Eszményi

Ha valaki kétségbe vonná azt, hogy a jazz igazi nemzetközi zenei nyelv, akkor ez az album meggyőző bizonyítéka az állítás helyességének. Három fiatal muzsikus: Sergio Wagner argentin trombitás, Danny Ziemann amerikai bőgős és a nemzetközi színtéren is jól ismert Juhász Márton dobos a világhírű osztrák gitáros, Wolfgang Muthspiel jóvoltából egy éven át tanulhatott ösztöndíjasként Bázelban. Egyik oktatójuk, Jorge Rossy spanyol vibrafonos a kurzus után is kapcsolatban maradt hármójukkal, e lemez zenészbarátságuk gyümölcse. A kvartettet ugyan Rossy jegyzi, de egyértelmű, négy egyenrangú és egyenértékű művész közösségéről van szó. Az eljátszott tíz kitűnő kompozíció egy része olyan nagy amerikai jazzikonok szerzeménye, mint Lee Morgan, Wayne Shorter vagy éppen Gershwin, de a három remek Rossy-szerzemény, köztük a címadó dal, is szervesen illeszkedik a repertoárba. Melodikus, a modern jazz legjobb hagyományait követő, mindenki által befogadható és élvezhető muzsika az övék. A vibrafonos puha, fülbemászó szólói elkerülik a hangszer avatatlan kezekben olykor megnyilvánuló „üveghangzását”. A trombitás Chet Bakerre emlékeztető játéka szinte főszerepet kap minden számban. A ritmustandem eszményi hozzájárulás az összhatáshoz. Az ilyen produkció alighanem sokkal több hívet szerez a műfajnak, mint számos elvont, öncélú megnyilatkozás.