Hirdetés

A sorozatgyilkosok mindig is slágertémának számítottak, mostanában pedig különösen a fókuszba kerültek. Alig hevertük ki Lars Von Trier legutóbbi botrányfilmjét (A ház, amit Jack épített), a múlt héten debütált Cannes-ban Tarantino Charles Manson ámokfutását feldolgozó új rendezése (Volt egyszer egy Hollywood), és míg utóbbi hazai mozis premierjére várunk, addig Amerika történelmének másik kiemelt pszichopatája, Ted Bundy garázdálkodik a vásznon. Legalábbis az alkotók a marketinggel ezt hazudják, a gyakorlatban azonban a hírhedt figurának sokkal inkább a szája jár, mint a keze: a korábban elsősorban dokumentumfilmeket forgató Joe Berlinger a legalább harminc nőt meggyilkoló férfinak nem a tetteire, hanem a hosszadalmas bírósági tárgyalásaira koncentrál, emellett pedig megismerhetjük az egészet kívülről szemlélő, megtört exbarátnő nézőpontját is. Zac Efron kiváló a tőle szokatlan sötét szerepben, kár, hogy a forgatókönyv nem teszi lehetővé, hogy igazi mélységgel, motivációkkal és lélekrajzzal töltse meg karakterét, és így valódi betekintést engedjen a figura a korabeli közvéleményt is alaposan összezavaró manipulatív mosolya mögé.