Hirdetés

„1985, a karácsony előtti hetek egy ír kisvárosban. Bill Furlong szén- és fatelepén ilyenkor a legnagyobb a forgalom. Furlong lassan negyvenéves. Nap mint nap lelkiismeretesen teszi a dolgát. Egy szállítmányt a zárdához kell kivinnie, és ráébred valamire, aminek hatására át kell értékelnie a múltját” – olvashatjuk az ír származású Claire Keegan ötödik, legújabb könyvének fülszövegét. És ha csak az Ilyen apróságok zanzásított tartalmára vagyunk kíváncsiak, valóban ennyi a történet. De persze a valódi lényeg a szereplők érzéseiből épül fel, ahogyan oldalról oldalra haladunk végig Keegan könyvén, amely Dickens karácsonyi történeteinek hangulatát idézi. Ám míg Dickens a XIX. század közepének kétpólusú világát, a szegények és a gazdagok közti ellentétet állítja írásainak középpontjába, addig Keegan, bármennyire is meglepő, nem is olyan sokat utazik vissza az időben. Merthogy ihlető forrása azok az ír katolikus egyház által 1837 és 1992 között működtetett Magdaléna-mosodák voltak, ahová a becslések szerint mintegy 30 ezer, a társadalomból kivetett nőt zártak be, testileg-lelkileg bántalmaztak, és tartottak állandó megfigyelés alatt. A számos díjra, köztük Az év könyve, az Orwell- és a Dalkey irodalmi díjra jelölt kötet ugyan nem egy konkrét esetet dolgoz fel, mégis tökéletesen bemutatja, milyen hatalmas segítséget jelentenek már az egészen kis dolgok is a bajbajutottaknak.

Korábban írtuk