Embervilág

A festők nagy része nosztalgiázik, emlékekbe burkolódz­va festi meg véleményét a világról. Mayer Berta művészetében is ott az emlék, az emlékezés, de festői világa aktualitásokkal teli, valóságot sugárzó. Élénk koloritú képei nagy részében sok figura, ember látható, festői értelemben staffázsnak gondolhatnák őket (teljesítik is a kép színesítésének, látványosabbá tételének igényét), de aztán kiderül, hogy a lézengő, céltalanul álldogáló, eső elől menekülő, filmeket felidéző, sokszor álomállapotban lévő alakok a művek főszereplőivé válnak. Mayer Berta festészete nem fikciós kiindulású, hanem képzelete eszköztárával ugyan, de – maradva a kifejezésnél, ahhoz szorosan kapcsolódva – nonfiction piktúra áll előttünk. Ez tehát nem hagyományos értelmű valóságábrázolás, hanem nagyon személyes, nagyon mély, gondolati alapokra építkező, ugyanakkor vitalitással telt, eleven festészet, a városba szorult embervilág, a városi lét bizonytalanságairól. Mayer Berta pályafutása évtizedei alatt nagy művészi utat járt be, technikai és szemléleti értelemben is, de makacs következetességű, a körülötte lévő világot érzékenyen, meditatívan értelmező festészete egyéni színfolt a kortárs magyar művészetben.