Emlékek nyomában

A veteránok, a baby boom-korszak gyermekei, illetve az X generációhoz tartozók, vagyis az 1920 és 1983 között születettek talán még emlékeznek a Három nővér hatalmas sikerrel előadott televíziós paródiájára, amelyben az éppen neve napját ünneplő, Körmendi János által alakított legfiatalabb nővért lepik meg a hozzátartozói a sokadik aranyszínű szamovárral. A pár perces bohózatban a szőke copfos Irina az „Ó, be szép, ó, be gyönyörű, hát ez meg hogy jutott az eszedbe?” bosszús hangvételű költői kérdéssel reagál a neki ajándékozott újabb és újabb orosz teafőző látványára…

Az ilyen és ehhez hasonló kellemetlen szituációkat is elkerülhetjük, amennyiben kevéssé kreatív ajándékok helyett élményprogramokkal vidítjuk fel a nekünk kedves hozzátartozókat.

Szórakoztató és személyre szabott ötletekből sincs hiány, ha fellapozzuk az Elmenyplaza.hu weboldal virtuális kínálatát, amelyben rengeteg lehetőség nyílik a társas, családi élménygyűjtésre, legyen az gokartozás vagy quadozás, lézerharc és falmászás, balatoni jégvitorlázás, egzotikus ízeket felvonultató főzőtanfolyam, romantikus vacsorával egybekötött borkóstoló, különleges kávéházi időtöltés, bel- és kültéri szabadulószoba vagy éppen interaktív kiállítás.

Utóbbiak táborát erősíti az Október 6. utcában található Budapest Retro Élményközpont, ahová az idősebbeket és a fiatalabbakat is bátran elvihetjük. Előbbieket a több évtizedes múlt felidézése, utóbbiakat pedig az elődök egykori mindennapjainak felfedezése céljából.

A háromszintes komplexumba lépve hirtelen több mint fél évszázadot utazunk vissza az időben. A kicsinyített szocialista lakótelep egyforma, szürke háztömbjei között sétálva szinte megelevenednek előttünk a panelrengetegben élő emberek egykori mindennapjai. A lakások ablakain bepillantva a 60-as, 70-es évek kádári világában találjuk magunkat.

Abban a világban, amelyben a kisdobosok felcsatolható görkorcsolyával játszanak, a lányok kapcsos emlékkönyveik lapjainak behajtott sarkára titkos üzeneteket írnak, légipostán elküldött orosz nyelvű levelekkel tartják a kapcsolatot a baráti országok azonos korú, főként szovjet pajtásaival, miközben Vlagyimir Iljics Uljanovról, vagyis Leninről szóló mozgalmi dalokat énekelnek.

A termelési kihívásokban megfáradt melósok pedig a mindössze két csatornán át sugárzó MTV-képernyő előtt pihenik ki fáradalmaikat: fotelból nézik a Tv-tornát, az Esti mesét, a Szeszélyes évszakokat, a Parabolát, a Deltát, az Ablakot, valamint a Híradó és a Panoráma című hírműsorokat, amelyekben gyakran vívja „Brezsnyev-tripla”-ként elhíresült, orcára és szájra adott csókcsatáját a szovjet és a magyar pártfőtitkár. Hamar el is terjed a pesti vicc, hogy „miért válik Kádár a feleségétől? Mert Brezsnyev jobban csókol”.

A megbonthatatlan szocialista barátságokat megkoronázó politikusi ölelkezést egyébként nem a dús szemöldökű szovjet első elvtárs, hanem elődje, Nyikita Hruscsov hozza divatba. Hol van már ekkor a Lenin által kedvelt mértéktartó kézfogás?

A retró élmények tárháza nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is kiváló szórakozás, erről saját szemünkkel is meggyőződhetünk. A velünk együtt vonuló iskolások ugyanis lelkesen állnak sorba az anno járőrözéshez használt régi rendőrautó és a pótkocsis motorkerékpár mellett, de ugyanilyen jó mókának tartják a hajdani fülkéből való telefonálást és a korhű stúdióban berendezett hírolvasó pult kipróbálását is.

A napjaink árudömpingjében és az okoseszközök világában élő tanulók igencsak hitetlenkedve fogadják a legfőbb korabeli kommunikációs eszköz, a vezetékes telefon beszerzésének esélyeit latolgató Filmhíradó tudósítását, amely alapján:

„A Magyar Posta bejelentése szerint már a vidéki igénylők is rövidebb időn belül juthatnak új telefonvonalhoz. Így akik tavaly vagy már azelőtt beadták a nyomtatványokat, négy éven belül egészen biztosan új telefonkészülékükön üdvözölhetik fővárosi barátaikat. Természetesen csak akkor, ha a barátok is rendelkeznek működő telefonkészülékkel.”

A régi tárgyak felfedezésébe feledkezve elgondolkodunk azon, vajon mennyi vásárlóértékkel bírna napjainkban az a bruttó 2-3 ezer forint, ami a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi átlagjövedelme volt a 70-es években?

Fecske, Symphonia és Munkás cigarettára, Amo szappanra, Helia-D arckrémre és Pepsi-Colára talán futná belőle, de az ismert magyar nóta nyomán konyhai falvédőkre hímzett „száz szál piros rózsa küldésére” az átlagembernek biztosan nem lenne elég. Mint ahogyan külföldi utazásokra sem, amelyek azért is nagyon körülményesek az adott korban, mert a rezsim csupán háromévente engedélyezi nyugati irányban az országhatár átlépését, de azt sem automatikusan mindenkinek.

Így aztán hiába énekli az élményközpontban kiállított, megkülönböztető jelzéssel ellátott piros Malév-autóban ülő képzeletbeli Korda György, hogy „reptér – lobog a szélben a szélzsák”. A slágerszövegben szereplő „távozó és érkező mindenféle embereket”, a „sok-sok felszálló gépmadarat” a magyarok többsége legfeljebb a Filmhíradóban láthatja…

Utunk zárásaként végigmustráljuk a Retro Büfé kínálatát, amelyben az Utasellátó, a Donald Rágó, a Retro Limó limonádépor, a Tejkaramella cukorka és a Kojak nyalóka mellett a Bambi névre keresztelt üdítő is helyet kap.

Az attrakció megálmodói már a bejáratnál hangsúlyozzák, hogy bár az interaktív bemutató a rendszerváltozás előtti gulyáskommunizmus időszakába vezeti vissza a látogatót, az élménycentrum létrehozóinak eredeti célja nem a totalitárius eszmék, illetve a kommunista propaganda éltetése, hanem a szórakoztató időutazás és múltidézés.

Azzal mi magunk is egyetértünk, hogy a bemutatott szocialista táboron belüli „legvidámabb barakk” lakóinak életéről és az őket körülvevő diktatórikus politikai rendszerről akkor kaphatunk teljes képet, ha az Október 6. utcából átsétálunk az Andrássy úti Terror Háza Múzeum ikonikus épületébe.

A Nyilaskeresztes Párt hajdani székhelyén, majd a Magyar Népköztársaság politikai rendőrségének, az ÁVO/ÁVH-nak a központjában ugyanis a fasiszta és kommunista rezsimek áldozatainak, köztük az épületben fogva tartott, megkínzott, meggyilkolt embereknek állítanak emléket.