Erőltetett

A Marvel-adaptációk közül az egyik legmegosztóbb franchise kétségkívül a Venom, noha a Pókember egyik fő antagonistájáról szóló filmek legalább valamelyest kilógnak a hasonló tucatprodukciók közül. Mindez annak köszönhető, hogy bár nem spóroltak a büdzsével, az alkotók mégis bátran nyúltak B kategóriás megoldásokhoz, erőszak-ábrázolás tekintetében is olykor merészek, és általánosságban nem vették túl komolyan magukat, de nem is csaptak át olyan tenyérbemászó idétlenkedésbe, mint a Deadpool-részek esetében. A harmadik menetre azonban érezhetően elfogyott a szufla, a trilógia záró epizódját – bár utóbbival kapcsolatban a bevételi mutatók tekintetében igencsak szkeptikusak vagyunk – minden korábbinál nagyobb szabásúnak szánták, az antihősnek immáron egy, az egész bolygó kipusztítására pályázó földönkívüli lénnyel kell szembenéznie, miközben, záró darab lévén, a drámai szál is hangsúlyosabb. Utóbbi azonban nem igazán működik, több érzelmet vált ki a cselekménynél azt látni, hogy az Oscar-jelölt Tom Hardy minként fecséreli el a tehetségét. Az akciók ugyanakkor tisztességesek és olykor kreatívak is, de azért nem sok nézőnek fog leesni az álla, a poénok pedig csak apró százalékban ülnek.