Évfordulót ünnepeltek a bukovinai székelyek
Harminc év után a bukovinai székelyek kultúrája erősebb, mint valaha - mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára szombaton a Tolna megyei Kismányokon, a Magyarok Nagyasszonya templom jubileumi ünnepségén.
Potápi Árpád János hozzátette: mindez annak köszönhető, hogy az idén 30 éves Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének tagegyesületei áldozatos munkával ápolják a hagyományokat.
Emlékeztetett arra, hogy október 8-án a Magyarok Nagyasszonyának ünnepén lesz 30 éve, hogy felszentelték kismányoki székely templomot, amely mára a bukovinai székelyek Csíksomlyója, jelentős búcsújáró helye lett.
„Évről-évre többen gyűlünk össze az ősi székely motívumokat őrző kismányoki templomban” – mondta a bukovinai székely származású politikus.
Felidézte azt is, hogy egy éve avatták fel a templom udvarán felépített bukovinai székely portát, amely a népcsoport kultúráját jelképezi. „Ezt a kultúrát vittük tovább Bácskába, hoztuk ide a völgységi településekre, és azóta is próbáljuk őrizni, továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak” – fogalmazott.
Az évfordulón az államtitkár a szövetség tolnai, baranyai, Bács-Kiskun megyei és Budapest környéki tagszervezetei mellett köszöntötte az al-dunai Sándoregyházáról és az erdélyi Marosludasról érkezett székelyeket is.
A templomban Kvanduk Frigyes, a pécsi megyéspüspök általános helynöke mondott misét. A búcsúi zarándoklatra több százan érkeztek a völgységi falvakból, illetve Érdről, és sokan gyalog tették meg a bonyhádi római katolikus templomtól Kismányokig vezető utat. A Magyarok Nagyasszonya templomban őrzik a még Hadikfalváról származó faragott Mária-szobrot, amelyet a székelyek ereklyeként tisztelnek.
Az ünnepen megkoszorúzták az öt bukovinai falu – Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva – halottaira emlékező kereszteket, amelyek tövében üvegedényekben az ottani temetők földjét őrzik.
A jubileum alkalmából a templom melletti imaház folyosóján 13 tablóból álló fotókiállítás nyílt, amely a templom építését idézi fel, és bemutatja a bukovinai székelyek hagyományőrző csoportjait, tájházait, iparművészeket, népdalénekeseket, írókat.
