A közlemény szerint Kiss Benedeket az akadémia saját halottjának tekinti.

Hirdetés

A költő, műfordító Akasztón született 1943. március 19-én Kiss László Károly és Pusztai Mária gyermekeként. Gyermekkora a Kiskunsághoz kötötte, általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Kalocsán, a Szent István Gimnáziumban érettségizett.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-népművelés szakán 1967-ben szerzett diplomát, egyetemistaként a Kilencek költőcsoport tagja volt. Szakdolgozatát Nagy László költészetéről írta.

Életének 83. évében január 2-án elhunyt Kiss Benedek Kossuth-díjas költő, műfordító a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – tudatta az MMA 2026. január 5-én az MTI-vel. A felvétel Kiss Benedekről otthonában készült 2017. október 12-én
Fotó: MTI/Czimbal Gyula

1967-1969 között nevelőtanárként dolgozott, majd szellemi szabadfoglakozású író és műfordító lett. 1969-ben az Elérhetetlen föld című antológiában mutatkozott be, de ugyanebben az évben a Költők egymás közt című antológiában is szerepelt verseivel. Első önálló kötete, a Gazdátlan évszak 1970-ben látott napvilágot Kormos István szerkesztésében, a Móra Kiadó gondozásában, ezt még több mint harminc önálló könyv követte.

Kiss Benedek a nyolcvanas évek második felétől őstermelőként szőlészetből, borászatból egészítette ki jövedelmét, betegsége súlyosbodásáig a Szent György-hegyen gazdálkodott – írták az MMA közleményében.

A Holnap Kiadónál 2010-ben jelentek meg Utak keresztje címmel az 1962 és 2009 között született, összegyűjtött versei, 2012-ben a Széphalom Könyvműhely kiadó gondozásában látott napvilágot Napi gyász, napi vigasz című kötete. Az MMA Közelképek írókról című sorozatában 2014-ben jelent meg Ködöböcz Gábor Kiss Benedekről szóló monográfiája.

Kiss Benedek többször járt Bulgáriában, a bolgár költészet szakavatott fordítója volt.

A költő 1972-től a Magyar Írószövetség tagja volt, 1974-től 2009-ig a választmányban tevékenykedett, 2019 óta volt a szervezet örökös tagja, 2007-től az MMA társadalmi egyesület, majd 2011-től az MMA rendes tagja volt.

Munkásságát több állami díjjal és kitüntetéssel ismerték el: 1979-ben és 1999-ben József Attila-díjat kapott, a Bolgár Népköztársaság Kulturális Bizottságának kitüntető oklevelét 1987-ben vehette át, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2014-ben Magyarország Babérkoszorúja díjjal tüntették ki, 2018-ban kapta meg a Kossuth-díjat.

Kiss Benedek költőt a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti

Kiss Benedek Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költőt a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti – tájékoztatta a tárca az MTI-t hétfőn.

A közleményben felidézték, hogy Kiss Benedek háborúban született 1943. március 19-én, Akasztón, Bács-Kiskun megyében. Tanárai hamar felismerték tehetségét, és segítették pályáját. A kalocsai gimnáziumba kerülve már rendszeresen írogatott. Az érettségin igazgatójuk útravalóul az emberség és a magyarság parancsát bízta rájuk, amelyet Kiss Benedek azóta is jelmondatának tekintett.

Felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta magyar-népművelés szakon; 1967-ben diplomázott. Budapesti egyetemista éveiben Nagy László társult mesterei közé, róla írta szakdolgozatát.

Juhász Ferenc után hamarosan megismerte Csoóri Sándort is, aki emberileg és poétikailag egyaránt komoly hatással volt rá. Mindezek mellett különösen meghatározó volt a bölcsészkaron egymásra találó, szerveződő Kilencek költőcsoportja, amelynek egyik vezéregyéniségévé vált. Versei 1967-től jelentek meg, 1969-től szabadfoglalkozású író és műfordító volt. Költői életművét bolgár műfordításai is gazdagítják.

Kiss Benedeket mindvégig a társadalomban és a magyarságban való létezés kérdése foglalkoztatta. 1968-tól a Magyar Írószövetség tagja, 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 2019-től a Magyar Írószövetség örökös tagja volt. 2003-ban Akasztó község díszpolgára lett.

1971-ben megnyerte a győri Radnóti Miklós Költészeti Biennálé fődíját, a Radnóti-díjat. Munkásságát 1979-ben és 1999-ben József Attila-díjjal ismerték el. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2003-ban a Balassi Bálint-emlékkardot. A Magyarország Babérkoszorúja díjat 2014-ben, a Kossuth-díjat 2018-ban vehette át – áll a közleményben.

Kapcsolódó cikkünk