Felmutatott önazonosság
Az eredetvédelem a borászatban is fontos, hiszen minőségi garanciát jelent a fogyasztónak, és erősíti a termelők piaci pozícióit. Ezenkívül a szó a maga tömörségében kifejezi az önazonosság tudatát és tudatosítását, egyszersmind megóvását.
A világ első eredetvédelmi rendszerét és a legjobb dűlőket lajstromozó osztályzását Tokaj-Hegyalján alkotta meg 1732-ben a nagy polihisztor, Bél Mátyás. A kommunizmusban ilyesmiről nemigen esett szó, sőt sok helyen, például épp Tokaj-Hegyalján állami parancsra folyt a nagyüzemi borhamisítás. Szerencsére egyre több borvidéken ismerik fel a termelők, hogy közös gondolkodással, összefogással, a legjobb fajták és művelésmódok kiválasztásával, történelmi alapú saját arculat megfogalmazásával és felmutatásával találhatják csak meg az őket megillető piaci helyet és ezáltal a biztos megélhetést.
Élen jár ebben Tokaj-Hegyalja, hazánk egyetlen zárt borvidéke. Ez azt jelenti, hogy kizárólag meghatározott, kisszámú szőlőfajtát lehet itt termeszteni precízen leírt technológiákkal, és kizárólag a borvidéken termett szőlőből szabad csak tokaji néven forgalomba hozott bort készíteni. Tokaj-Hegyalja engedélyezett fajtái ma a furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály, a kövérszőlő, a zéta és a kabar. A borvidék legismertebb terméke a magyar borpiramis csúcsán elhelyezkedő aszú, amely kifejezés először egy 1571-ből származó örökségi okiratban olvasható. Készítését, érlelési idejét alapos előírások szabályozzák, amelyeket az elmúlt években az aszú védelmében tovább szigorítottak.
A termelők, elsősorban a Mádi Kör nevű eredetvédelmi egyesület tagjai a törvényben leírtaknál is szigorúbb szabályrendszert dolgoztak ki és fogadtak el magukra nézve kötelezően. A közösség küldetése az alapítólevél szerint „a község természeti értékeinek, a táj adottságainak védelme, illetve hogy a mádi bort mint önálló fogalmat megteremtse, piaci érvényesülését megalapozza, ezáltal a bort létrehozó mádi polgárság életképességét erősítse, szellemi kiteljesedése előtt utat nyisson, önmegvalósítását segítse”. Ennek jegyében gondosan szabályozták, hogy mely fajtákból mekkora maximális termésmennyiség feldolgozásával, milyen technológiai feltételekkel és milyen hosszú érlelési idő betartásával lehet „mádi” jelzővel ellátott bort készíteni, különös tekintettel a településhez tartozó legjobb dűlők nevének feltüntetésére. Az egész borvidéken bevezetett, csak bizonyos minőség fölött használható tokaji palack ugyancsak ezt az irányt erősíti.
A bikavér készítési módját is szigorú szabályok írják elő a szekszárdi és az egri borvidéken egyaránt, ahogy az érlelés módját, idejét és a forgalomba hozatal időpontját is. Szekszárdon legalább négy fajta házasításából kell összeállítani a bikavért, amiben a kékfrankos és a kadarka együttes aránya legalább az adott bor fele kell legyen. Az alap bikavért legalább egy évig kell fahordóban iskolázni, a prémium bikavéreket ugyanennyi idejű érlelés után, de a szüretet követő második év december 31-ét követően lehet forgalomba hozni.
Egerben a kékfrankos a bikavér alapja. A bort itt is legalább négy fajta házasításával kell elkészíteni, az egyes összetevőknek legalább 5 százalékát kell kitenniük, de a kékfrankos kivételével egyik sem haladhatja meg a 30 százalékot. Az alap bikavért, vagyis a Classicust legalább fél évig kell hordóban érlelni, a Superiort egy év hordós és fél év palackos iskolázás után lehet forgalomba hozni, míg a csúcskategóriát jelentő Grand Superior bikavér tizenhat hónapot tölt hordóban, majd fél évet ugyancsak palackban. A bikavér fehér párjaként néhány éve megszületett Egri csillag készítésének szabályai hasonlóan szigorúak és akkurátusak. Az Egri Borműhely tevékenysége példaértékű, tagjai speciális palackba töltik legjobb minőségű bikavéreiket.
Hazánk több borvidékén működnek hasonló szakmai műhelyek. Így született meg a Csopaki Kódex is, amely a borvidék emblematikus fajtájára, az olaszrizlingre fókuszál. Ma már csak az e fajtából készült bor nevezhető csopakinak. Működik a Badacsonyi Kör, a Balatoni Kör, az Etyek 360, a Magna Mátra és még több kisebb-nagyobb, még az út elején járó, de helyes irányba haladó borvidéki termelői közösség. Az eredetvédelem a gyógyuló közösségek kulturális és gazdasági önvédelme.
A magyar bor visszatért című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.
