függött Adolf Zukor hollywoodi irodájának bejáratánál. A Zemplén vármegyei Ricsén 1873-ban született Zukor elsőként építette ki Amerikában azt az egész országra kiterjedő mozihálózatot, amelyből végül a világ legnagyobb, ma is működő filmvállalata, a Paramount Pictures kinőtte magát.

A Hollywood Napóleonjaként is emlegetett üzletember egyik legnagyobb dobása volt, hogy 1912-ben hatalmas üzleti kockázatot vállalva – Sarah Bern­hard címszereplésével – bemutatta az Erzsébet királynő című egész estés francia filmet. A 35 ezer dolláros befektetés, köszönhetően többek között Sarah bravúros alakításának, több mint 200 ezer dollárt hozott Zukornak. A sikeren felbuzdulva saját „sztárrendszert” épített fel, és olyan neveket tett világszerte ismertté, mint Rudolph Valentino, Gary Cooper vagy Gloria Swanson. Nevéhez fűződik a filmtörténet egyik első nagyjátékfilmje, a The Prisoner of Zenda, illetve hozzá köthetők a történelem első Oscar-szobrai is, melyekből életműve elismeréseképp egyet ő is hazavihetett.

Adolf Zukorhoz hasonlóan szinte nulláról indulva építette fel filmbirodalmát a Fried Vilmosként 1879-ben Tolcsván született William Fox, aki még egyesztendős sem volt, amikor szülei hajóra szálltak, és kivándoroltak Amerikába. A kis William mélyszegénységben élő családját már nyolcévesen munkával segítette, volt újságosfiú, árult cukorkát a Central Parkban, és esernyőt a Broadwayen, de dolgozott mosodai inasként is.

Alig múlt húszéves, amikor spórolt pénzéből céget alapított, amelynek eladásából aztán felépítette saját moziját, a némafilmeket vetítő nickelodeont. Ennek óriási sikere lett, így 1915-ben félmillió dolláros alaptőkével létrehozta a Fox Film Corporationt, ahol alig több mint egy évtizeddel később hangrendszert épített ki, egyik napról a másikra véget vetve ezzel a némafilm korszakának. Ezzel az új hangtechnikával készült Friedrich W. Murnau Virradat című játékfilmje is, melyért 1929-ben négy Oscart, köztük a világ első produceri elismerését zsebelhette be a stúdió, illetve Fox, aki ezzel az első magyar Oscar-díjas is lett. A Fox Film Corporation 1935-ben aztán egyesült a Twentieth Century Picturesszel, amely 20th Century Fox néven működött tovább és vált világhírűvé.

A világ első celebje

Jóllehet Zukor és Fox elsősorban üzletemberek voltak, Hollywood történetében bőven találunk magyar, illetve magyar származású művészeket is. Itt van mindjárt az álomgyár egyik termékenyebb rendezője, Michael Curtiz, azaz Kertész Mihály, aki világ egyik legjobb filmjének tartott Casablancával írta be nevét a filmtörténetbe. Bár már Amerikában született, mindenképp említést érdemel George Cukor, akinek 1964-ben bemutatott My Fair Ladyje nyolc Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díját is. Majd jöttek a Korda testvérek, Sándor és Zoltán, a háromszoros Oscar-díjas (film)zeneszerző, Rózsa Miklós vagy éppen Zsigmond Vilmos operatőr.

És akkor még nem is szóltunk a színészekről, köztük a Drakula-alakításával híressé vált Lugosi Béláról; Rudolph Valentino állandó partneréről, Bánky Vilmáról; a világhírű operettprimadonnáról, Eggerth Mártáról; az Oscar- és Golden Globe-díjas Munkácsi Pálról vagy a világ első igazi és sokak szerint máig egyik legnagyobb celebjéről, Gábor Zsazsáról.

A Budapesten Gábor Sári néven született Golden Globe-díjas színésznő a korabeli Hollywood egyik legismertebb szexszimbóluma volt, akinek színészi tehetségét csillaggal is díjazták a Hollywoodi Hírességek Sétányán. Gábor Zsazsa 99 éves korában, 2016 decemberében halt meg Los Angelesben, hamvait azonban – végakaratának megfelelően – hazahozták, és 2021-ben a Fiumei úti sírkert művészparcellájában temették el. Özvegye, Frédéric von Anhalt herceg most Zsazsa személyes tárgyait, mások mellett bútorait, ruháit, kitüntetéseit és fotóit ajánlotta fel a budapesti Origo Filmstúdiónak, ahol Adolf Zukor és Andy Vajna mellett Gábor Zsazsa is emlékszobát kapott.

Egy csipetnyi Hollywood

Az 1936-ban Miss Hungarynek választott Zsazsa, túl egy török diplomatával kötött frigyen, 1941-ben költözött Hollywoodba, ahol az amerikai álomhoz méltó karriert futott be: több mint ötven filmben szerepelt, de életmódja miatt bérelt helye volt a bulvárlapok címoldalán is. Kilenc férj, nyolc válás – ez magánéleti mérlege. A boldogságot talán csak utolsó férje, Frédéric von Anhalt herceg oldalán találta meg, akivel harminc éven keresztül élt házasságban. A filmstúdióban nyílt Zsazsa Gabor Múzeum Hollywoodot idéző enteriőrjében helyet kaptak többek között a színésznő estélyi ruhái, fotói, kitüntetései, Ronald Reagannel és Richard Nixonnal folytatott levelezése, de az az íróasztala is, amely mellett özvegye vigasztalódott Zsazsa halála után.

– Amit az emlékszobában láthatunk, azok mindegyikét megtalálhatjuk a magazinokban és az interneten. A vörös ruhát a díjátadókon viselte, de itt van az a híressé vált fehér ruhája is, amelyben egy rendőrt pofozott meg. Több ezer olyan történet van azonban, amelyet senki sem ismer, mert a zárt ajtók mögött zajlott. Szereplői elnökök, hírességek, diplomaták. Van közöttük szép, megható, vad és megdöbbentő is. Ezeket és azt, hogy Zsazsa hogyan formálta Hollywoodot, hamarosan egy könyvben tudják majd elolvasni – árulta el a herceg.

Az Origo Filmstúdió és a Magyar Hollywood Tanács tervei között emellett szerepel egy Hollywood alapítóiról szóló filmsorozat, illetve egy sorozat Gábor Zsazsa kalandos életéről is, hiszen Horváthné dr. Fekszi Mártának, az Origo Film Group Zrt. cégvezetőjének szavaival élve: „Zsazsa pályafutása egyetlen film­alkotásba nem is férne bele.”