Elfolyó idő – emlékkiállítás a rendszerváltásról
A 30 éve szabadon emlékévhez kapcsolódóan 2019. július 5-én először Passauban mutatkozott be a Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő című utazó kiállítása. Az 1989-es nyugati határnyitást felidéző tárlat most ideiglenesen hazaérkezett a Pesti Vigadóba, ahol február 17-től április 5-ig látható – egyelőre természetesen csak virtuálisan.
2019. március 15-én 30 éve szabadon címmel indította el a kormány azt a több mint két éven át tartó, a szovjet csapatok kivonásának 30. évfordulóján, azaz 2021. június 19-én záruló rendezvénysorozatot, amely a rendszerváltásra, Magyarország függetlenségének visszanyerésére emlékezik. Az emlékév célja, hogy „ráirányítsa a magyar emberek és a közép-európai nemzetek figyelmét az akkori események világpolitikai súlyára, nyilvánvalóvá tegye, hogy Nyugat-Európa a második világháborút követően magára hagyta Közép-Európát, ennek ellenére a közép-európai nemzeti közösségek – élve a történelmi lehetőséggel – maguk vívták ki szabadságukat és függetlenségüket”.
Ennek része az a február 17. és április 5. között a Pesti Vigadóban Elfolyó idő címmel – egyelőre csak virtuálisan – látható kortárs képzőművészeti tárlat, mely a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak az 1989-es nyugati határnyitás történelmi eseményét megidéző alkotásaiból válogat. A kiállítást először a passaui közönség láthatta 2019. július 5-től, majd az ezt követő időszakban megfordult Stuttgartban és Berlinben is, 2020 őszén pedig a Római Magyar Akadémiára, onnan a strasbourgi a Lieu d’Europe-ba érkezett.
A tárlatra Stefanovits Péter, az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője, illetve Alapfy László kurátorok 23, nemzetközileg is kiemelkedő hazai képzőművészt hívtak meg, köztük Aknay Jánost, Csáji Attilát, Jovián Györgyöt, Kovács Pétert, Orosz Istvánt, Szemadám Györgyöt és Szurcsik Józsefet, illetve az akadémián kívülről Szabó Menyhértet, akinek két nagyméretű, gumiból öntött feje a diktatúra szellemi megnyomorítását szimbolizálja.
– Célunk a jelenkori magyar képzőművészet sokszínűségének megmutatása mellett az volt, hogy az 1989-es történelmi fordulat lényegét érzékeltető műveket hozzuk el Passauba, a Modern Művészetek Múzeumába – mondta a németországi bemutatkozás megnyitóján Stefanovits Péter. – Jelképes a tény, hogy míg legidősebb művészünk Csáji Attila a fényművészet terén tett úttörő lépéseit bemutató, lézer és számítógép segítségével készült munkájával szerepel, addig legfiatalabb kiállítónk, Szabó Menyhért, aki az iskolában tanult erről az időszakról, torzított, heroikus portréival szinte megidézi a korszellemet deformáló hatást.
A kiállítási anyagnak nagyon erős részét képezik a korabeli plakátok, hiszen a plakátművészek konkrétumokban gondolkodnak, politikai témákban pedig különösen is erőteljesen és pontosan fogalmaznak. Közülük is kiemelkednek a múlt jelképeit megragadó Árendás József és Baráth Ferenc munkái, illetve az egyén kiszolgáltatottságát ábrázoló Bakos István és Kulinyi István alkotásai. És persze nem mehetünk el szó nélkül Orosz István grafikus, animációsfilm-rendező mára emblematikussá vált, a szovjet megszállás végét jelző Tovarisi konyec plakátja mellett sem, de érdemes megemlíteni azt a Berlin 1989-2005 című plakátját is, melyet a berlini fal leomlása inspirált, és azt a pillanatot ragadja meg, amikor a fal virtualizálódott luftballonként felszáll a levegőbe.
– A festőművészek munkái között nagyon határozott, filmjelenethez hasonló képi világot fogalmaz meg Lajta Gábor, aki a határátlépések torok és gyomorszorító perceit jeleníti meg, míg M. Novák András Határsáv című műve a diktatúra azon áldozatainak emlékét idézi, akik a Vasfüggöny mentén vagy a Fal közelében vesztették életüket. Prutkay Péter dobozmunkájában a DDR-ből érkezett Trabant-Wartburg konvojok magyar-osztrák határon való átkelését örökíti meg, Gaál József bőrrel borított, szegecselt fejei pedig az egyén fizikai kiszolgáltatottságát, gondolatvilágának befolyásolását, korlátozását szimbolizálják drámai erővel – mesél a kiállítás további alkotásairól az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője. – Magunk pedig úgy állunk az elmúlt harminc évnyi életünket szemlélve, mint Karinthy Frigyes idősebb kori novellájában, a Találkozás egy fiatalemberrel-ben az író, amikor találkozik egykori önmagával és kérdéseket fogalmaz meg. Kérdezzük meg tehát magunktól, hogy mindent jól tettünk-e, megőriztük-e nagyapáink álmait, megtartottuk-e apáinknak tett ígéreteinket és megfelelően tanítottuk-e gyermekeinket?
A tárlat, mely Vashegyi György, az MMA elnökének szavaival élve, „a művészi szabadságon alapulva emlékezik 1989-re és annak értékeire: a közösségépítés és együttgondolkodás fontosságára, illetve a múlt feldolgozásában való együttes munkálkodásra”, a Pesti Vigadóból Ausztriába utazik, ahol a tervek szerint április 22-étől június 13-ig a weitrai kastélyban láthatja a közönség.
