Egy érzékeny kolorista – ritkán látható képek Budapesten
Nevével először a Műcsarnok 1922-es Őszi tárlatán találkozhatott a közönség. Akkor Kolozsváry Zsigmond egy önarcképét, most, csaknem száz év elteltével a gazdag életmű több mint húsz alkotását láthatja a közönség a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában.
„Érzékeny festő, csodálatos lírájú kolorista” – jellemezte Kolozsváry Zsigmond, vagy, ahogyan külföldön ismerik, Sigismund Kolos-Vary művészetét Lucien Hervé, a világhírű fotóművész. Miközben Kolozsváry munkáit világszerte jelentős múzeumok őrzik Párizstól Izraelen és Algérián át az Egyesült Államokig, Magyarországon csupán néhány alkotása látható a Szépművészeti Múzeumban és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. Az itthon éppen ezért alig-alig ismert művész különböző alkotói korszakait, pályája fejlődését mutatja be április végéig a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria új kiállítása.
Jóllehet Kolozsváry Zsigmond művészete Franciaországban teljesedett ki, ahol neve a francia absztrakt festészet élvonalába tartozott, pályakezdése, korai munkássága azonban még Magyarországhoz kapcsolódik. 1899-ben művészcsaládban született az erdélyi Bánffyhunyadon, bátyja és unokaöccsei is a festő, illetve grafikusi pályát választották. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte, de mély nyomot hagytak benne svájci és olaszországi utazásai, különösen a firenzei quattrocento egyik jelentős festője, Paolo Uccello alkotásai.
1926-ban Párizsban telepedett le, ahol csatlakozott a Párizsban alkotó, de nem francia származású művészek párizsi iskolájához, az École de Paris-hoz. Művészete ebben az időszakban jelentős átalakuláson ment keresztül. A narratív, akadémikus stílust maga mögött hagyva előbb az expresszionizmus, a szürrealizmus, majd az absztrakció irányába fordult.
Első önálló tárlata 1928-ban a Galerie Miromesnil-ben nyílt meg, melyről itthon az Erdély Helikon a következőképpen számolt be: „Kolozsvári első kiállításának jellegét nem annyira kitisztult eredmények, mint inkább az új hatások, Párizs művészi anarchiájának diagnosztikus jelei adták meg.(…) De még így is nagyszerű ígéret arra a holnapra, amelynek során új, maga lábán biztos tudattal járó Kolozsvárival ismerkedünk meg. Kolozsvári jelenlegi piktúrája határos az absztrakcióval.” Franciaországi bemutatkozása olyannyira sikeres lett, hogy ezt követően a kiállítás-meghívások rendszeressé váltak. Műveit azonban nemcsak választott hazájában kísérte nagy érdeklődés, de bemutatkozott Hollandiában, Németországban, Angliában, Japánban és Kanadában is.
Ezt a felfelé ívelő pályát és sikersorozatot szakította meg a második világháború: Kolozsváry 1941-ben koncentrációs táborba került, ahonnan két év után sikerült megszöknie. Előbb Svájcba ment, de amint lehetősége nyílt rá, visszatért Párizsba. Háborús élményeit az ekkor készített festményeiben sűrítette össze, melyeket először 1946-ban, a Musée National d’Art Moderne de Paris kiállításán láthatott a közönség. Ekkor figyelt fel rá Jean Bucher, a befolyásos műkereskedő, aki 1948-ban önálló tárlatot rendezett számára ugyanabban a tekintélyes galériában, ahol előtte Braque, Ernst, Giacometti, Kandinsky, Klee, Léger, Miró és Mondrian munkái függtek a falakon. Ebben az időszakban Kolozsváry a valóság precíz megfigyelésével már eljutott a teljes absztrakcióig, harmonikus kompozíciói ugyanakkor csak egy új térértelmezés révén kapcsolódtak szorosan a természethez. Az 1970-es évektől kezdődő utolsó festői periódusát pedig már a lírai kompozíciók jellemezték.
Az 1983-ban a svájci La Chaux-de-Fonds-ban elhunyt Kolozsváry Zsigmond több mint húsz, különböző korszakokból származó, gazdag szín- és formavilágú alkotását felvonultató tárlat április 30-ig, előzetes regisztrációt követően látogatható a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában. Regisztrálni a kmfagallery@gmail.com e-mail címen lehet.
