100 éve született Szász Endre
Egy művész, aki Rákosi börtönéből egy Los Angeles-i Rolls-Royce-ba szállt
Száz évvel ezelőtt, 1926. január 7-én született Szász Endre, a XX. század egyik legnépszerűbb magyar „sztárművésze”, aki az 1950-es évek börtönétől egészen Los Angelesig jutott, hogy aztán hazatérve a hollóházi porcelánok megújításával beköltöztesse a magas művészetet a hétköznapi emberek otthonába.
Ha már Petőfit egyszerű, ugyanakkor erőteljes és a társadalom széles rétegei között népszerű versei miatt a költészet rocksztárjaként szokás emlegetni, miért ne lehetne rocksztárja a képzőművészetnek is?
Ez a titulus pedig egyértelműen a ma éppen 100 éve, 1926. január 7-én született Szász Endrét illeti meg, aki a magas művészetet a legnagyobb természetességgel emelte be a hétköznapi emberek otthonába. Merthogy titokzatos nőalakjai, maszkjai, páncélos lovagjai és szimbolikus állatfigurái az 1980-as években szinte minden lakásban ott díszelegtek a napi rendszerességgel használt vázákon, ékszertartókon és kávéscsészéken.
És, ha ma már nem is mindennap vesszük elő ezeket a Hollóházi Porcelángyár által piacra dobott készleteket, a lakásból kilépve ma is számos közterületen találkozhatunk alkotásaival, így például az egyik legismertebb a Dózsa György úti metrómegálló porcelán pannója, mely a parasztfejedelmet ábrázolja, amint az fáklyával a kezében kiáll az elnyomók ellen.
Mindezek alapján evidens lenne azt gondolni, hogy Szász Endre a szocialista hatalom egyik kivételezett művésze volt, pedig pályája korántsem ilyen egyértelműen indult.
Szász Endre 1926. január 7-én született az erdélyi Csíkszeredán, és, bár az elismert sebészként dolgozó édesapja az orvosi pályára szánta, a képzőművészet iránti tehetsége már korán megmutatkozott. Kisgyermekkorától megszállottan rajzolt, alig volt tizenöt éves, amikor megtartotta első kiállítását, és ettől kezdve képei eladásából élt, gyakorlatilag önfenntartóvá vált.
A marosvásárhelyi érettségit követően 1946-ban beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi István és Bernáth Aurél lettek a mesterei. Az intézményi keretek azonban nem biztosítottak számára megfelelő művészi szabadságot, így tanulmányait nem fejezte be, diplomát sem szerzett.
Szabad szelleme mellett polgári származása is szálka volt a Rákosi-féle kultúrpolitika szemében, így fegyverrejtegetés koholt vádjával 1950-ben tíz év börtönbüntetésre ítélték. A börtönből ugyan egy év után szabadult, de az ott töltött időszak óvatosságra intette, így művészetében is inkább a figuratív, misztikus ábrázolásmód felé fordult, és a könyvillusztrálásba menekült. Ebben is sikeres volt, hiszen 1964-ben Omar Khajjám Rubáiyát című, általa illusztrált könyvét a British Museum nemzetközi pályázatán beválasztották a világ harminc legszebb könyve közé. Talán ennek a nemzetközi elismerésnek is köszönheti, hogy a kádári kultúrpolitika felismerte a művészetében rejlő lehetőségeket, és munkásságát 1965-ben Munkácsy-díjjal jutalmazta, majd kiemelt feladatként 1968-ban rá bízta Várkonyi Zoltán filmjének, az Egri csillagoknak látványtervezését.
Szász Endre egyedi viszonyát a szocialista hatalomhoz jól érzékelteti, hogy miközben a szögesdrót mögé zárva mások csak álmodozhattak a nyugati világról, ő 1970-ben Aczél György minisztériumának engedélyével Kanadába távozhatott, ahol egy művészeti galéria garantálta megélhetését és képei forgalmazását. Torontóban telepedett le, ám munkái nemcsak Kanadában, hanem az Egyesült Államokban is keresettek lettek. Ezért hamarosan át is tette székhelyét Los Angelesbe, ahol közös ügynöke volt a szürrealista mesterrel, Salvador Dalíval, akivel baráti viszonyt is ápolt, és ahol saját bevallása szerint annyi pénzt keresett, hogy Rolls-Royce-szal járt és sofőrt is alkalmazott.
És bár az anyagi sikert és a függetlenséget olaj-vászon képei és egyedi grafikái hozták meg számára, egyedi ékszereket és divatcikkeket, így például selyemkendőket is készített, de kísérletezett a bútortervezéssel is. Feleségével, Lula asszonnyal tudatosan építették a „Szász Endre-brandet” egészen 1982-ig, amikor is az „amerikai álom” véget ért, és hazaköltözött Magyarországra. Bekapcsolódott a Hollóházi Porcelángyár munkájába, ahol saját stúdiójában születettek meg azok a fekete-fehér és arany díszítésű porcelánjai, melyek máig a gyár egyik legismertebb és legkeresettebb termékei.
A 2003 augusztusában elhunyt művész hagyatékát ma a várdai Szász Endre Kastélymúzeum őrzi, amely 2026-ban, a mester születésének 100. évfordulóján számos időszaki kiállítást szervez országszerte.
