Az ember és a ló kapcsolatának közel hétezer éves múltja van. Őseink korában a lovat szinte szent állatnak tartották, erről tanúskodnak használati tárgyaink: az ázsiai menyasszony övébe tűzött fésűn, fém ékszereken, fából faragott szerszámokon lófejes díszítéseket alkalmaztak. A lótalizmán pedig a gonosz szellemektől óvta meg viselőjét. Érthető a ló iránti nagy szeretet és tisztelet, mert a törzs, nemzetség, nagycsalád, család élete függött a lótól, hiszen közlekedési eszközként a leggyorsabb volt, azzal szereztek be mindent, hátán ülve harcoltak, a belőlük készült termékeket fogyasztották és használták.

Különösen értékes volt a lószőr, amely egyidős a lótartással, használata több ezer éves múltra tekint vissza. A magyarság belső-ázsiai származása az ottani kultúra hordozóivá avatta eleinket. A lószőrékszereket elég korán kezdték alkalmazni, mivel kezük ügyében volt az alapanyag, méghozzá természetes színekben. Ásatásokon is kerültek-kerülnek elő lószőrdíszek, sajnos a benne levő keratinanyag csak sajátos körülmények között marad meg, legtöbbször elpusztul. A ló farok- és sörényszőrét sok mindenre használták, erre utal a Kr. előtti V. századból a belső-ázsiai Szubasi város közelében feltárt hsziungnú (hun) múmiák díszítése. Cibakházán egy honfoglalás kori sírban fekvő gazdag nő fejdísz aranylemezeinek kötőanyaga volt lószőr. A fejdíszt Libischné Zsóka rekonstruálta.

Az ősi magyar kézművesek között mindig megtalálhatók a lószőrékszer-készítők, akik egyúttal az igen erős alapanyagból madárhurkot, pányvát, zablát, ostorvégcsapót és kalaperősítőt is készítettek. Jó analógiákat találunk a fentiekre ma is a lovas nagyállattartó belső-ázsiai török népek között. A lószőrékszereket eleinte egyszerű lovas- vagy parasztemberek készítették, akik gyermekkoruk óta az istállóban éltek, és felfedezték a lószőr jó alakíthatóságát. Kezdetben egyszerű gyűrűket, karikákat, fülbevalókat készítettek. Természetesen minden olyan használati tárgy is került belőle, amire a lószőr alkalmas volt. Ma is ismert az ország néhány vidékén szőrből készített bevont gombok, pipaszárak, hurkolt nyakláncok, gyűrűk, karkötők, fülbevalók, tűtartók és mások.

A lovak színének oly nagy jelentősége volt a keleti lovas népeknél, hogy például a besenyő törzsnevek mindegyike két részből állt: az első elem a lószíné, a második a méltóságé. Németh Gyula szerint a nevek egyes törzsek lovaira utaltak. Hivatkozott arra, hogy a kínai források szerint a hun (hsziungnú) csapatok egyik alkalommal nyugat felől csupa kék (szürke), észak felől fekete, dél felől piros (pej) lovakon támadták Kínát. A kínai források, sőt a bíborban született Konstantin császár röviden csak „tarka lovúaknak” nevezték a magyarokat. Szépen ír Hankó Béla professzor a honfoglalás kori lovakról: „Félvad ménesekben tartották őket. Fekete sörényük lobogott a szélben. Színük sokféle volt, de jó részük egérszínű, illetve patkányszőrű lehetett…” (1935).

Napjainkban a lovakat hét alapszínbe sorolják: szürke, deres, pej, fekete, sárga, fakó és tarka. Ugyanakkor a debreceni város jegyzőkönyve a XVII. században egy sereg érdekes árnyalatot őrzött meg: deres, vasderes, almaderes, fejér vércse kanca, sárga hódas kanca, seregélyszürke, szeplős kanca, sárga babos kanca, vércse kanca stb. Hajdú megyei XVII. századi összeírás szerint: piros pej, daru szőrű, szegsárga, csókaszemű, veres deres hódas, zsemlyefakó, sárga hóka, fekete csillagos stb. színeket említ.

A lószőr (üstöke, sörénye, farka) erős, hajlékony és rugalmas. Ékszer készítésére a csődör farkszőre a legalkalmasabb, mert a kanca szőre törékenyebb. A csődör farkszőre fényes és fonadéka elszakíthatatlan. Kikészítése egyszerű: enyhén lúgos – szappanos vagy samponos – vízben jól kiáztatják, majd meleg vízbe helyezik, utána megszárítják. Megmunkálásához háromféle technikát alkalmaznak: karika-, gyűrű- és spirális technikát. A lószőrök toldása viszonylag egyszerű, a részek összedolgozása sem nehéz – írja Dukay Barbara, egyik hazai lószőrékszerész.

A díszek, ékszerek csodálatosan szépek, diszkrét színűek, testbarátok, könnyűek, természetesek, antiallergének. Egyedi darabok, de garnitúrák is készülnek belőlük Libisch Etelka, Libischné Zsóka, Dukay Barbara ügyes keze alatt. Csodálatos ajándék bármilyen alkalomra, különösen, akik szeretnék kihangsúlyozni a magyar kultúra szeretetét.

Hankó Ildikó