Az igazság felszabadít, de nem szabadít meg a következményektől
Egy zseni összeomlása
Benoit Solès darabja az Enigma kódját feltörő matematikus, Alan Turing sorsát tárja a néző elé. A 6színben látható A kódfejtő című mű a titkosszolgálat által kikényszerített, valamint a személyes okból vállalt titoktartás súlyának összeadódásáról, továbbá a tudomány emelkedettsége és a jogrend földhözragadtsága között mutatkozó ellentétről mesél. És arról, hogy mindez miként omlasztja össze egy korábban rendkívüli érdemeket szerző zseni életét.
A Benedict Cumberbatch főszereplésével forgatott Kódjátszma című film valós személyről, Alan Turing angol matematikusról szól, és Alan Hodges könyve nyomán készült. Benoit Solés francia színész-rendező ugyanezt az életrajzi kötetet használta a témát feldolgozó A kódfejtő című darabjának megírásához. A dráma ősbemutatóját 2018-ban tartották Avignonban, a mű magyar változata most a 6szín műsorán látható, Horváth Patrícia rendezésében.
A darab első jelenete 1952 januárjában játszódik: Alan Turing, a Manchesteri Egyetem matematikaprofesszora feljelentést tesz a rendőrségen, mert kifosztották a lakását. Az üggyel foglalkozó Michael Ross őrmesternek azonban nem áll össze a történet, olyannyira nem, hogy felvetődik benne a gondolat: lehetséges, hogy a professzor azért titkolózik, mert a Szovjetuniónak kémkedik?
Időt és fáradságot nem kímélve igyekszik hát feltárni Turing múltját és különféle kapcsolatait, végül felkeresi a lakásán. Itt pedig meggyőződik róla, hogy a professzor csakugyan rejteget valamit. Egyebek mellett azt, hogy a második világháború alatt a Bletchley Parkban működő kódtörő csoport tagja volt, és oroszlánrésze volt abban, hogy az angoloknak sikerült feltörniük a nácik híres-hírhedt rejtjelező gépe, az Enigma kódját.
Ám mert a titkosszolgálat annak idején nyomatékosan felhívta a figyelmét: ha kívülállóknak beszélne erről – akár a későbbiekben is –, annak büntetőjogi következményei lennének, Turing kötelességtudóan hallgat. Részben ezzel magyarázható, hogy nevét és munkásságát valóban csak évtizedekkel a halála után, a hetvenes években ismerhette meg a nagyközönség…
Azonban valami más is nyilvánvalóvá válik az őrmester számára: a gyanúját felkeltő lopási ügy hátterében a professzor és egy fiatalember viszálya áll. Ez utóbbi, Arnold Murray irányította a tolvajt Turing lakására, hogy így kellemetlenkedjen neki a viszonyuk megromlása miatt. Merthogy Turing a saját neméhez vonzódik, amit szintén szeretett volna eltitkolni az őrmester elől, lévén a kor Angliájában a homoszexuális cselekmények büntetőjogi megítélés alá estek.
Ross azt tanácsolja a professzornak, hogy a tárgyaláson mindent tagadjon, amit volt szeretője állít róla, továbbá vonja vissza a fiatalember ellen tett vallomását. Csakhogy a tárgyalóteremben Turing a valóságnak megfelelően adja elő a történteket, mert úgy gondolja, az igazság felszabadít. És kisvártatva újabb nagy horderejű döntést kell meghoznia: a törvény értelmében ugyanis választhat a börtönbüntetés, valamint a hormoninjekció-sorozattal végrehajtott kémiai kasztráció között…
A kódfejtő tehát egyfelől megismerteti a nézőt egy történelmi jelentőségű tudományos siker históriájával, másfelől szemléletes portrét rajzol egy társaságban félénk és visszahúzódó, különc emberről, aki a maga szakterületén kiemelkedően tehetséges tudós volt.
Az Enigma kódjának feltörése előrébb hozta a háború végét, és hozzájárult a szövetségesek győzelméhez. De nem csupán ez az eredmény fűződik Turing nevéhez: ő dolgozta ki a tesztet, amellyel eldönthető, hogy egy gépet gondolkodónak lehet-e nevezni vagy sem. Vagyis: okkal nevezhetjük a modern számítógép-tudomány egyik atyjának és a mind gyakrabban emlegetett mesterséges intelligencia egyik elméleti megalapozójának.
De A kódfejtő nem csak tudományos részletekre tér ki. Személyes apróságokat is megtudhat belőle a néző, például olyanokat, hogy a professzor szénanáthája nyaranta olyan súlyossá vált, hogy rendszerint gázálarcot húzott, úgy biciklizett be a munkahelyére. Emellett futott is: nemritkán negyven mérföldet (vagyis hatvannégy kilométert) küzdött le, és csak egy egy sérülésen múlott, hogy nem került be az 1948-as olimpián részt vevő brit hosszútávfutó-csapatba.
Solés egy anekdotát is a darab részéve tesz. Eszerint Turing tartott tőle, hogy a nácik esetleges győzelmével elveszíti a megtakarításait, ezért aranyrudakat vásárolt, amelyeket aztán elásott a Bletchley Park közelében lévő erdőben. Hogy pontosan hová, azt egy kódolt térképen jelölte, ám később nem tudta megfejteni a saját rejtjeleit, így az arany a föld alatt maradt…
A darab rámutat, hogy olykor mekkora távolság adódhat az egyén szakmai tevékenysége és annak ismertsége között, valamint a közvélekedés szerint a sikerhez társuló jellemzőktől olykor mennyire távol állnak az érintett személy valós körülményei.
A kódfejtő végső soron annak történetét tárja a néző elé, hogy egy tökéletesnek nevezhető gépezet megalkotóját hogyan zúzza össze egy tökéletlen: az angol jogrend. A darab így az ideális, az eszményi, valamint a nem hibátlan, a tapasztalati között feszülő ellentétről is szól.
Mitől gép a gép, mitől ember az ember? Hogyan viszonyuljunk önmagunkhoz, hogyan viselkedjünk a közvélemény és a nyilvánosság előtt? Ha az igazság felszabadít, biztos, hogy meg is szabadít a döntésünk nyomán előálló fejleményektől?
A 6színben látható kamara-előadás díszletei egyszerűek, a túlnyomórészt üres, négyzetes játéktérben csak a legszükségesebb kellékek kapnak helyet: egy-egy ülőalkalmatosság vagy a kutatóközpont és Turing lakásának megjelenítésére egyaránt alkalmas forgatható panelek, amelyeket nemegyszer maguk a színészek helyeznek át vagy állítanak megfelelő pozícióba.
Turingot Simon Kornél alakítja, aki Benedict Cumberbatch magyar hangját is adta a Kódjátszma című filmben. Átélten és átélhetően ábrázolja a professzor különcségét, egzaltáltságát, sebzettségét. A mellette három szerepet is megformáló Száraz Dénes különösen Ross őrmester, valamint a professzor szeretője, Arnold Murray megjelenítésekor végez jó munkát. Alakításában két alaposan eltérő karakter jelenik meg a színpadon: előbbi rendőri feladatait komolyan vevő, lelkiismeretes, ám hatósági közegből végül baráttá váló figura, utóbbi meglehetősen egyszerű, ugyanakkor arrogáns és dörzsölt alak.
A kódfejtő tehát szikár, ugyanakkor tartalmas, érdekes kulisszákat felfedő, rejtett összefüggésekre rávilágító darab, amely emlékezetesen mutat rá a tudomány és a történelem, valamint az azokat formáló egyén személyes sorsának egymásba kapcsolódására és szétválására.
„Ha okos masinájuk kijelzőjén villogni kezd a kurzor, jusson eszükbe: talán én kacsintok önökre a túlvilágról!”, búcsúzik a nézőktől a darab végén a főszereplő, és a befogadónak ezek után még sokáig eszébe juthat a brit tudós, hiszen elég bekapcsolnia a számítógépét vagy felnyitnia a laptopját.
