A gondolati körben a mindenszentek és a halottak napja szinte eggyé vált, pedig jelentős különbség van a két ünnep között. „Mindenszentek napján az összes üdvözültekre emlékezünk, az ő tiszteletüket indítjuk fel magunkban” – mondta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.

Fotó: MTI (archív, illusztráció)

Az egyházban fokozatosan jutottunk el arra a gondolatra, hogy egy külön napot szenteljünk nekik, hiszen meg vagyunk győződve róla, hogy azok, akiket oltárra emelt az egyház tisztelete, nem az egyetlen üdvözültek, hanem nagyon sok, olyan hétköznapi ember is az örök boldogságba jutott, aki Isten akarata szerint igaz, tisztességes módon élte le az életét – közölte Erdő Péter.

Nekik mindnyájuknak egy közös, örök boldogság a sorsuk, tehát együtt, az összes szenteket tiszteljük egy napon. Ez mindenszentek ünnepének a fő mondanivalója – tette hozzá.

A halottak napja viszont azokra vonatkozik, akik elhunytak már, de még tisztulásra van szükségük ahhoz, hogy eljuthassanak majd a boldogság állapotába – húzta alá Erdő Péter.

Az egyház az ősidőktől fogva, már a kezdetektől imádkozik a halottakért. Teszi ezt azért, mert már a késői zsidóságban is szokás volt a halottakért imádkozni és áldozatot bemutatni. A makkabeusok könyvében lehet erről olvasni, Makkabeus Júdás áldozatot ajánlott fel az elhunyt katonákért, akiknek a nyakában pogány Istenek amulettjét találták – hívta fel a figyelmet Erdő Péter.

Egyrészt bűnösnek tekintették őket, másrészt viszont a népük szabadságárét haltak meg, így úgy gondolták, van remény a számukra. Ezért imádkoztak és áldozatot mutattak be értük – fűzte hozzá.

Ez a szemlélet tovább él a kereszténységben, és rendületlen meggyőződésként azt igazolja, van értelme szentmisét felajánlani halott szeretteinkért, mert ha nem is voltak éppen tökéletesek, a tisztulás állapotán keresztül eljuthatnak a boldogságba – mondta.

Az, hogy imádkozunk az elhunytakért, és kérjük a szentek közbenjárását, ez alkotja a szentek közösségének a hittételét. Egymással testvéri szolidaritásban kell lennünk, ha már az elhunyt szeretteinkkel, a szentekkel is ilyen kapcsolat fűz össze minket – tette hozzá.

Erdő Péter arról is beszélt: reménykedünk abban, hogy Isten szeretete végül mindent szintézisbe hoz. „De ez a szintézis nem alakul ki magától, nekünk kell dolgozni azon, hogy a szeretet kultúrája megerősödjön körülöttünk. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel tehetünk ezért” – hívta fel a figyelmet.

Azért gyújtunk gyertyát, mert a láng már ősidőktől fogva az emberei lelket jelképezi. Ha halottaink emlékére gyertyát gyújtunk, azzal hitet teszünk amellett, hogy nem pusztultak el teljesen, valamint amellett, hogy „egyszer még találkozunk” velük – hangsúlyozta Erdő Péter.

Nem csak a puszta lelki világban hiszünk, hanem várjuk a test feltámadását is. Ezért különösen fontos számunkra, milyen kapcsolatban vagyunk egymással már földi életünk során – tette hozzá.

„Felelősen kell élni az életünket. Az emberi élet olyan, mint egy nagy utazás, amelynek van kezdete és célja. Ezért egymásra is úgy kell tekintetnünk, mint az útitársakra. Isten minden embert az örök boldogságra hív, de már a mi felelősségünk, hogy meghalljuk ezt a hívó szót” – fogalmazott Erdő Péter.

A teljes beszélgetést ide kattintva hallgathatják meg.