Hirdetés

Az alkotóművészek között gyakran előfordul, hogy nemcsak művészetük fősodrában kiválóak, hanem valamely más művészeti ágban is. A képzőművészet szintén tele van ilyen – a szó jelképes és valóságos értelmében is – sokszínű egyéniséggel. Arról tudtunk, hogy a kiváló festő, Konok Tamás egész életén végigvonul a zene szeretete mellett a hegedülés alkotó művelése, de hogy milyen jól ír is, azt igazán csak nemrég megjelent önéletrajza mutatja. A kortárs magyar festészet kiemelkedő személyisége sajátos konstruktivisztikus, geometrikus absztrakt stílusában a magyar piktúra egyik megújítója volt a XX. század hatvanas, hetvenes éveitől. Igaz, hogy ez olyan harmonikusan menjen végbe, ahogyan az ő életművében történt, 1960-ban Párizsban kellett letelepednie. Hosszú, innovatív értékeket teremtő életíve a francia fővároson és Zürichen át vezetett egyrészt az európai művészet élvonalába, majd hosszú szünet után vissza a magyar festészetbe – tíz év óta ismét közöttünk él. Az idén kilencvenéves alkotót évekkel ezelőtt még P. Szabó Ernő művészettörténész biztatta emlékiratai elkészítésére, és most nagy örömmel, szövegét csemegézve olvashatjuk ennek eredményét. Nagy múltú, patinás művészcsalád sarja, aki a budai Vár egy jeles épületében született. Írása első fejezeteiben nemcsak életeseményei állnak előttünk, de egy kortörténet olvasói is vagyunk. Később élményszerűen avat be minket a nyugat-európai művészeti folyamatokba, ad elemzéseket a párizsi magyar értelmiségi diaszpóra mozgásairól és arról, hogy életét miként kötötte össze Hetey Katalin képzőművésszel. A szuverén stílusú világpolgár élettörténete nemcsak gördülékeny és olvasmányos stílusa miatt rendkívül élvezetes és fontos írás, hanem mert szerzője beavat művészi ars poeticája alakulásába is. A szöveget izgalmas fekete-fehér fotóanyag kíséri, pontos a jegyzetelés, szakmai szemmel talán egy névmutató még elkelt volna.

Korábban írtuk