Befejeződött a Kinizsi-kutatás negyedik ásatási szezonja
Egyre közelebb kerülünk Kinizsi Pál sírjának megtalálásához
2025. szeptember 15-től október 2-ig tartott a Kinizsi-kutatás negyedik ásatási szezonja, melyben 12 ország 12 önkéntese vett részt. Az eredményekre ugyan még várni kell, de a Nagyvázsonyban negyedik éve zajló ásatás-sorozatnak köszönhetően lépésről lépésre közelebb kerülünk Kinizsi Pál földi maradványainak megtalálásához, és annak bizonyításához, hogy Kinizsi nem csupán a Magyar Királyság, hanem egész Közép-Európa meghatározó történelmi személyisége volt.
Mátyás király híres hadvezéréről, Kinizsi Pálról a magyar történelem több legendát is feljegyzett. Az egyik legismertebb történet szerint egy törökök elleni győzelem, feltehetően a kenyérmezei csata ünneplése közben malomkövet ragadott, melyet tánc közben a vállára vett, és arról szolgálta fel a bort fáradt bajtársainak. Hogy így volt-e, vagy sem, persze nem tudhatjuk, az azonban biztos, hogy Kinizsi neve már életében összeforrt erejével, alakja pedig a paraszti sorból felemelkedett hős szimbólumává vált.
A hagyomány szerint molnárlegényként dolgozott
Az 1431 körül Temes megyében született Kinizsi Pál a hagyomány szerint molnárlegényként dolgozott édesapja mellett, innen került Hunyadi Mátyás hadseregébe. Egyszerű közkatonaként kezdte, majd rendkívüli fizikumának és hadvezetői képességeinek köszönhetően egyre feljebb került a ranglétrán, 1468-ban pedig már Magyar Balázs egyik alvezéreként vett részt a király cseh hadjárataiban.
1472-ben Temesvár parancsnoka lett, irányítása alatt a város az ország déli védelmének fő erősségévé vált. Hűségéért cserébe a királytól még ebben az évben adományként megkapta Nagyvázsonyt a hozzá tartozó birtokokkal együtt, ahol azonnal komoly építkezésbe kezdett. A Vezsenyi család egykori kúriaszerű várát valódi erősséggé alakította át, belső udvarát palotaszárnnyal bővítette, a körülötte fekvő birtokra pedig – a pálos szerzetesek számára – kolostort és templomot építtetett.
Mivel hadvezérként az ország határait védte, így a nagyvázsonyi várban keveset tartózkodott, annak ügyes-bajos dolgait többnyire felesége, Magyar Benigna intézte. Ő volt az, aki Kinizsi Pál 1494-ben bekövetkezett halála után a holttestet Nagyvázsonyba hozatta, és férjét a feltételezések szerint a vázsonykői pálos kolostorban temettette el. Bár a korabeli leírások alapján maga a temetés nem volt méltó egy olyan hadvezérhez, aki életében egyetlen csatát sem vesztett, annyit azonban tudunk, hogy az özvegy legalább egy díszes, vörösmárvány szarkofágot készíttetett a sírra. Szintén ide, a Szent Mihályról elnevezett kolostorba kerültek később Magyar Benigna második férjének, Horváth Márknak a földi maradványai is. A sírokat azonban 1708-ban kincskeresők feldúlták és kirabolták, a csontokat a Zichy család uradalmi tisztje megmentette ugyan, de az újratemetés pontos helyét máig nem tudjuk pontosan.
A Kinizsi sírja utáni kutatás már a XX. század elején elindult, ám annak eredményességéről semmi adatunk nincsen. 1927-ben Németh Gábor nagyvázsonyi plébános és hobbi helytörténész is megpróbálkozott a kereséssel, és talált is néhány sírkődarabot a Szent Mihály-kolostor romjai között, de a valóban tudományos igényű ásatások csak az 1950-es évek végén kezdődtek el Éri Istvánnak köszönhetően, aki Kinizsi és Horváth elsődleges temetkezési helyét a pálos kolostor romjai között azonosította. Az ő nyomán indult el aztán 2022-ben – 550 évvel azután, hogy Kinizsi Pál Mátyástól megkapta a nagyvázsonyi birtokot – az az ásatás-sorozat, melynek legfontosabb célja Kinizsi Pál és Horváth Márk másodlagos temetkezési helyének, azaz földi maradványainak a megtalálása, ezen túl pedig az, hogy bebizonyítsa, Kinizsi nem csupán a Magyar Királyság, hanem egész Közép-Európa meghatározó történelmi személyisége volt.
A Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum együttműködésében zajló ásatás különlegessége, hogy az a közösségi régészet elvei alapján zajlik, vagyis a munkálatok egy részét önkéntesek végzik, és a feltárási munkálatokba bárki betekinthet. Az ásatást Pátkai Ádám Sándor, a Lackó Dezső Múzeum régésze vezeti, projektvezetője pedig dr. Kandikó Csanád jogász, helytörténész.
Nagyvázsony már az Árpádok korában is létező település volt
2022-ben és 2023-ban az ásatások a Szent István-templom sírkertjében zajlottak, melyek eredményeként bebizonyosodott, hogy Nagyvázsony már az Árpádok korában is létező település volt. Itt álltak a középkori település házai, és valószínűleg ide lettek eltemetve Kinizsi és Horváth csontjai is, de a sírok pontos helyét egyelőre még nem sikerült azonosítani. A feltárások tavaly a pálos kolostor romjai között folytatódtak, és ugyanitt zajlott a Kinizsi-kutatás negyedik, 2025. szeptember 15-től október 2-ig tartó ásatási szezonja is.
A munkálatokban 12 ország 12 önkéntese, illetve számos fémkeresős civil vett részt, akik a kolostorépület északkeleti végében, az egykori szemétdombon végeztek feltárást. A közelmúltban befejeződött ásatás során kerámia- és fémtöredékek mellett ezüstpénzt és kályhacsempét is találtak, ám annak részletes eredményéről november végén számolnak majd be a szakemberek. A részeredményeket és a felszínre került legérdekesebb leleteket addig is a Vázsonykő Facebook-oldalon folyamatosan nyomon követhetjük.
