Hirdetés

A Tama étterem évek óta ott szerepel Magyarország százas listájának felső negyedében. Árai igen magasak, kivéve a nemrégiben bevezetett déli menüét (3800 forint három fogás egy pohár borral és egy kávéval). Ezt kihasználva ültünk be egy jó barátommal, és egy tételt leszámítva meg is rendeltünk mindent, ami a napi ajánlatban szerepelt. 

Egy étkezés keretében két kulcspillanat van: a nyitás és a zárás. Ezt itt jól tudják. Amikor letették elénk a pazar házi kenyeret, a körözöttet és mellé tojásfészekben két súlyos, üreges kőtojást, amelyekben zellerhab volt répapürével, lágy tojást imitálva, teljesen lehengereltek. Ételeink – Vichyssoise, pisztáciás borjúterrine savanyított zöldséggel, paradicsomos gnocchi parmezánnal, mangalicatarja lecsóval, „alma, bodza, karamell” és végül „étcsokoládé-tarte, Maldon, vaníliafagylalt” – kiválóak voltak, a lecsós tarját leszámítva mindegyikben volt egy kis csavar. 

A lehető legnagyobb elégedettségi élménnyel távoztunk volna, ha a „Tölthetünk vizet?” kérdésre adott igenlő válasz nem került volna kétszer 1090 forintba (plusz felszolgálási díj). Sajnos ugyanez történt az élvezhető, de nem kiemelkedő fehérbor esetében is, amiért 1700 forinttal (plusz 12 százalék) fizettünk ily módon többet. És az is bosszantott, hogy a nem kevés pénzért kínált hét deci tisztított vizet meg sem ittuk. 

Úgy vélem, egy étterem érdekelt abban, hogy a vendég ne azt mérlegelve távozzon, átverték-e, vagy sem. A rutin sajnos úgy van kitalálva, hogy a mienk nem egyedülálló eset, erről a neten is meggyőződtem. Vagyis: italt az étlapról rendeljünk, a vizet is, és kérjük, hogy hagyják nekünk ott az asztalon.