Szögezzük le az elején, hogy a Hunyadi sorozat a rendszerváltás utáni kultúrpolitika legnagyobb vállalkozása, éppen ezért nehéz kritikát írni róla, hisz Magyarországon nincsen mihez hasonlítani – csak nemzetközi mezőnyben. Ám a Hunyadi sorozattal (majdnem) megkaptuk azt a történelmi filmet, amire vártunk, és nyilvánvaló, hogy nem hibátlan az alkotás.

Hirdetés

A Hunyadi azért fontos mérföldkő a magyar filmtörténelemben, mert megnyithat egy új korszakot a magyar történelmi filmek világában: most már van mércénk, most már van mihez mérnünk a következő próbálkozásokat, és ennél nem lehetnek „gyengébbek”, csak jobbak.

A Honfoglalásnak az volt a hibája, hogy nem volt története, forgatókönyve, legfeljebb egy tankönyv avittas lapjai, a Sacra Corona szintén videótankönyvi minőséget produkált, emberi drámák nélkül, a Kincsem pedig egy középszerű vígjátékrendező középszerű vígjátéka volt, történelmi ürgebőrbe varrva (az is lehetett volna a címe, hogy Futni mentem, egy ló emlékiratai) – értékelhető, huszadik századról szóló történelmi filmeket a Hunyadi egyik rendezője készített, Szász Attila, például az Örök tél című málenkij robotra elhurcolt nő történetéről szólót, és ezért Gera Marina színésznő Nemzetközi Emmy-díjat kapott.

És most lássuk a Hunyadit, élményrontások nélkül!

Fotó: IMDB

1. Érdemes megnézni?

Mondjuk úgy, hogy érdemes kitartani, mert aki a hatodik epizódig kitart, az nem fogja megbánni. A hátralevő részekből pont a hatodik és hetedik tartozik a legjobbak közé, valamint az utolsó, a nándorfehérvári diadalról szóló, másfél órás rész – melyben elérkezik a várva várt katarzis is, a nagy csata, és Hunyadi búcsúja. Az alkotók nagyon okosan, az utolsó mondatokkal megalapozzák a Hunyadi Mátyás életéről szóló sorozatot, vagy felvillantják annak a lehetőségét. Utóbbi elkészülte azért is lenne fontos feladat, mert tanulhatna az „apasorozat” hibáiból. És egy igazán fontos megjegyzésem van a Hunyadi sorozattal kapcsolatban, mégpedig az, hogy kiderült:

ez nem egy sorozat, hanem egy 10 órás film.

Azért nem sorozat, mert hiányzik belőle a sorozatokra jellemző karakterábrázolás – a főszereplőket csak a fő cselekményszál eseményeiben láthatjuk, nincsenek mellékszálak, amelyből kiderülne egy-két kisebb, de lényeges karakterjegyük. Általában akkor szeretünk meg, érzünk együtt és fájunk együtt egy karakterrel, ha látjuk lelkének minden dimenzióját – erre sajnos a Hunyadiban nincs elég lehetőség, a jó történelmi sorozatok pedig éppen emiatt működnek. Az emberi drámákat jól ábrázolják, de ezek kis kamaratörténetek, nem látszik a karakterek valódi mélysége.

Korábban írtuk

Mondok egy példát. Fél percig láthatjuk, ahogyan a kis Mátyást az egyik karakter csillagászatra tanítja – nos, ez egy valódi sorozatban egy évadon keresztül visszatérne 2-3 perces jelenetekben, és így a két karakter közti viszony is árnyalódna, meg a taníttatás lényege is kiderülne. Ilyeneket alig látunk, mert – legyünk őszinték – Bán Mór Hunyadi regényfolyamának történetet alig lehetett egy tíz epizódos filmbe beleszuszakolni, ehhez legalább egy több évados sorozatot kellett volna készíteni. Ez különösen akkor fájó pont, amikor 8 (sic!) évet ugrik az időben a történet, és egyszerűen nem látjuk, érzékeljük, hogy mi történt közben, mit csinált Hunyadi János az ország uraként, hogyan hozta létre a sokszor emlegetett békés, virágzó időszakot?

2. Lesznek benne látványos csaták?

Igen, lesznek. A várnai csatát visszapillantásos technikával mutatják be, és ez igazán jól áll a sorozatnak, mert végre felsejlik benne egy kis rendezői eredetiség (nem véletlen, hogy ezeket Szász Attila rendezte, a 7-iket Robert Dornhelmmel közösen), amit nagyon sok részből hiányoltunk, főleg az első epizódokból, különösen Nagypál Orsolya rendezéseiből.

A nándorfehérvári ostrom bravúros munka, de őszintén többre számítottam. Ám kétségtelen, hogy ilyet magyar filmben még nem láthattunk, nemzetköziben is ritkán.

Kritikaként az róható fel, hogy a nándorfehérvári ostrom rendezője, Lengyel Balázs, elszalasztott egy igazán fontos drámai eszközt: a szorongatottság érzésének fokozását, bemutatását. Az ostrom ugyanis „egyenletes”, nem érezzük, hogy a védők egyre „beljebb” szorulnak, hogy a török sereg hogyan foglal teret (például elfoglalják a külső várat, a védők beszorulnak, nagyjából úgy, ahogyan a Gyűrűk ura trilógiában mesterien megtették). Szintén hiányérzetet keltett bennem, hogy a sorozatban kiderül, hogy Hunyadi egy rettenthetetlen harcos, de nem derül ki, hogy egy katonai géniusz – pedig Hunyadi János elsősorban egy hadvezér volt, egy zseniális hadvezér, aki Várnánál meg is verte a törököt, amíg Ulászló királyt elragadta a hév, és belevezényelte katonáit a szultáni gárdába.

Hunyadit csak harcolni látjuk, hadsereget irányítani, hadseregszárnyakat vezényelni, taktikát kitalálni nem. Ez egy kihagyott lehetőség.

Plusz pont jár a Dugovics Titusz mítosz ábrázolásáért, ez ugyanis az önfeláldozás mítosza, a legfontosabb nemzeti mítosz. A film egyik szívbemarkoló jelenetét láthatjuk, ráadásul egy olyan karakter ugrik rá a török zászlót lengető harcosra, akiről nem feltételeznénk, hogy feláldozná az életét másokért. A pillanat teremti a hőst. És plusz pont jár Hunyadi János várnai csata előtti lelkesítő beszédéért, amikor azzal kezdi a fáradt, elnyúzott katonák lelkesítését, hogy:

„Megint itt hagytak minket a sz.rban!”

A katonák erre felröhögnek, jobb kedvre derülnek. Igen, a katonákkal így beszéltek a parancsnokaik – az 1370-ből származó nyelvemlékünk éppen erről tanúskodik, a magyarok és németek közti csatáról: „Veszteg, k*rvanő fia sz*ros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket.” Bizonyára ezen is kiakadnak az ügyeletes erkölcscsőszök, pedig ez a katonák nyelve.

E mondat különben jól összefoglalja az utóbbi pár száz év magyar történelmét is.

3. A színészek remekelnek

Jó látni, hogy minden színész igazán magára talál a hátralevő részekben. A Kapisztrán Jánost játszó Thomas Trabacchi remekel az utolsó részben, a vallásos megszállottság, a vakhit apostolaként nekivezeti alig felfegyverzett keresztes parasztseregét a török hadaknak – igazán emlékezetes filmpillanatok, amikor átkokat szór rájuk és hitáruló talján honfitársaira. A felnőtt Vladut szerepében tökéletes pszichopatát alakít Benjamin Dino magyar színész, nem csodálkoznék, hogyha ezek után egyéb nagy sorozatokban is feltűnne, és dicsérjük meg az Ulászló királyt játszó Csákvári Zsigmondot is, ezt a szerepet mintha rá szabták volna; II. Mehmed szerepében is remekel Ulascan Kutlu török színész, és az ő esetében elég árnyaltan ábrázolják a karakter fejlődését, motivációit – sokáig folytathatnám.

A Hunyadi javára írható, hogy a kasztingot becsületesen végezték el, hisz mindegyik szereplő, színész jól működik benne. Egy két kivételtől eltekintve.

A film egyik legdrámaibb jelenetében pedig Törőcsik Franciskát látjuk majd, Brankovic Marát, és nem ronthatjuk el a nézők élményét, de annyit elárulok, hogy a brutális jelenetben finom utalásként a Drakula-mítosz is megjelenik.

4. Az üzenet

A magyarok megmentették Európát a muszlim inváziótól – igen, ezt az üzenetet jól közvetíti a sorozat. Azt az érzésünket is jól közvetíti, hogy a sorsdöntő pillanatokban mindig egyedül voltunk – bár nyilván ez is bonyolultabb kérdés, hisz Mohácsnál is rengeteg cseh katona tartott ki a végsőkig!

Ne feledjük, hogy a nándorfehérvári győzelem még Hunyadi János korában sem volt reális lehetőség – hiszen az Oszmán Birodalomnak minden szempontból kiapadhatatlan tartalékai voltak –, ahogyan ezt a következő évtizedek, évszázadok be is bizonyították.

A nándorfehérvári diadal egy olyan pillanatban történt meg, amikor senki se hitte volna Hunyadi Jánoson, Kapisztránon és Don Juan de Carvajal pápai legátuson meg III. Callixtus pápán kívül, hogy ha csak ideiglenesen is, de II. Mehmed Oszmán Birodalma térdre kényszeríthető. Cseh Valentin történész szerint nem sokkal az ostrom után Hunyadi János elhunyt, s ez szertefoszlatta annak a lehetőségét, hogy az Oszmán Birodalom ellen egy nagyszabású hadműveletet lehessen indítani, kihasználva a győzelem adta katonai és politikai helyzetet. Nyugaton elsősorban a német és itáliai területeken élőket foglalkoztatta a törökök elleni harc, így a nándorfehérvári diadal híre is ott aratott osztatlan sikert. Amikor III. Callixtus augusztus 6-án megtudta, hogy Hunyadiék legyőzték II. Mehmedet, akkor hatalmas ünnepségeket tartottak Rómában, és a pápa elrendelte, hogy ezentúl augusztus 6-án legyen az Úr színeváltozásának ünnepe, a diadal emlékére. Ez mindenképpen történelmi jelentőségű döntés. Hunyadi Jánost halála után pedig a Christianae fidei defensor, vagyis A keresztény hit védelmezője címmel tüntették ki.

Summázat

Tehát nézzük meg, becsüljük meg a sorozatot, mert kinőtte a magyar történelmi filmek rengeteg gyermekbetegségét, és arra kérem az alkotókat, hogy az építő kritikákon gondolkodjanak el a továbbiakban, hisz ha ezeket megfogadják, és lesz rá kormányzati vagy akár nemzetközi piaci igény, akkor megcsinálhatják a Mátyás királyról szóló sorozatot, és a magyar történelmi film eljuthat a csúcspontjára. Például Hunyadi László kivégzésével kezdődhetne a sorozat, a történelem már megírta a hátborzongató forgatókönyvet.

Hunyadi ledöntötte azt a tabut, hogy nem tudunk jó magyar történelmi filmet csinálni. Lehet, és tudunk, még ennél sokkal jobbat is.