Elfojtott indulatok

Hutch Mansell, a középkorú családapa már jó ideje önmaga árnyéka, rutinból éldegél a kertvárosban, a munkahelyén keresztülnéznek rajta, otthon még a szemetest sem sikerül soha kivinnie a kukásautó érkezése előtt. Miután betörnek a házába, és megalázzák a családja előtt, mintha átállítódna benne valami: szándékosan keresni kezdi a bajt, a buszon egy csoport tinédzserrel összeszólalkozva pedig kiderül, hogy nem csak az öklével, a fegyverekkel is ügyesen bánik. A játékidő első felében mintha Michael Douglas Összeomlásának parafrázisát látnánk, egy középkorú férfi elfojtott agressziójának a vulkánszerű kitörésével a középpontban, végül mégsem erről lesz szó. Ilya Naishuller (Hardcore Henry) rendezőt a dráma helyett a látvány izgatja: balettelőadás-szerű pontossággal megkoreografált akciójelenetek végtelen sora váltja egymást. A Senki az egyszerű története ellenére a manapság szinte kötelező mítoszteremtésével és a valóságtól való elrugaszkodásával egyszerre régimódi és posztmodern alkotás. Kiadós, vásári szórakozás, amelyben a címszerepet alakító Bob Odenkirk beverekszi magát a közeljövő akciósztárjai közé.