Együttmunkálkodás Erdélyben

A nyár a különböző művésztelepek, alkotótáborok, szimpóziumok, műhelymunkák évszaka, szerte az országban, így határainkon túl is. Sok ilyen kezdeményezésről tudunk, ebből pedig aktívan veszi ki részét Erdély, ahol különböző fenntartású, különböző szakmai profilú művésztelepek működnek. Ebben jelentős szerepe van a húsz évvel ezelőtt indított csíkszeredai képzőművészeti alkotó tábornak, amelynek alapítója és máig szervezője, a szó szoros értelmében „motorja”, a helyben élő kiváló festőművész, Botár László. Az alapító koncepciója kezdettől fogva az, hogy a kezdeményezés nem a nosztalgia, nem a múltba fordulás esetlegesen szűk látókörű, konzervatív szemléletét kívánja képviselni, és nem is kíván maradéktalanul a kísérletezés, az öncélú innováció terepe lenni, hanem a friss, eredeti látásmódot, a korhoz illeszkedő felfogást támogatja. Alapelv a nemzetköziség, eddig minden évben együtt dolgoztak román és magyar alkotók, de minden évben voltak meghívott művészek közeli és távoli régiókból, eddig majd húsz országból, több mint százhúsz alkotó. A magyar művész jelenti az Erdélyben, tehát otthon dolgozó alkotókat, de jelenti azokat a magyarországi magyarokat is, akik sokszor erdélyi gyökerekkel rendelkeznek.

Az alkotótáborba minden évben tíz művész kap meghívást, akik jellemzően festők, grafikusok, akik tíz napig együtt dolgoznak egy hatalmas közösségi térben. Számukra a működtetők biztosítják a szállást, az étkezést, de az alkotómunkához is kapnak segítséget, ebben az évben jó minőségű akril festék, vászon, papír, keretek biztosításával. A közös munkát egy zárókiállítás koronázza meg, amely a város, amúgy igen lendületes és eleven kulturális életében, már nagy hagyományú esemény.

Ebben az évben a művésztelepen dolgozott a mai kortárs román képzőművészet kimagasló személyisége Mircia Dumitrescu (Bukarest), aki hosszú évtizedek óta jó kapcsolatokat ápol magyar művészekkel, és akit eleven alkata most is a közösség egyik központi személyiségévé tett. Lavírozott önarckép fragmentumai bravúros képességekről tanúskodtak. A művésztelepen örömmel dolgozott két moldáviai festőművész is Kisinyovból, Florina Breazu és Inga Edu. Képeikre hatással volt a csíkszeredai környezet, színekben gazdag, impresszionisztikus felfogású munkáik az idei alkotótábor üde színfoltját képezték. Messziről érkezett a telepre ChaRyong Ko, aki Párizsban élő koreai művész. Piktúrája egyedien egyesítette a távol-keleti képi motívumokat a legfrissebb expresszív felfogással. Hosszú évek óta osztrák képzőművésznek számít Fazakas Csaba, aki csíki születésű, de immár évtizedek óta Bécsben élő festő. Ő az egyedüli, aki mind a húsz művésztelep résztvevője volt, és már csak itt készült munkáiból is előttünk áll egy rendkívül mélyen gondolkodó, a világ globális problémáira folyamatosan reflektáló festő életművének esszenciája. Ezúttal az emberek közötti viszonyok alpárisága foglalkoztatta.

A telep munkájában részt vett két olyan alkotó is, akik Erdély, Partium szülöttei, de évtizedek óta Magyarországon élnek, dolgoznak. A nemrég Munkácsy-díjban részesült, és épp ezekben a hetekben a Pesti Vigadóban életmű kiállítást rendező, Zalaegerszegen élő Budaházi Tibor festő életműve tematikájában és technikai gazdagságában is a tradíció és a korszellem sajátos szintetizálását jelzi. Itt készült nagyobb képei is e széles dimenziók megközelítését mutatják fel. Kántor József, jelenleg Gödöllőn élő alkotó mindig is érzékeny volt egy megújuló képi nyelvezet kidolgozására. Sajátos lírai geometrikus képei, valamint fotóalapú printjei a ma képzőművészeti formanyelvének hiteles dokumentumai. A tábor ebben az évben legfiatalabb alkotója a Marosvásárhelyen élő Kentelki Gábor volt, aki pár éve Bukarestben szerzett festődiplomát. Az ő képi világa elevenítette meg legközvetlenebbül Erdély, a Csík, a Hargita világának atmoszféráját, erdőségeket, mintegy a magasból szemlélő festő nézőpontjával. Valóság indíttatású képei azonban mindig kiemelkednek a megszokott natúra megjelenítésekből, festményei az erdőt festői látomássá emelik.

Feltűnően ötletgazdag, kreatív kollekciót készített és mutatott be a Bukarestben élő, az ottani Képzőművészeti Egyetem textilművészeti fakultásának tanára, a kitűnő textilművész, Orbán Anna-Mária, akinek munkássága itthon is közismert, az idei szombathelyi textilművészeti triennálé egyik kiállítója és díjazottja is. A csíkszeredai művésztelepen végső soron kollázstechnikával hozott létre olyan műveket, melyeknél egy horgolt terítő képezte a tárgyi kiindulást, melynek fragmentumait hordozó felületekre helyezte, élénk fehér és kék expresszív, gesztusos festékrétegekkel applikáltan. Mindezt öltések egészítették ki, jelezve a műfajok és technikák sokféleségének hitelességét. A zárókiállításig – rengeteg szervezői feladata mellett – Botár László festőművész, a tábor vezetője is létrehozta ezúttal is lendületes, festői gesztusokban gazdag képanyagát, melyek az elvontság szemléletével együtt szuggesztivitásukkal mindig kiváltják a nézői, szemlélői érdeklődést.

Az idén huszadik alkalommal megrendezett csíkszeredai Free Camp képzőművészeti alkotótábor – a közeli, éppen most ötvenéves gyergyószárhegyi művészteleppel együtt – bizonyítja, hogy ma is milyen fontossággal bír ez a fajta együttmunkálkodás, amely jelzi a kortárs művészetben meglévő tendenciákat, elősegíti jelentős, új művek megszületését, szakmai közösségek születését, a szolidaritás eszméjének erősödését.