Fotó: Janus Orlov/Shutterstock.com
Hirdetés

A skandináv irodalom iránti nemzetközi érdeklődés nem új keletű. A régió országai a nyelvi közelség és kereskedelmi hálózatok révén mindig is ezer szállal kötődtek Európa olyan kulturális centrumai­hoz, mint Nagy-Britannia és Németország, így földrajzi fekvésük ellenére soha nem számítottak perifériának. A nemzetközi irodalmi életben való jelenlétük részben Alfred Nobelnek is köszönhető, akinek végrendelete értelmében a világ első és legrangosabb irodalmi elismerését, az irodalmi Nobel-díjat azóta is a Svéd Akadémia ítéli oda, így az országok közül Svédország adta a harmadik legtöbb díjazottat a világnak. A nemzetközi figyelem Norvégiának is korán kijutott. Henrik Ibsen (1828–1906) összes művét nem sokkal a szerző halálát követően az Oxfordi Egyetem kiadója jelentette meg, így Ibsen hamar világhírre tett szert.

A skandináv krimi közvetlen inspirálójának az amerikai Ed McBain, szerzői álnevén Evan Hunter (1926–2005) tekinthető, aki kortársai közt elsőként a krimi műfaját használta fel a társadalomkritikához. Tőle nyert ihletet a svéd szerzőpáros Per Wahlöö és Maj Sjöwall, akik 1965 és 1975 között megjelent tízkötetes krimisorozatukban megalkották Marin Beck karakterét. A szerethető, de cinikus rendőr hétköznapjait és izgalmas nyomozásait bemutató köteteken keresztül a szerzők egyben a svéd jóléti rendszer kritikáját is megfogalmazták. Ezt fejlesztette tovább az 1990-es években a skandináv krimi kereszt­apjának is nevezett svéd Henning Mankell, akinek művei úttörőnek bizonyultak. Az első igazi kasszasikert aztán a szintén svéd Stieg Larsson Millennium-trilógiája hozta el, amelyet a szerző korai halála miatt David Lagercrantz fejezett be. Az oknyomozó újságíró és a zavart pszichéjű tetovált lány különös kapcsolatának történetét több mint negyven országban adták ki, és százmillió példányban kelt el.

A tetovált lány (2009). A svéd krimiben az oknyomozó újságíró és a különc hacker derítenek fel egy bűnügyet

A svédeket aztán norvég, izlandi, dán és finn szerzők sora követte. Így született meg a szülőhazájában is „skandináv kriminek” nevezett műfaj, amit angolszász nyelvterületeken az utóbbi időben Nordic noir néven szoktak emlegetni. Népszerűségét az is növeli, hogy az alapvetően karakterközpontú művek könnyen és olcsón adaptálhatók a képernyőre, így hálás alapanyagot kínálnak a televíziós filmekhez és sorozatokhoz.

De miben rejlik a skandináv krimi sikerének a titka? Niclas Salomonsson szerint a népszerűségének három fő összetevője van: a nyelvezet, a hősök és a díszlet. Ahogy a műfaj sikerszerzőinek első számú nemzetközi irodalmi ügynöke fogalmaz, a stílus „realista, egyszerű és precíz, ki vannak gyomlálva a felesleges szavak”. A szöveg jellemzően nélkülözi a metaforákat és regényekben megszokott irodalmi eszközöket, a stílus tömör, szikár, lényegre törő. Emellett az elbeszélésben gyakran filmszerű technikákat alkalmaznak, így a sorozatokhoz és digitális ingerekhez szokott közönség figyelmét is ébren tudják tartani. A norvég író, Gunnar Staalesen szerint „a modern skandináv krimi a klasszikus elbeszélő regény mai megfelelője. Ez az a műfaj, amely aktuális témákat dolgoz fel, és oly módon világítja meg őket, hogy azzal vitára és gondolkodásra készteti az olvasókat, míg az egyéb irodalmi műfajok inkább kísérletezők, és sokszor a saját formájukkal vannak elfoglalva.”.

Korábban írtuk


Angolszász kollégáinak többségével ellentétben az északi detektív igazi antihős. A svéd Henning Mankell nyomozója, Kurt Wallander depressziós alkat, aki problémás viszonyt ápol édesapjával. Az izlandi Arnaldur Indriðason által megalkotott Erlendur nyomozó házassága kisiklott, és öccse halálának az emlékével küzd. De vannak, akik az unalmas és hosszú skandináv éjszakákból eredő általános társadalmi problémákat testesítik meg: a norvég Jo Nesbø Hole nyomozója alkohol-, a dán Jussi Adler-Olsen Mørck felügyelője drog- és alkoholproblémákkal küzd.

A köd, az eső, a havazás és a fagy depressziós hangulata a lapokon keresztül is érződik, és noha az események java városban játszódik, rendre megjelenik a skandináv táj. Jo Nesbø történetei részben Norvégiában és tán a világ legesősebb városában, Bergenben és annak fjordokkal cakkozott vidékén játszódnak, Arnaldur Indriðason Izland fagyott tájait használja díszletként, Johan Theorin A falon túl című művét áthatja a balti-tengeri Öland szigetének zordsága. Mindez amellett, hogy a külföldi olvasóközönség számára igazi egzotikumként hat, tökéletesen rímel a karakterek lelkiségére is.

A skandináv krimi műfaját Magyarországon elsőként deklaráltan a Valan – Az angyalok völgye című film próbálta adaptálni. A 2019-es thriller helyszíne az erdélyi Balánbánya és környezete. Ide, gyermekkora helyszínére érkezik haza a brassói nyomozó, Péter (Krisztik Csaba), aki egy eltűnt fiatal lány után nyomozva rádöbben a friss eset és a húga egykori eltűnése közti összefüggésekre. A havas erdélyi táj tökéletes díszlete a műfajnak. A skandináv recepttel ellentétben viszont a Valanban szó sincs, szó sem lehet jóléti társadalomról, gondoskodó államról. Ehelyett a rendszer, a politika, no meg az alkohol által megnyomorított emberi sorsokat látunk kibontakozni, amelyek között a főhősé kifejezetten szerencsésnek mondható. A korrupció és szervezett bűnözés megjelenése sem okoz meglepetést, hiszen ezek a romániai környezet természetes részét képezik. Noha tehát a műfaji adaptáció kevésbé sikerült, a rendező, Bagota Béla izgalmas krimit tett le az asztalra. A Valan már az HBO GO-n is meg­nézhető.

A Hóember (2017) című norvég krimiben Harry Hole nyomozó évtizedes ügyeket göngyölít fel

Legalább ennyire jellemző a már említett politikai és társadalomkritikai él. A műfaj úttörőinek számító svéd szerzők jelentős része, köztük Stieg Larsson, David Lagercrantz, Liza Marklund, Camilla Läckberg vagy Johan Theorin csakúgy, mint a norvég Thomas Enger eredetileg baloldali újságíró. Nem véletlen, hogy a regényekben rendre szerepet kapnak a társadalmi hierarchia alján elhelyezkedő csoportok, a bevándorlók, a kábítószerfüggők és mások. Emellett számos könyvben feltűnnek a különféle neonáci mozgalmak, melyeken keresztül a baloldali szerzők a fősodrú politika jobbratolódása miatti aggodalmaiknak adnak hangot. Noha a skandináv jóléti rendszerben az állam a bölcsőtől a sírig gondoskodik a polgárokról, a regényekben ezért rendszeresen előbukkan az egalitárius társadalmakat rákként emésztő korrupció és képmutatás témája is.

A híd (2011). A Svédországot és Dániát összekötő ikonikus híd közepén egy holttestet találnak, a két ország nyomozói ezért együtt erednek a gyilkos nyomába

A skandináv krimi mára a szerzők hazájának fontos kulturális exportcikkévé vált, helyszíneikre pedig turizmus is épült. Stockholmban a rajongók vezetett sétákon kereshetik fel a Millennium-sorozatban feltűnő tájakat. A dán fővárosban a szervező cégek a legnépszerűbb televíziós krimisorozatok, a Borgen (2010) a Gyilkosság (2011) és A híd (2011) színhelyeire viszik el a jelentkezőket. Az egyikük honlapjáról azt is tudni lehet, hogy a túrák rossz időjárás esetén sem maradnak el, hiszen „a szürke ég és az eső még hozzá is ad a Nordic noir-élményhez”. A legtöbbet mindebből az aprócska svéd Ystad városka profitált, amelynek lakói már a Wallander-regények kezdeti sikereinél tapasztalták a látogatók számának növekedését. Becsléseik szerint a turisták 15 százaléka ma is kizárólag a „Wallander-élmény” reményében érkezik. A város azóta meg­alapította a Detektívfilm- és a Skåne Filmfesztivált, az elmúlt tíz évben pedig már több mint százötven nemzetközi produkció választotta forgatási helyszínéül a környéket.

Hogy miért Jo Nesbø a skandináv krimi abszolút királya, a rajongóknak biztosan nem kell magyarázni, de talán még a műfajt kevéssé kedvelők számára sem hangzik ismeretlenül a neve. A egykori focista-katona-pénzügyi elemző-zenészből a világ egyik legkelendőbb szerzőjévé avanzsált norvég írósztár képes arra, amire csak nagyon kevesen: újra és újra meglepni az olvasót. Ezt teszi a tavaly, magyarul az Animus kiadónál megjelent A birodalom című művében is, ami külön sziget a Nesbø-univerzumban, mégis magán viseli annak összes jellegzetes jegyét. A Norvégia hátsó udvarában, egy hegyek közé zárt, zord vidéki kisvárosban játszódó történet introvertált, jellemében megingathatatlan, ám közel sem jófiú főhőse, az autószerelő Roy mintha a rideg és alkoholista nagyvárosi nyomozó (Harry Hole-sorozat) távoli unokatestvére lenne, és nem marad el a szokásosan nagyszerű, minden részletében pontos miliőábrázolás sem. A rafináltan vezetett, a végére puzzle-szerűen összeálló történet mégsem krimi a szó klasszikus értelmében, inkább thrillerbe oltott sötét családregény, vagy még inkább: utazás az emberi lélek legmélyére, ahol a vér szaván kívül semmi más nem számít. Ha Nesbø a jövőben képes lesz még tovább vinni ezt a vonalat, az már bizony szépirodalom lesz.

F. A.