Hirdetés

Nehéz lenne megmondani, hogyan élhette túl a fogdák naponta ismételt, erőszakos szekrény- és matrackutatásait egy emlékkönyv, amelybe a Gyűjtőfogház rabjai írtak bejegyzéseket 1947-ben. De túlélte valahogy, és ez a kézirat 1989-ben Szakály Sándor történész kezébe jutott, hogy az ő fiókjában várhasson a sorsára. Amely most beteljesedett, hiszen a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója a Facultas Alapítvány szárnyai alatt összerendezte és közzétette a bejegyzések eredeti, kézírásos formájával és néhány, a foglyok által készített börtöngrafikával együtt. Rövid, de hittel, reménnyel, máskor éppenséggel a sorsba való beletörődéssel teli, itt-ott verssé alakított, Istent is szólító sorok ezek, amelyek a végzet tornácán születtek. Megszólal az emlékkönyvben egy fiatal tanuló; a halálra ítélt Orosz József; Dálnoki Veress Lajos vezérezredes, valamint dr. Donáth György parlamenti képviselő is, akit nemcsak halálra ítélt a népbíróság, de 1947. október 23-án – micsoda dátum! – végre is hajtották rajta az ítéletet. A kötet külön érdekessége, hogy a széles vágányon haladó, többszereplős kutatómunka után Szakály Sándor közli a bejegyzők rövid életrajzát is, ami természetesen rávilágít arra, kit miért zárt rács mögé az új rendszer, és milyen módon erősödött meg az akkori, még koalíciós viszonyok között a kommunista terror.

Kapcsolódó cikkünk