Ékszerdoboz az Alpokalján

Kőszegnek nemcsak földrajzi fekvése kivételes, de ennek köszönhetően története is. Bár a magyar történelemkönyvek leginkább az 1532-es török ostrom kapcsán említik, amikor is Jurisics Miklós (Nikola Jurišić) várvédői elvonulásra késztették Szulejmán csaknem százszoros túlerőben lévő seregét, ám mivel határszéli városként ide-oda csapódott a különböző érdekek és birodalmak között, múltja számos más érdekességet is tartogat. Volt többek között magyar főúri és királyi birtok, káptalani terület, de zálogbirtokként évszázadokon keresztül állt Habsburg-fennhatóság alatt is. Kivételes stratégiai pozícióját azonban mindig igyekezett jól kihasználni, a város még akkor is előremenekült, amikor az 1920-as trianoni országvesztéssel a járás kétharmada Ausztriához került. A II. világháború, majd az utána leereszkedő vasfüggöny és a szovjet típusú rendszer kiépítése azonban fejlődését megakasztotta. Kőszeg most gőzerővel dolgozik azon, hogy mindazt a fejlesztést, amit a világtörténelem alakulása az 1930-as évek után megakadályozott, megvalósítsa.

Körbevesz a történelem

Kőszegi sétánkat a város központjában, egykori vásárterén, a Jurisics téren kezdjük, ahol a szó szoros értelemben körbevesz minket a történelem. Bármerre nézünk, középkori, reneszánsz és barokk műemlék épületekkel találjuk szembe magunkat, amelyek ráadásul művészi tekintetben is kimagasló értéket képviselnek. Itt áll az 1560 körül épített és gyönyörűen felújított Sgraffitós-ház, ami nevét a különleges sgraffito, azaz kapart díszítéséről kapta; az Európa egyik legszebb patikájaként számontartott és XVIII. századi állapotának megfelelően helyreállított Arany Egyszarvú Patikamúzeum; az ország egyetlen dupla árkádos épülete, az egykor mészárszékként is üzemelő barokk Lábasház; a legenda szerint Mátyás királynak is szállást adó Lada-ház; illetve hazánk egyetlen és legrégebbi olyan épülete, amely a XIV. századtól kezdve a mai napig folyamatosan városházaként működik.

Így nem puszta véletlen, hogy itt csatlakozik sétánkhoz Kőszeg polgármestere, Básthy Béla, aki immár második ciklusát kezdte meg a település élén.

– Körbenézve a téren azt hihetnénk, hogy a XVIII. század után megállt az élet, itt már nem nagyon épült semmi. Ugyanakkor ez nem teljesen igaz, hiszen van egy XX. századi épületünk, mégpedig a Hősök tornya, ami egyszerre emlékeztet bennünket az 1532-es török ostromra, illetve az I. világháború hősi áldozataira – mutatja a város egyik jelképét, a tér egyetlen száz évnél fiatalabb épületét a polgármester.

A torony a túlélés és a megújulási szándék szép szimbólumaként a török ostrom 400. évfordulójára épült egy embert és várost próbáló időszakban.

– 1920 után a járás kétharmada Ausztriához került, a város beszorult, megszűntek a gazdasági lehetőségek, a vezetés kilátástalan helyzettel szembesült. Egyetlen lehetőségük volt, mégpedig hogy Kőszeg turisztikai adottságaira építkezzenek.

A beruházásokhoz – ekkor épült a Hősök tornya mellett a honvédtiszti üdülő is – jelentős állami segítséget is kaptak, ám miután a torony megépült, a rövid lejáratú hiteleknek köszönhetően a város nagyon hamar csődbe ment. A csődöt túl lehetett élni, de jött a II. világháború, majd az utána leereszkedő vasfüggöny és a szovjet mintájú rendszer, amelynek árnyékában a régi intézményrendszert már nem lehetett megtartani.

Ékszerdoboz az Alpokalján

A város előtt álló fejlesztések közül az egyik legfontosabb a Kőszegi Ékszerdoboz-program, amelynek célja, hogy Kőszeg történelmi belvárosa ugyanolyan vonzó turisztikai célpont legyen, mint a hasonló épített örökségű délnémet, cseh, felvidéki vagy osztrák kisvárosok. Rekonstrukciók persze már eddig is szép számmal történtek és zajlanak is a településen, így a műemlék házak mellett sorra újulnak meg például a város egyházi épületei. A zsinagóga, a temetőkápolna, a Kálvária-templom és a Szent Erzsébet Szociális Központ munkálatai már befejeződtek, miközben kerítések és állványok jelzik a Jurisics téren álló két templom (a Szent Imre, illetve a Szent Jakab), valamint a kicsit távolabbi neogótikus csoda, a Jézus Szíve-plébániatemplom tatarozását.

Mivel azonban akad még tennivaló, a polgármester szerint nagy szükség van a fentebb említett Ékszerdoboz-programra, melynek egyik zászlóshajója a Hősök tornya, illetve a mellette álló két, állami tulajdonban lévő, nagyon rossz állapotú épület: a most levéltárként működő Lábasház és a Városi Múzeum központja, a Tábornokház. A felújítások után az épületegyüttesből egy olyan várostörténeti örökségközpont jöhetne létre, amely a Jurisics-várral együtt kihagyhatatlan vonzereje lenne a városnak. A vár ugyanakkor Kőszegen ma nemcsak turisztikai célpont, hanem rendezvényközpont is egyben, kultúrház híján ugyanis itt zajlik a város kulturális és közösségi élete.

– A Jurisics-vár jelenleg hármas funkciót lát el, hiszen amellett, hogy történelmi emlékhely, művelődési központ és várszínház is egyben, itt tartjuk hagyományos rendezvényeinket, így például az 1532-es eseményekre emlékező Kőszegi Ostromnapokat, az Orsolya-napi vásárt és több mint ötven éve a Kőszegi Szüretet is – sorol néhányat a város gazdag programkínálatából Básthy Béla.

A polgármester azt is elárulja, hogy milyen szerepet szánna a várnak a Kőszegi Ékszerdoboz-programban.

– Bár a vár felújításának első üteme már megtörtént, nem dőlhetünk elégedetten hátra, hiszen láthatóan még jócskán akad feladat. Nagyon bízom benne, hogy a várral együtt sikerül felújítani a reformkori közösségi és kulturális élet központját, a XIX. század elején épült Bálházat is, amiből egy XXI. századi színvonalú kulturális palotát szeretnénk létrehozni.

Múltra épített jövő

Bár közvetlen közelében állunk, mégsem vesszük azonnal észre azt a Városháza bal oldalán nyíló kicsiny sikátort, amelynek mesterségesen rozsdásított vaslapjai időszalagként vezetnek végig bennünket Kőszeg fontosabb történelmi eseményein és az azokat alakító személyeken. Miután tüzetesen átrágjuk magunkat a 16 méter hosszú, Trifusz Péter tervezte alkotáson, a város egykori jogásznegyedébe, a különleges hangulatú Chernel utcába érkezünk. Tudni kell, hogy mivel 1724-ben Kőszeg lett a tizenegy vármegyére kiterjedő dunántúli ítélőtábla központja, egymás után költöztek ide a jogi szakemberek és az igazukat kereső nemesemberek, akik a maguk kényelmére szebbnél szebb palotákat építettek. Itt lakott például a magyar jakobinus mozgalom egyik vezetője, Sigray Jakab vagy Festetics Imre genetikus, aki korát meghaladva ismerte fel az öröklődés alapelveit. A Festetics-palota később Chernel István természettudós, a legnagyobb magyar ornitológus családjának tulajdonába került, legutóbb pedig, a 2019-re befejeződött teljes felújítást követően a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének kutatóközpontja költözött ide. Az utca gyönyörűen restaurált házainak sorából lepusztult homlokzatával, málló vakolatával feltűnően kilóg az egykor szebb napokat látott járásbíróság épülete, amely ma a Budaker Gusztáv Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola otthona.

– Kőszeg 1869-ig működött az ítélőtábla központjaként, utána járásbírósági központ lett egészen a II. világháborút követő időszakig. Ugyanekkor viszik el a városból a Tanítóképző Főiskolát, megszűnik a katonai alreáliskola és a hideggyógyintézet, elveszik a líceumot az evangélikusoktól, az iskolát a domonkos nővérektől. De a közigazgatási, az iskolai és a tudományos funkciók mellett mindeközben elveszítjük a város zsidó és német lakosságát, a munkahelyek megszűnése miatt pedig rengetegen el is költöznek a városból, a kiürülő létesítményekbe ugyanakkor szociális intézményeket telepítenek – vázolja az 1950-es évek nehéz időszakát a polgármester.

– Kőszeg légüres térbe került. Most folyamatosan azon dolgozunk, hogy a múltra építkezve, de új értékekkel, új tartalmakkal és új szolgáltatásokkal töltsük meg a régi épületeket, hiszen mindig is voltak olyan intézményeink, amelyek a kőszegi adottságra építettek, de nem csak a kőszegi lakosságot szolgálták ki.

A helyi ügyek nagyon fontosak, így elkészült az új temető, a piac, az új mentőállomás, az új egészségház, az ország első intermodális peronja, készülnek az M87-es út tervei, és szeretnének egy sportcsarnokot és uszodát is építeni, de mindig kellenek a városon túlmutató nagy projektek és nagy formátumú személyiségek, akik példát és inspirációt adnak az itt élőknek.

– Négy év múlva, 2028-ban 700 évesek leszünk, majd nyolc év múlva, azaz 2032-ben lesz a kőszegi ostrom 500. évfordulója. Bízunk benne, hogy az előttünk álló néhány év arról lesz emlékezetes, hogy a kormány támogatásával Kőszeget modern kori pályára állítjuk – búcsúzik Básthy Béla polgármester.

További képek az alábbi cikkben:

Ékszerdoboz az Alpokalján (Képgaléria)