Fotó: MTI/MTVA/Zih Zsolt (szerk.)
Hirdetés

Tájékoztatásuk szerint a Balázs Béla-díjas művészt, aki 2012-ben vonult végleg vissza a színházi világtól, hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után szerdán Budapesten érte a halál. Temetéséről később intézkednek.

Balázsovits Lajos 1946. december 4-én született Nagykanizsán. 1965 és 1969 között végezte el a Színművészeti Főiskolát, 1968-ban, még főiskolásként állt először kamera elé Makk Károly Isten és ember előtt című filmjében. Ezt 1969-70-ben számos szerep követte: Mészáros Márta Holdudvar című alkotásában játszott Kovács Kati partnereként, akivel Jancsó Miklós Fényes szelek című filmjében is együtt szerepelt. A Sára Sándor rendezte Feldobott kőben, majd Jancsó Égi bárányában, Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok! és Rózsa János Bűbájosok című filmjében is játszott.

Az 1970-es évek elején a világhírű olasz rendező, Luchino Visconti szemelte ki Tadzio szerepére (Halál Velencében, 1971). A szerepet ugyan egy, a figurához korban közelebb álló tizenéves svéd színész kapta meg, de Visconti támogatásával külföldi bemutatkozási lehetőséget kapott, 1974-ben Liliana Cavani olasz filmrendezőnő Milarepa tibeti jógiról készült filmjének főszerepét játszhatta el.

A fiatal színészt a magyar rendezők gyerekfilmekben is előszeretettel foglalkoztatták, játszott Kovács András Staféta (1971) és Palásthy György Hahó, a tenger! (1971) című filmjében és számos tv-filmben.

Korábban írtuk

Jancsó Miklóssal folytatott együttműködése sem szakadt meg. A 19. századi agrárszocialista mozgalmak idején játszódó Még kér a népben (1972) és a Gyurkó László drámája alapján készült
Szerelmem, Elektrában (1974) is játszott. Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki 1976-ban bemutatott közös eposzuk, a Magánbűnök, közerkölcsök, amelyet az 1976-os cannes-i filmfesztiválra az egyik olasz versenyfilmként neveztek be. A mayerlingi tragédiáról szóló, a szexualitás ábrázolásában akkor merésznek számító alkotást Olaszországban pornográfia vádjával egy időre be is tiltották, és bíróság elé idézték a producert és a rendezőt. Magyarországon csak a nyolcvanas évek végén mutatták be, de a legenda szerint a jugoszláviai vetítésekre autóbuszos kirándulásokat szerveztek a dél-magyarországi településekről, nem utolsósorban a Rudolf trónörököst alakító Balázsovitsért. A magyar rapszódia (1978) és az Allegro barbaro (1979) című Jancsó-művekben, majd az 1987-es Szörnyek évadjában is láthatta a közönség.

Ő alakította Kalmár tanár urat a Zsurzs Éva rendezte, négyrészes Abigél című televíziós filmsorozatban 1978-ban. Rényi Tamás Élve vagy halva (1980) című történelmi kalandfilmjében Noszlopy Gáspár alakját formálta meg. Szerepelt Szabó István Oscar-díjra jelölt művében, a Bizalomban (1980) és Fábri Zoltán Requiemjében is (1981).

A filmszerepekkel elhalmozott művész színházi pályafutása 1968-ban a Madách Színházban kezdődött, majd 1974-től a Vígszínházban folytatódott. 1979-ben csatlakozott a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) színtársulatához. 1982-ben visszatért a Madáchba, 1991-ben pedig a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1990-92-ig a Magyar Színészkamara ügyvivője volt.

A korábban lírai alkatú, idővel karakterszínésszé vált művész életében a filmezést – bár Jancsó szerepajánlatait továbbra sem utasította vissza – végül csaknem teljesen háttérbe szorította a színpad, amikor 1992-ben nemzeti színházi tagságát a Játékszín igazgatói székére cserélte fel; 2012-ig igazgatta a teátrumot, amelynek éléről húsz év után távoznia kellett, mert a színház állami támogatását megvonták, majd magánkézbe adták.

Elnyerte 1969-ben a magyar filmszemle díját, 1982-ben kapta meg a Balázs Béla-díjat, 1987-ben az érdemes művész címet, 2015-ben Örökös Tagságot kapott a Halhatatlanok Társulatában. 2022-ben, Haumann Péter helyére választották meg a nemzet színészévé.

Özvegye, Almási Éva Kossuth-díjas színésznő szintén a nemzet színésze.

Balázsovits Lajost a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti

Balázsovits Lajos Balázs Béla-díjas színművészt, érdemes művészt, a nemzet színészét a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti – közölte a tárca szerdán az MTI-vel.

A Játékszín egykori igazgatója, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 76 éves korában, hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után szerdán hunyt el.

Mint a minisztérium közleménye felidézi, Balázsovits Lajos 1946. december 4-én született Nagykanizsán. Középiskolásként kezdett el színházzal foglalkozni. 1965-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 1969-ben szerzett diplomát. 1969-ben lett a Madách Színház társulatának tagja. 1974-től a Vígszínház tagja, majd 1979-től a Mafilm filmszínésztársulatát erősítette. 1982-től 1990-ig ismét a Madách Színház művésze volt. 1991-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1992-től 2012-ig pedig a budapesti Játékszínt igazgatta.

Balázsovits Lajos emlékezetes színpadi alakítást nyújtott az Éjjeli menedékhely (Alajoska), a Béla király (Béla király), Az ördög (János), az Isten, császár, paraszt (Husz János), a Tartuffe (Orgon), A hattyú (Ági Miklós), a Beatrix (Méz Béter), az Örvény (Zsenya), a Halálsakk (Dr. Goldberg), a Tornyot választok (Basirius Izsák), a Gázláng (Mr. Jack Manningham) és nem utolsó sorban az Őrült nők ketrece (Albin) című előadásokban.

Emellett több rendezése is látható volt a Játékszínben is, így a Jacobowsky és az ezredes, a Furcsa pár, a Black Comedy, a Szerelem, ó! és az Olympia.

Még pályakezdőként lett Jancsó Miklós állandó színészeinek egyike (Fényes szelek, Még kér a nép, Szerelmem, Elektra, Magyar rapszódia, Allegro barbaro, Szörnyek évadja, Isten hátrafelé megy, Kék Duna keringő, A mohácsi vész, Ede megevé ebédem). Más jelentős filmrendezők, köztük Makk Károly (Isten és ember előtt, Egy erkölcsös éjszaka), Mészáros Márta (Holdudvar) és Sára Sándor (Feldobott kő) alkotásaiban is játszott.

Munkásságának elismeréseképp 1982-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1987-ben érdemes művésznek választották, 2015 óta pedig örökös tag a Halhatatlanok Társulatában. 2020-ban Nagykanizsa díszpolgárává választották. Balázsovits Lajos 2022-től volt a nemzet színésze.