Eucharisztia a művészetben
Míg az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére Faykod Mária Dél-Franciaországban élő szobrászművész carrarai márványból Eucharisztia szobrot faragott, melyet szeptember 3-án a balatonfüredi Római Katolikus Plébánia kertjében avattak fel, addig Szabó János budapesti festőművész a MANK Nonprofit Kft. és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Vendégségben az Úrnál című képzőművészeti pályázatára elkészítette Az Úr asztalánál című festményét.
Faykod Mária már 14 évesen Regőczi István váci egyházmegyés pap kérésére a Kútvölgyi Szűz Mária Kápolna számára készített szobrokat. 1975 óta Franciaországban él, művészetet a párizsi Akadémián, filozófiai és metafizikai tanulmányokat pedig a Sorbonne-on folytatott. Monumentális szobrai világszerte nagyvárosok tereit díszítik, de alkotásaival múzeumokban és magángyűjteményekben is találkozunk. 1988-ban Párizsból Provence-ba, Aups közelébe költözött, ahol szabadtéri múzeumában állította ki alkotásait.
– Mária munkásságában a carrarai fehér márvány mellett kötelezte el magát, hite szerint ugyanis ez az anyag az egyedüli, amely magában foglalja a negyedik dimenziót, az idő teljességét. Mert a márvány a szabad teremtés alapja, sugárzása az alkotás finomsága révén kivételes erőt közvetít, kristályosságával mintha már eleve a szellemit foglalná magában. A márvánnyal való munka során azonban változtatni nem lehet: az első kalapácsütés meghatározza az utolsót is. Ez a szilárd hit, elkötelezettség Faykod Mária egyéniségének egyik alapvető vonása. Művészetének fő témája a krisztusi hit, az ember átlényegülésének megjelenítése, így szobraival hidat teremt égi és földi között – mondta Dr. Tulassay Zsolt akadémikus egyetemi tanár Faykod Mária Magyar Örökség-díjának laudációjában, hozzátéve, hogy a művésznő a kibontott tömbökben már ott látja a szobrokat, feladatának azt tartja, hogy levegye a fölösleget úgy, hogy a márvány szétbomolva szinte anyagtalanná váljon.
Egyik legismertebb munkája a Lourdes-ban 2008-ban átadott, öt évnyi munkával és 100 tonna márványból készült, 17 stációból álló keresztút, mely hite szerint nem a szenvedés, hanem a remény, a szeretet és a hit útja.
A szeptember 3-án Balatonfüreden a Római Katolikus Plébánia kertjében felavatott Eucharisztia szobrának stilizált, befejezetlen árkádjai a templomok boltíveire emlékeztetnek, ugyanakkor utalnak az egyház állandó kibontakozásának folyamatára is. A szobor központja felé fénysugarak áramlanak, mintegy kapcsolatot teremtve az Ég és a Föld között. A fénysugarak közepén a kereszt alakú bemélyedés Krisztus megváltó kereszthalálára és a feltámadás teljességégére hívja fel a figyelmet. Krisztus mindezt átfogó keze pedig túlmutat az anyagi világon, és a jézusi szeretetet hirdeti.
– A szobor elsősorban az átlényegülés pillanatát, folyamatát ábrázolja, benne a megtestesülés, az Utolsó vacsora, a keresztre feszítés, a feltámadás és a mennybemenetel rejtetten és egyidejűleg van jelen. A márványba faragott formák és a fényformák állandó egymásra ható oda-vissza áramlása megnyitja az elmélkedést, a lelki megújulást, előhívja a lelkekben a kegyelem kibontakozását, az ember felemelkedését – mondja az alkotásról Faykod Mária, aki az avatást követően a balatonfüredi Art Portal Galériában a Magyar Örökség-díjat is átvehette.
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódva a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Vendégségben az Úrnál címmel közösen hirdetett képzőművészeti pályázatot, melyre a pályázók festménnyel, grafikával, kültéri szoborral, kisplasztikával, domborművel, installációval, videómunkával és fotóművészeti alkotással jelentkezhettek. Erre a felhívásra készítette el Szabó János festő- és grafikusművész Az Úr asztalánál című festményét, mely azt a pillanatot örökíti meg, amikor valóban létrejön az a „szent vendégség” és találkozás, amiért Jézus eljött közénk a földre.
– Az egyéniségemből adódóan elsősorban a pasztell színeket használom, hiszen egy olyan meditatív, visszahúzódó ember vagyok, aki mindent szeret nem százszor, de százötvenszer is végiggondolni. És bár a harsány színek távol állnak tőlem, egy látszólag nagyon visszafogott felületen mégis legalább tizenöt-húszféle színt vagy árnyalatot lehet felfedezni. Szeretek kísérletezni a felülettel, mindig is izgatott, hogyan kell és lehet ütköztetni a különböző színeket, formákat, anyagokat, hogyan tudom harmonizálni egy kompozíció sötétebb és világosabb tételeit, és végül hogyan segítik mindezek érvényre jutni a mondanivalót. Ezért az eszközökkel sem válogatok, vagyis a cél érdekében a spaklitól kezdve az egészen finom ecsetig és a szokatlan megoldásokig minden jöhet – jellemzi önmagát és képeit a művész, aki a Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után évtizedeken keresztül tanított az Iparművészeti Főiskolán.
Szabó János képein a múlt, az örök értékek tisztelete éppúgy tetten érhető, mint az isteni gondviselésbe, a kereszténység jövőjébe vetett hit. Merthogy a hit nélkülözhetetlen, különösen a mai világban – vallja, nélküle nem tudunk egyről a kettőre jutni. Legújabb, az Úr asztalánál című festményén ugyan Krisztus is megjelenik a kereszten, de a kelyhet és az ostyát nyújtó személy mégsem köthető egyetlen, konkrét személyhez. A kép elvonatkoztat az Utolsó vacsorától: bár az Eucharisztia lényege megjelenik, de a szertartás szereplője bárki lehet. A lényeg, hogy a szentség és a hit által létrejöjjön a Krisztussal való közösség, és bűneink bocsánatot nyerjenek.
