Egy fazék ezüst

Újlengyel középkori lelőhelyén még 2019-ben, egy mentőfeltárás során a szántóföld barnásfekete göröngyei között egy maroknyi zöldre színeződött pénzérmére bukkantak a régészek. A lelet érdekesnek bizonyult, és mivel a szakmai protokoll szerint ilyen esetben érdemes még egyszer átfésülni a helyszínt, 2020 decemberében a Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársai fémkereső detektorokkal újra meglátogatták a feltárás környékét, hogy megbizonyosodjanak róla, nem maradt-e bármilyen értékes tárgy a föld alatt. A tágabb környezetet átvizsgálva a műszer bejelzett: a felszín közeléből, a föld alól néhány érme került elő. A szakemberek egy méter széles gödröt ástak, és mind lejjebb haladtak, amikor körülbelül negyven centiméterre a felszín alatt, legnagyobb meglepetésükre egy széthasított fenekű cserépfazék fordult ki a földből. Felbukkanása a legutóbbi szántásnak volt köszönhető, ugyanis a mélylazító eke a mélyben rejtőző edényt végighasította, a földfelszín felé rántotta és hosszú méterekre magával vonszolta, hosszan szétszórva egy bizonyos irányban a pénzleleteket.

– A hétezer darabos, késő középkori leletegyüttes öt évszázadig rejtőzött a föld alatt: a vörösre festett, oldalra fordítva elásott, bedugaszolt szájú cserépedény körülbelül háromnegyedéig volt tömve pénzzel. Ez az eddig legnagyobb értékű kincslelet ebből az időszakból, amire Pest megye területén valaha is rábukkantak a régészek – szögezi le Nagy Balázs, a Ferenczy Múzeumi Centrum régésze, aki az anyagban igazi ritkaságokat is azonosított.

– Találtunk például II. Pius pápa (1458–1464) idején vert vatikáni dénárt, ami hazánk területén nagy ritkaságnak számít, mert errefelé nem volt forgalomban. Akad Lucius Verus római császár (161–169) idején vert ezüstdenarius is – sorolja Nagy Balázs. A római kori érme azért is különleges, mert nem tartozott a késő középkori pénzforgalomhoz, azonban a kincs egykori tulajdonosa elég értékesnek találta ahhoz, hogy korabeli fizetőeszközökkel együtt elrejtse.

– Rendkívül sokat ér az a négy, I. Mátyás (1458–1490) idejéből származó aranyforint is, amelyet gondosan az edény aljába helyezve, egy szövetdarabka alá rejtett a korabeli tulajdonosa – magyarázza a szakértő. Emellett II. Ulászló (1490–1516) és II. Lajos (1516–1526) idején készült érméket is találtak: ez utóbbiak számítanak a legfiatalabbnak, vagyis ezek az 1520 körül vert pénzdarabok jelzik a lelet záródását. Az ezüstdénárok mellett akadtak obulusok is – ez volt akkoriban az aprópénz, ugyanis egy dénárt két obulusra lehetett felváltani.

Az 1520 után bekövetkező nagy hord­erejű történelmi esemény, az 1526. évi török pusztítás miatt rejthette el a kincseket nagy sietve tulajdonosa, amikor Ibrahim pasa Buda ostroma után Szeged felé vonult a hadával.

– Ő valószínűleg kisnemes lehetett, hiszen a jobbágyok birtokában nem volt ekkora összeg. Azt egyelőre nem tudni, hogy pontosan hol áshatta el a fazekat: talán a háza kertjében, de az is lehet, hogy az egyik helyiségében. Ennek pontos megállapítása további kutatások függvénye. Egy biztos, a mostani szántóföld helyén a XVI. század első felében település húzódott, ám csak az okleveles adatok és források vizsgálata után lehet konkrét adatot közölni arról, pontosan kik, milyen vagyoni helyzetű népesség lakta – véli Nagy Balázs.

A kincslelet egykori és mai értéke is igen impozáns: a késő középkorban egy aranyforint száz ezüstdénárt ért, a fazékban pedig hetven aranyforintnak elegendő ezüstpénzt találtak. Egy hátaslóért tíz aranypénzt kértek.

– A fazékban elásott kisebb vagyonkáért hét lovat vásárolhatott volna a tulajdonosa, ami éppen olyan, mint ha ma egy luxusjárgányt venne – magyarázza a régész. A pénzritkaságok jelenleg a Ferenczy Múzeumi Centrum numizmatikai gyűjteményében várják a tisztítás, restau­rálás és állagmegőrzés fázisait, ugyanis a levegőtől elzárva, a nedves föld alatt az érmék réz ötvözőanyaga oxidálásnak indult, zöldre színezve a felületüket.

A leletmentésnek van még egy érdekes vonatkozása: a Ferenczy Múzeumi Centrum Rácz Tibor régész vezetésével évek óta közösségi régészeti programot működtet, így a tavaly év végi feltárásba is beszálltak e program önkéntesei, lelkesen segítve a szakemberek sokszor aprólékos és igen időigényes munkáját. És bár a múltunk iránt elkötelezett és érdeklődő amatőrök száma örvendetes módon gyarapszik, azzal tisztában kell lennie mindenkinek, hogy a nem szakember által vezetett kutatás, fémkereső műszerrel végzett kincsvadászat törvénybe ütköző tevékenység Magyarországon. Ha valaki véletlenül értékes leletekre bukkan, érdemes elvinnie a legközelebbi múzeumba, ahogy erre – igaz, Nagy Balázs szerint nem sokszor – akad példa az ő praxisukban is. Egy korábbi emlékezetes bejelentést idéz fel, amely Aszódról érkezett hozzájuk. Egy családi ház tulajdonosai éppen egy kocsibeállón dolgoztak, amikor a földmunkák közben csontok kerültek elő. A tulajdonos fia régészhallgatóként már szakmabeli­nek számított, így azonnal értesítette a múzeum munkatársait, akik egy rézkori, a korábbi évszázadokban egyébként már bolygatott sírt azonosítottak. Értékes sírmellékletek, például gyöngy ékszerek is előkerültek belőle.

Nagy Balázs bízik a múzeumok mihamarabbi újranyitásában, amikor is a terveik szerint a decemberben talált szenzációs kincslelethez hasonló leletegyütteseket a tavasszal megrendezendő közösségi régészeti kiállításon láthatja majd a Ferenczy Múzeumi Centrum közönsége.