Hirdetés

Semmilyen korábban rögzített zenei felvételt sem szabad veszni hagyni! Nagyjából ez lehet Simon Géza Gábor és dr. Bajnai Klára gyűjtői filozófiája. Merthogy a szerzőpáros Hangzó gyöngyszemek új köntösben című kötete épp arról szól, hogy miként élték túl a lassan pergő évtizedeket bizonyos 1960 előtt készült magyar vonatkozású, illetve direkten magyar zenei felvételek. Műfaji kategorizálás nélkül mutatják be azt a folyamatot, hogy miként lesz például a sellak-, közkeletűen 78-as fordulatszámú „bakelitlemezből” mikrobarázdás lemez, majd pedig CD-korong. Nagy erénye a számos színes képi illusztrációt is tartalmazó kötetnek, hogy nemcsak adatokat – értsd: lemezcímeket, előadók neveit, korabeli lemezmárkákat – tár az olvasó elé, hanem bemutatja a hanglemezgyártás történetét is. Mondhatnánk: elsősorban a hazai hanglemezgyártásét. És ez így igaz is volna, de maga a könyv is rámutat arra a szerteágazó kapcsolatrendszerre, amellyel sok-sok külföldi lemezcéghez kötődtek a hazai vállalatok. Az mindenesetre jól látszik, hogy a szerzőpáros kitűnően ismeri az adott témát. Mindketten megrögzött lemezgyűjtők és a terület kutatói. Sőt, Simon Géza Gábor a maga vezette alapítványi kiadójával számos értékmentő kiadványt bocsátott közre, ő szerkesztette például a Hungaroton magyar dzsessztörténeti CD-sorozatát is.

Korábban írtuk