Hirdetés

Egy mélyen eltitkolt könyv látott most újra napvilágot. A szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből című kötetet még 1917-ben Berlinben vetette papírra szerzője, Anton Carl Fischer. A kiadás helye és a szerző németesen hangzó neve ne tévesszen meg bennünket. Fischer Károly Antal Budán született, és itt járt a piaristák gimnáziumába. Számos, a magyar ősiséget kutató tanulmányt írt. Az ókor legnagyobb görög és római történészei műveiből kigyűjtött minden szkíta-szarmata nevet és szót, összesen több mint ezret, és egyetlen kivételével valamennyiről megállapította, hogy azok mind-mind magyar nevek és szavak. Bizonyítani kívánta, hogy a világ elismerten legősibb nemzete, a szkíta a mi nyelvünket beszélte, azaz a magyart. Nemcsak egyszerűen érdekes, de különleges csemege ez. Nem akárkik méltatták az egekig magasztalva, mint B. Nagy János kémikus, a Namuri Egyetem professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Dr. Mandics György tanár azt mondta róla, hogy a legjobb mű, ami e kérdésben megszületett. Varga Domokos György újságíró szerint korszakos mű a magyarság számára, a világ javára. Mindannyiuk végkövetkeztetése, hogy: a szkíták és a magyarok ugyanazt a nyelvet beszélték.

Korábban írtuk