A reformkorban tervezte meg Pest-Buda arculatát Hild József
Elfeledve halt meg a legek építésze
Hild Józsefet, a hazai klasszicista építészet egyik legkiválóbb alakját, akinek meghatározó szerepe volt a reformkori Pest-Buda arculatának kialakításában, 1842-ben nevezték ki Pest díszpolgárává, majd 1854-ben „Pest város architektor-építészévé”. Életművének legmeghatározóbb alkotásai egyházi épületek, de magánházakat és villákat is szép számmal tervezett országszerte. A főváros belső kerületeire jellemző függőfolyosós, belső udvaros bérházainak meghonosítása is az ő nevéhez fűződik.
Egri bazilika, az Alföld legnagyobb és egyben az ország második legnagyobb kéttornyú református temploma Kunhegyesen, Esztergomi Bazilika, Ceglédi Református Nagytemplom, budapesti Császár Fürdő, fővárosi Deák téri evangélikus templom főhomlokzata, a mai belvárosi Gerbeaud-ház, illetve részben a Szent István Bazilika. Néhány abból a több száz épületből, amelynek létrejötte az 1789. december 8-án született Hild József páratlan tehetségét dicséri.
A reformkor alkotója az építészet alapismereteit szintén építész édesapjától, Hild Jánostól – Pest első városrendezési tervének készítőjétől – sajátította el, akinek vállalkozásában már 20 évesen aktív szerepet vállalt.
A Bécsi Képzőművészeti Akadémia elvégzése mellett Nápolyban, Rómában, Firenzében és Milánóban folytatott 3 éves kiegészítő tanulmányokat. Itt ismerkedett meg a reneszánsz építészeti megoldásokkal és az ókeresztény oszlopos templomok egyszerűségével.
Legjelentősebb alkotásai az 1838-as pesti árvíz pusztítását követően épültek fel.
A kor legtermékenyebb építészeként egyedül Pesten mintegy 900 terve kapott engedélyt, amelyek nagy része meg is valósult az 1820-as évektől egészen az 1860-as évekig.
Életművének legmeghatározóbb darabjai a klasszicista stílusban megalkotott egyházi épületei, de köz- és magánépületeket, köztük vagyonos polgárok bérházait, villáit és nyaralóit is szép számmal álmodta meg a fővárosban és vidéken egyaránt.
Bár egykor az ország legfoglalkoztatottabb építésze volt, a tárasági életet nem kedvelte, ismertségét nem kamatoztatta.
77éves korában igen szerény körülmények között távozott az élők sorából, miután halálos tüdőgyulladást kapott.
