Falak

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön épülete rideg szigorral mered a házak fölé, a város szívétől egy karnyújtásnyira található mellékutcában. A hatalmas építmény komor egyhangúsággal viseli az idő múlását, hiszen több mint százötven esztendeje már, hogy az ország első börtöneként inti tisztes életre a derék gyarmati polgárokat.

Történeti és művészettörténeti szempontból a balassagyarmati börtön kilóg a többi hazai börtönépület közül. A késő klasszicista stílusú műemlék 1845-re készült el, valószínűleg Novák Dániel királyi főépítész tervei alapján. Egy korabeli történet szerint felépítése utáni években több magas rangú személyiség, tábornok is ellátogatott ide. Mikor megcsodálták az új intézményt, úgy találták, nem akad párja az osztrák birodalomban. Manapság inkább a kora miatt megy ritkaságszámba az intézmény, ilyen régi börtön Európában ugyanis csak a hollandoknál üzemel. Maga a börtönépület kör alaprajzú, s a volt vármegyeháza U alakú udvarának tengelyében áll, így a rabok számára a kilátás a szomszédos épületek ablakaira korlátozódik. A börtönépületben csigalépcső vezet fel a körfolyosókra, melyekről az elítéltek lakóhelyiségei nyílnak. Eredetileg a százhatvannyolc zárkán kívül két munkatermet és egy kápolnát is kialakítottak, ez utóbbi az épület legfelső emeletén kapott helyet.

Út az életbe

Ez a börtön azonban nemcsak az impozáns építészeti megoldásai miatt különleges, hanem a börtön intézetvezetőjének szemléletmódja miatt is. Dr. Budai István börtönparancsnok meg van győződve arról, hogy elhibázott gondolat csupán a férőhelyek számát növelni. Szerinte nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy a rabokat felkészítsék a rácsokon kívüli életre. Budai Istvánnak számtalan ötlete volt már, amellyel a rabok bizonyíthatták a társadalom előtt, hogy próbálnak megváltozni. Fát ültettek Balassagyarmaton, parkosítottak, padokat ácsoltak, kopjafát faragtak, és közreműködtek a Palóc liget és a szabadtéri színpad helyrehozatalában. Ez a kiengesztelő, jóvátételi tevékenység azonban más börtönökben is létező gyakorlat, az Állampusztai Büntetés-végrehajtási Intézet elítéltjei például a régi hartai temetőt és a községi zeneiskola kertjét tették rendbe. Itt, a balassagyarmati intézményen belül munkára is van lehetőség, az Ipoly Cipőgyár Kft. munkavédelmi cipőket készíttet az elítéltekkel. Tanulásra is van mód, ám hogy mit tanulnak a börtönlakók, azt nagyrészt a Nógrád megyei munkaerő-piaci helyzet alakítja. Sokan részt vesznek e közös tevékenységekben, ám kevesebben vannak azok, akikben valóban tudatosul, hogy változtatniuk kell az életükön. A szakképzést és a csoportos foglalkozásokon való részvételt csak lehetőségként kínálják az elítélteknek, nem kötelező a részvétel. Van önismereti csoport, drámapedagógia, kommunikációs és konfliktuskezelői tréning, ezek más büntetés-végrehajtási intézetekben is működnek. Ám itt, Balassagyarmaton egy egészen új programmal kívánják segíteni a rabok reintegrációját.

Gyógyító művészet

A börtön négyszázötven elítéltje közül hetvenen jelentkeztek a nemrég meghirdetett új freskóterápia-programra, ami mindenképpen siker. A börtönkápolna rekonstrukcióját Lencsés Zsolt freskófestő, az Arttéka Egyesület társelnöke irányításával, az egyesület tervei alapján a rabok végzik majd. Az ötlet az intézmény mellett működő Társadalmi Visszailleszkedést Segítő Egyesület és az Arttéka Egyesület közös pályázatából valósult meg, a civilek elképzelése találkozott a börtönparancsnok segítő szándékával. A kápolna felújítására a Norvég Civil Támogatási Alap pályázatán nyert hatvanegyezer eurót a program, amelyhez a balassagyarmati Szentháromság Plébánia is hozzájárult anyagi támogatással. A tanfolyamok elindultak, a rabok elméleti és gyakorlati képzésben vesznek részt, az Arttéka művészeinek és a városi Szondi Szakképző Iskola oktatóinak közreműködésével.

Jegyzetet is összeállítottak az antik meszes eljárásról, amelynek segítségével a freskókat felfestik a falakra. De nem csak a hogyanra, a miértre is választ kapnak a művészet iránt érdeklődő elítéltek. A programban kultúrtörténet, műemlékvédelem is szerepel, a tervek szerint pedig kiegészítő OKJ-s képzésként mindezt integrálni lehet majd a szakképzésbe.

– Sőt, ha működik, az ország összes börtönében szeretnénk ezt meghonosítani, erre ígéretet kaptunk a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságától – mondja Budai István.

S hogy miért nem a magyar állam támogatja ezt a programot? Azért, mert Európa boldogabbik felén tisztában vannak azzal, hogy nagyrészt a civilek kezében van a társadalom öngyógyító mechanizmusának kulcsa, s erre hajlandóak is áldozni. A norvég kormány felajánlott az unió újonnan csatlakozott országainak egy keretet, amelyre a civil szektor pályázhat témakörök szerint. A balassagyarmatiak a kulturális örökségvédelem témakörében indultak, miközben a programban komoly szerepe van az elítéltek társadalmi reintegrációjának is.

– Megújul a börtönkápolna, egy kulturált közösségi teremmel gazdagodik az intézmény, a fogvatartottak pedig értelmes munkával lekötik magukat, amely perspektívát ad a kinti élethez – magyarázza a börtönparancsnok.

Ahogyan Budai István fogalmaz, fontos, hogy ők kössék le a börtönlakókat, és ne a rabok őket, hiszen a zárkák szűkössége és a börtönlakók szocializációs zavarai miatt előfordulhatnak erőszakos cselekmények. Mivel a freskóterápia egyelőre kísérleti stádiumban van, pszichológust is bevontak a munkába, hogy szakmai szempontból elemezze a munkát.

Varga László Ferenc, a börtön pszichológusa szerint a program elsősorban az elítéltek önértékelésére lehet pozitív hatással, hiszen énképük alapvetően negatív, még ha mást is mondanak, többnyire „rossznak” látják magukat. A társadalomból való kitaszítottság élménye a legtöbbjüknél már gyerekkortól kialakul, cselekedeteikkel pedig rendre megerősítik ezt a negatív énképet. A program segíthet abban, hogy valami olyat hozzanak létre, amit a társadalom értékel, elfogad.

A freskóterápia a művészetterápiák pozitív hatását eleve magában hordozza. Közös alkotásról van szó, spirituális tartalommal, hiszen a freskó a jövő számára készített műalkotás.

– Az ember egyik legnagyobb félelme, hogy értelmetlen az élete, ha nem hoz létre semmi maradandót, különösen igaz ez a bűnözőkre. Az a tudat, hogy valaki a saját munkájával részt vehetett egy időtálló, örök érték létrehozásában, nagy erőt adhat, pozitív változások kiindulópontja lehet. Ám leginkább azoknál várható e program pozitív hatása, akik saját fejlődésükben már közel kerültek ahhoz, hogy felhagyjanak a bűnözői életmóddal. Ilyenkor lehet leginkább megerősítő szerepe a programnak. A társadalomnak szimbolikusan vissza kéne fogadnia az ilyen embereket, ez azonban a valóságban nem történik meg, nincs igazi rehabilitáció. A freskóterápia talán képes erre – magyarázza a szakember.

Iustitia az ablakban

Magyarországon 1887-től 1949-ig működött intézményesen a fegyintézeti lelkészség, amit a Rákosi-diktatúra idején szüntettek meg egyetlen tollvonással. A börtönkápolna kupoláját is ekkor takarták el a deszkákból ácsolt álmennyezettel, szétrombolva ezzel a szakrális teret, majd a kápolnát könyvtárrá alakították.

A renoválást ez év végére szeretnék befejezni, a kápolnát – melynek eredeti funkciója is megmarad, hiszen a jövőben is helyet ad az intézet könyvtárának és kiállításoknak – a karácsonyi szentmisén szentelik majd föl. Az egyik falán már most is láthatók az antikmeszes eljárással készült freskók, a magyar szentkoronás címer és a büntetés-végrehajtás címere, melyeket néhány kiváló kézügyességgel megáldott rab közreműködésével Szent Adorján emlékére készített el egy évvel ezelőtt Lencsés Zsolt. A mostani freskóterápiás programot bibliai témájú rajzpályázat meghirdetése előzte meg.

Több száz pályamű érkezett, ezekből válogatnak, melyik kompozíció díszítse a kápolna falait. Az ablakokra üvegfestéssel szintén az elítéltek festik majd fel Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és Iustitia, az igazságszolgáltatás szimbólumának alakját. S hogy egy ilyen kezdeményezés milyen pozitív energiákat tud felszabadítani az emberekben, jól példázza, hogy az elítéltek közül sokan a munkájukat, sőt a pénzüket is felajánlották a kápolna megújulásáért.

– A freskóterápiában az egyetemes társadalomformáló erő nyilvánul meg. Mikor az elítélt kikerül a társadalomba, tudat alatt keresni fogja azokat az élményeket, hangulatot, amit a freskó készítésekor átélt. Ezért is segíti ez a munka a társadalomba való visszailleszkedést, a közös munka, az alkotás öröme jótékonyan alakíthatja a személyiséget – véli Lencsés Zsolt.

A művészt egyébként komolyan meglepte, hogy ilyen óriási hatása van ennek a kezdeményezésnek. Más intézményekből, Tiszalökről, Márianosztráról, Vácról is jelentkeztek elítéltek, hogy részt vegyenek a programban.

Szentei Anna