Erdő Péter: az életnél is fontosabb, hogy egymást szeretve éljünk

Erdő Péter kiemelte: a keresztény ember reményének, bizalmának és bátorságának forrása az „emberszerető”, „gyermekké lett” Isten megjelenése a világban.

Isten nemcsak „közénk lépett, hanem magzat, gyermek lett értünk”. Vállalt minden veszélyt, ami egy felnövekvő gyermekre leselkedett – mondta, hozzátéve, Jézus korában is voltak járványok, betegségek, ráadásul jóval kevesebb védekezőeszköz, gyógyszer volt az emberek kezében.

A bíboros hangsúlyozta: „mi, keresztények valóban hisszük, hogy a földi élettel nincs vége mindennek”, és ez a hit bátorságot ad a nehéz időkben is. Természetesen fontos az élet, az ember felelős a saját és mások életéért is, de „az életnél is fontosabb, hogy szépen, egymást szeretve éljünk”.

A keresztény ember feladata, hogy a hitéből fakadó reményt és derűt ne csak a négy fal között élje meg, hanem ossza meg másokkal is! – tette hozzá.

A bíboros beszélt arról is: a járvány miatti korlátozások után nem lett kevesebb ember a templomokban, sőt – legalábbis a fővárosban – sok helyen emelkedett a hívek száma. A bíboros ennek pontos okát nem tudta megnevezni, de úgy vélte, a háttérben a járvány enyhülése vagy a szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) állhat.

Erdő Péter a kongresszust értékelve úgy fogalmazott: „Budapest fölemelte a fejét”.

Várakozáson felüli volt a bátorság és az igény az emberek szívében, hogy részt vegyenek a kongresszus eseményein. Több százezer ember ünnepelt együtt „fölszabadultan, spontán”, megélve a „sokan vagyunk” érzés örömét, azt, hogy nem egy „ódivatú” vagy csak nagyon idős emberekből álló közösség tagjai.

„Egész Európa és a világ is csodálta, ahogy felszabadultan összejöttünk, és nagyon szépen tudtunk ünnepelni” – fogalmazott.

Ezt a fölszabadult örömet vette észre Ferenc pápa is, akinek az elmúlt két évben a lezárások miatt nem jutott osztályrészül a hívek ekkora tömegével való találkozás. A bíboros szerint az egyházfő Budapesten megtapasztalta, amit korábban, a meghívásakor mondott neki: „Szentatya, olyan emberekhez jön ide, akik szeretik!”.

Nem véletlen – jegyezte meg, hogy a pápa azt mondta, szívesen visszatérne Magyarországra.

A bíboros azt is jelzésértékűnek nevezte, hogy az egyházfő budapesti és szlovákiai útja végén felidézte csíksomlyói látogatását is. Ferenc pápa feltehetően 2019 júniusa óta „hordozza magában” a csíksomlyói nyeregben tartott szentmise emlékét és nem felejtette el, hogy milyen nehéz körülmények között, milyen sok magyar elment oda is.

Erdő Péter kitért arra: a NEK nem ért véget szeptember 12-én, a Youtube-on közzétett programokat az azóta eltelt három hónapban ötször annyian nézték meg, mint ahányan jelen voltak azokon.

Egyes plébániákon közösségi program, hogy átbeszélik, feldolgozzák a Hungexpón tartott katekéziseket, előadásokat, tanúségtételeket.

Jövő tavasszal könyv formában is megjelennek a különböző programokon, fakultációkon elhangzott beszédek, a NEK emlékkönyve pedig már a boltokban van. A találkozás című, 350 oldalas kiadvány több mint 600 fényképpel minden eseményen végigvezeti olvasóját – jegyezte meg.

Erdő Péter beszélt az egyházról szóló, 2023 októberében záruló szinódusról, illetve annak első, egyházmegyei szakaszáról is. Mint mondta, a Vatikán közzétett egy vademecumot, amely „vezérfonalként szolgál”, ötleteket ad, javaslatokat fogalmaz meg az egyházmegyei munkához. Ez alapján állítják össze az egyházmegyék a saját kérdéseiket, témajavaslataikat, amelyeket a plébániai közösségek külön-külön megvitatnak.

Erdő Péter elmondta, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében összehívott egy „szinodális fórumot” is, amelyen minden plébánia képviseltette magát. Értékelése szerint a kérdések, tapasztalatok közös megvitatása nagyon hasznos volt, hiszen sok esetben nemcsak a problémákat, hanem a megoldást kínáló, egy-egy plébánián már működő jó gyakorlatokat is megosztották egymással a résztvevők.

„Ezen az úton megyünk tovább” – mondta a bíboros, hozzátéve, a folyamat az egyházmegyében egyben folytatása a két évvel ezelőtt kezdett plébániai reformmozgalomnak.

A bíboros figyelmeztetett arra is: a híveket, plébániai közösségeket is megszólító szinodális folyamat nem a köznapi értelemben vett demokratizálódás jele az egyházban. Ahogy Ferenc pápa szokta mondani, a szinodalitás nem demokrácia, a szinódus nem parlament.

A szinódus teológiai alapja, hogy a Szentlélek „nemcsak egyénileg, külön-külön száll le ránk, nemcsak így kapjuk meg a keresztségben, majd a bérmálásban, hanem testületileg is. Tehát az egyház lelke az egész egyházat is kíséri”, külön a papságot, az egyházmegyéket és különösen a zsinatra összegyűlő püspököket – magyarázta.

Hozzátette: nem demokratikus választás kérdése, hogy milyen egyházat akarunk, hiszen az egyház objektív valóság. A Jézus Krisztus által alapított közösséget az a feladat tartja össze, hogy tagjai hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek az idők végezetéig. A kérdés az, „hogyan teljesíthetjük jobban a küldetésünket mint közösség a mai körülmények közt, a mai világban”.