Hirdetés

Többen megjegyezték Veress Sándor László festőművész kiállításán, hogy képei alapján nem tűnik 85 évesnek. Pedig ez igaz, ám az is, hogy a művész indulatoktól fűtött, feszültségekkel átitatott, emberi ütközéseket is központba állító festészete nagyon is aktuális, hiába születtek a művek most vagy tíz, húsz, akár harminc évvel ezelőtt. A tárlat a Belvárosi Művészeti Napok egyik jeles eseményeként köszönti is egyik régi polgárát, és egyben felmutatja, hogy a ma is aktívan dolgozó művész milyen átható tekintettel figyeli a körülötte zajló eseményeket, milyen elemzőkészséggel festi meg nemcsak a jelenségeket, hanem azok okát is. Olvasottsága, műveltsége mindig segítette példamutató tanári tevékenységét is a Képzőművészeti Főiskolán, de mély és belülről töltekező expresszív erővel megvalósított festészete kibontakozását is. Érzékeny valőr alkalmazása és gazdagsága jól illeszkedik lendületes technikájához, amelynek szerves része a kollázsalkalmazás. Mindehhez párosul az amúgy komolykodó kortárs magyar festészetben szinte páratlan iróniája, melyet ő paródiának is nevez. Jogosan.