Fotó: MTI/Cseke Csilla (archív, szerk.)
Hirdetés

Havasi János 1952. július 12-én született Dombóváron. A Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1976-ban, majd 1976-1977-ben a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Újságíró Iskolában. 1977-1983 között a Dunántúli Napló munkatársaként dolgozott. 1983-1985 között a siklós-villányi alkotótelepek igazgatója, majd a Jelenkor című irodalmi folyóirat olvasószerkesztője, 1987-től ismét a Dunántúli Napló újságírója volt.

A Helyzet című hetilap főszerkesztőjeként dolgozott 1989-től 1991-ig, ezt követően, 1991-1992 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium sajtóosztályának vezetője, szóvivője volt. 1992-től 1994-ig a Párizsi Magyar Intézet sajtókapcsolatokkal megbízott igazgatóhelyettesi tisztségét töltötte be.

Havasi János 1995-től a Duna TV-ben dolgozott: 1996-ig tudósítóként, majd 1997-1998 között ő volt a közönségszolgálati igazgató.

A Magyar Televízió Aranyfüst című magazinjának szerkesztőségvezetői feladatait 1999-től 2004-ig látta el, ezt követően 2010-ig a Regionális, Kisebbségi és Határon túli műsorok főszerkesztője volt. 2010-ben az MTVA közéleti főszerkesztőjévé nevezték ki.

Korábban írtuk

Ezt követően, 2012-től a határon túli kapcsolatokért felelős kabinetvezető-helyettesként, illetve a Kós Károly Kollégium titkáraként tevékenykedett; 2015 októberétől a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, a magyar nagykövetség kulturális tanácsosa volt, majd 2020. január 1-től a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. rádiós médiaszolgáltatási igazgatója volt.

Havasi János hadisírkutatással is foglalkozott, többször járt riport- és kutatóúton a többi között a Donnál, a Donyec-medencében, az Urálban, Erdélyben, Lengyelországban. 2013-ban jelent meg Lánykák, az idő eljárt cím munkája, amelyet édesanyja elmesélése és levelei, valamint saját helyszíni kutatásai alapján írt. A könyv alapján forgatták a 2018-ban bemutatott Örök tél című történelmi filmdrámát, amely a Magyarországról szovjet lágerekbe hurcolt magyar embereknek állít emléket. Az alkotás több nemzetközi díjat is nyert.

További jelentős műve az Izotópfalu, Az IFOR éve, Az egyszemélyes stáb. Emellett több riportkönyv szerzője is.

Munkáját 2009-ben a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója Sándorov Péter-díjjal ismerte el, 2010-ben a Magyar Hadisírgondozásért kitüntető címben részesült, 2019-ben Párizs városa nagyérmének ezüst fokozatával tüntették ki; 2020-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vette át Havasi János, akit 2021-ben Herczeg Ferenc-díjjal tüntettek ki.