Egy modernista luxusvilla Budapesten
Ha szerepeire az utókor már is nem feltétlenül emlékszik, de most felújított és egyedülálló módon a nagyközönség előtt is nyitva álló modernista villája mindenképp meghozta Walter Rózsinak a XXI. századi ismertséget. Az opera-énekesnő és családja megrendelésére 1936-ban felépített luxuslakóház ma a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ új és egyben első kiállítóhelye, ahol a két világháború közötti hazai építészettel, lakhatással és életmóddal ismerkedhet meg a látogatható.
Ha magyar modern építészet, akkor Breuer Marcell, Fischer József és Molnár Farkas, de még inkább Pasarét, benne pedig a Napraforgó utca. Itt épült fel ugyanis 1931-ben – a stuttgarti Weißenhofsiedlung ihletésére – az a kísérleti lakótelep, melyről a Napkelet folyóiratban a következőképpen számolt be Genthon István művészettörténész: „Néhány héttel ezelőtt kinn a Pasaréti út oldalában megnyílt egy kiállítás: házak bemutatása. Egy vállalkozó cég egész utcányi villát épített fel s azokat együttesen bemutatta a közönségnek. Az utca a napraforgóról kapta a nevét s a név ezúttal szimbolikus. A modern házak hatalmas ablakai a Nap éltető sugarait várják, bárhonnan jöjjön is az, úgy vannak építve, hogy befogadhassák. Napfény és levegő, egyszerűség és tisztaság, praktikum és mindezekből folyó egészség kell a mai embernek. A Napraforgó utca házai, melyek felépítésében a mai magyar építésztársadalom színe-java működött közre […] a nagyvárosi ember természet- és saját otthon utáni sóvárgását akarják kielégíteni, jól és olcsón.”
Praktikum és esztétikum
Genthon István ebben a leírásában pontosan összefoglalta, hogyan is nézett ki, milyen kritériumoknak kellett megfelelnie egy 1930-as évekbeli modern lakóháznak, amelyik szem előtt tartja a korszak meghatározó svájci–francia építésze, Le Corbusier alapelveit. Eszerint a modern épületnek lehetőség szerint oszlopokon kell állnia, hogy ne vegyen el zöldterületet. Fontos mindemellett a változtatható alaprajz, a szerkezettől független határoló falak, a kertté alakítható tetőterasz, illetve a szalagablakos homlokzat. Merthogy a természetes fény elengedhetetlen egy modern otthonban.
– A korabeli kevés ablakos, rosszul tájolt, így nehezen átszellőztethető, dohos és nyirkos bérházak miatt népbetegséggé vált a tüdőbaj, amire a „lakásbetegség” kifejezést is használták. A modern építészek tisztában voltak az I. világháború utáni lakásállomány silányságával, és társadalmi érzékenységük okán tenni szerettek volna ellene. Mivel akkoriban már ismert volt a napfény jótékony hatása az egészségre, így a vissza a természetbe elvet követve teraszokat, üvegajtókat és nagy szalagablakokat terveztek épületeikre, hogy a minél több napfény mellett jól átszellőztethetők is legyenek. A praktikum és az esztétikum kéz a kézben járt, és az új alapelveket követve az egész lakás esztétikája átalakult. Megjelentek a krómozott székek, üvegezett bútorok és a linóleum burkolat, amelyek a mai ember számára talán kórházi hangulatot sugároznak, akkoriban azonban a higiénia megtestesítői voltak – mondja Magyaróvári Fanni Izabella, aki Ritoók Pál főmuzeológussal és Sebestyén Ágnes Anna kurátorral együtt dolgozott a Walter Rózsi-villában berendezett Színtér és Lakótér – Modern lakóházak Magyarországon 1928–1945 című tárlaton.
Rokokó bútorok
Ha valaki ma Budapesten ezt a fajta modern lakóházat szeretné látni, immár nem kell Pasarétig elzarándokolnia. Elég elmennie a Bajza utcáig, ahol megnyitotta kapuit a Magyar Művészeti Akadémia fenntartásában működő Építészeti Múzeum első kiállítóhelye, a főváros egyetlen látogatható modern villája, Walter Rózsi egykori lakhelye.
A névadó a két világháború között a Magyar Királyi Operaház ünnepelt énekesnője volt. Primadonnaként pedig rendkívül fontos volt számára a reflektorfény, illetve az ismertséggel együtt járó társasági élet. Éppen ezért férjével, Radó Géza textilkereskedővel már határozott elképzeléssel keresték fel Fischer Józsefet, a korszak egyik legismertebb modern építészét, hogy a Városliget közeli telekre építse fel közös otthonukat. Fischer, aki feleségével, Pécsi Eszterrel, az első hazai női statikussal együtt dolgozott a villa tervein, úgy emlékezett vissza, hogy Walter Rózsival és férjével először „rokokó bútorokkal berendezett lakásukban” beszélgetett a megbízásról, ahol az építtetők jelezték, hogy nekik már „kialakult ízlésük van, modern házba nem illenek be ezek a bútorok”. Az építész azonban, hűen önmagához, mégis modern villát tervezett számukra, ami feltehetően mégsem okozott csalódást a megrendelőknek, hiszen Fischer emlékei szerint a művésznő amikor először meglátta a házat, „a kert felőli látványra örömében sírva fakadt”.
Házikoncert a lépcsőn
A ma már elképzelhetetlenül gyorsan, mintegy hat hónap alatt felépült villába 1936 őszén költözött be Walter Rózsi férjével és kislányukkal, Marikával.
– A hagyományos ízléssel, klasszikus bútorokkal berendezett modernista villa teljes egészében a család számára és elvárásai szerint készült. Miközben elsősorban otthonként szolgált, megfelelt a nagy társasági életét élő primadonna reprezentációs igényeinek is – mesél Magyaróvári Fanni Izabella azokról az estélyekről, amikor a primadonna a ház elegáns lépcsőjén lesétált az első emeletre, hogy házikoncertet adjon vendégeinek. – Merthogy a villa első emelete leginkább a társasági élet színtere volt a társalgóval, a szalonnal és a tágas ebédlővel, valamint a harmonikaszerű ajtókkal leválasztható télikerttel és terasszal. A második emelet aztán az intim szféra, a család magánéletének színtere, ahol a háromfős család minden tagjának külön szoba jutott.
Az 1949-ben államosított villát hatvan éven keresztül a Belügyminisztérium használta gyermekorvosi rendelőként és óvodaként. 2017-ben került a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába, felújítása Kokas László építész tervei alapján, az MMA finanszírozásában 2020-ban kezdődött, és a közelmúltban fejeződött be. Az egykori luxusvilla épületében most megnyílt kiállítás ugyanakkor sem a terek egykori belső kialakítását, sem berendezésüket nem akarja rekonstruálni. A kurátorok fő célja a modernizmus alapvető fogalmainak bemutatása a villa eredeti tereinek segítségével, Walter Rózsi, Radó Géza, Fischer József és Pécsi Eszter főszereplésével.
