Egy gondnok restaurálta van Gogh kétszáz festményét
Egy hágai múzeum gondnokát bízták meg Vincent van Gogh mintegy 200 festményének, köztük a világhírű Napraforgóknak a restaurálásával a két világháború között, és Jan Traas csekély hozzáértése okozhatta azt, hogy a Napraforgók című festmény Amszterdamban őrzött példánya jelentősen megfakult.
Jan Traas szerepét a van Gogh-festmények hajdani restaurálásában Ella Hendriks, az amszterdami Van Gogh Múzeum egykori kurátora fedte fel a múzeum múlt heti szimpóziumán bemutatott tanulmányában – adta hírül a The Art Newspaper című művészeti folyóirat honlapja.
Jan Traas eddig ismeretlen volt a művészettörténészek számára, mivel semmit nem jegyzett fel és nem publikált munkásságáról. 1922-ben húszévesen került a hágai Mesdag Múzeumba gondnokként. A múzeum igazgatója Willem Steenhoff, van Gogh sógornőjének, Jo van Gogh-Bognernek a jó barátja volt
Mivel a múzeumban Traasnak kevés munka jutott, Steenhoff javasolta, hogy képezzék ki reasturátornak, és dolgozzon a van Gogh család festményein. Kezdetben csak képkereteket javított, 1925-ben azonban már kisebb munkákat is végzett a festményeken. Steenhoff kérte a Rijksmuseumot, hogy képezzék ki a férfit, de elutasították. Ezért a művészettörténész és festőművész maga adott kisebb gyakorlati utasításokat Traasnak.
1927-ben Traast megbízták a család van Gogh-festményei egy részének, köztük a jelenleg az amszterdami Van Gogh Múzeumban lévő Napraforgóknak a restaurálásával. Hozzálátott a csendélet teljes helyreállításához, amelynek egyebek között részét képezte a van Gogh által készített keskeny fa toldat eltávolítása, egy új vakkeret hozzáadása, a vászon megerősítése (dublírozás), megtisztítása, retusálása és a lakkozás.
A dublírozás és a lakkozás mindennapos gyakorlat volt abban az időben, de Traas ezen beavatkozása a Napraforgók megsérüléséhez vezetett. A hő és az eljárásba bevont oldószerek a színeket tompíthatják, a dublírozáshoz használt megolvadt ragasztó átszivároghat a vászonba, ezáltal a festmény elsötétedik. Ez segít megmagyarázni, miért koptak meg az amszterdami Napraforgók eredeti vibráló színei.
1927-ben Traas a bécsi Művészettörténeti Múzeumban öt hónapos ösztöndíjat kapott, ahol egyszerű javítási munkákat végezhetett. 1931-ben vették fel restaurátorként a hágai Mauritshuis múzeumba. Ő fejlesztette tudását és egészen 1962-es nyugdíjazásáig a múzeumban dolgozott. Egyik utolsó munkája Vermeer világhírű képének, a Lány gyöngy fülbevalóval című festményének restaurálása volt.
1961-ben Traas másodszor is restaurálta a Napraforgókat.
Idén a van Gogh Múzeum restaurátorai újabb helyreállító munkákat terveztek, hogy eredeti állapotába állítsák helyre, de az 1927-es és 1961-es restaurálások következményei miatt ez nem volt célszerű. A festménynek csak két részletét rekonstruálták az eredeti állapotoknak megfelelően, hogy megmutathassák, milyenek voltak az eredeti színek
Hendriks, az Amszterdami Egyetem professzora szerint Traas helyreállító munkáit a kor összefüggésében kell nézni.
„E korai beavatkozások következményeinek megértése alapot nyújt a múlt örökségének kezeléséhez. De igen aggasztó, hogy egy szinte semmilyen képzettséggel és kevés tapasztalattal bíró restaurátort oly sok van Gogh-festmény helyreállításával bíztak meg” – olvasható a honlapon.
Vincent van Gogh (1853-1890) 1888 és 1889 között öt változatban készítette el a virágokat vázában ábrázoló alkotását. A Van Gogh Múzeumban múlt pénteken nyílt és szeptember 1-jéig tartó kiállítása 23 festmény alapján meséli el a Napraforgók keletkezésének történetét.
